Zadig, Holmes és Zoltán zászlós, avagy mit bizonyít a nyomozó?

Kulcsszavak: kriminalisztika, nyomozás, film- és irodalomtörténet

Absztrakt

Visszatérő jogértelmezési kérdés, hogy a bizonyítás csak a bírósági tárgyalás fogalmához köthető-e, avagy abba beletartoznak-e a nyomozati, illetőleg vádszakaszban végrehajtott eljárási cselekmények is. Egyetértek azzal, hogy a kérdésre adott válasz elsősorban a mindenkori büntetőeljárási törvény szabályozási rendszerének a függvénye (Bérces, 2018). Van egy lényegi közös elem ugyanakkor a különböző eljárásokban: a megismerés kívánalma. Ebből viszont az következik, hogy helytelenül vélekedünk a megismerésről, ha azt gondoljuk, hogy – a hatályos Be. értelmezésének megfelelően – a nyomozás szerepe mindösszesen a tények és adatok összegyűjtése, míg maga a bizonyítás a bírói szakban történik. Az emberi megismerés ugyanis alapvetően az érzékelés, az észlelés, az emlékezés, a képzelet és a gondolkodás köré csoportosítható. A gondolkodás pedig magában foglalja az idegrendszeri (és emocionális) folyamatok végeredményeként létrejövő okfejtést, következtetést és döntést is. A jó nyomozó tehát úgy vizsgálódik, úgy kérdez, és úgy elemez, hogy tudja azt, mindannak, amit és ahogyan csinál a végső értelme az, hogy a bírói szakban olyan bizonyíték álljon rendelkezésre, amellyel el lehet oszlatni a kételyeket a büntetőjogilag releváns tények körül. A megismerő tevékenysége tehát, mégha távolról „csak” nyomozati eljárásnak tűnik is, a bizonyítás számos mozzanatát tartalmazza (Tremmel, 2012). A helyes (és persze sok esetben szerencsével is járó) nyomozás amellett, hogy feltárja a múlt valóságát – felkínálva annak minden elemét –, megfelelően alá is támasztja azt, lehetőséget biztosítva arra, hogy a feltárás igazsága – szinte egy az egyben – a megállapított igazság is legyen. A tanulmány célja, hogy a nyomozáshoz és megismeréshez kapcsolódó néhány történelmi, film- és irodalomtörténeti példán keresztül tisztelegjen a 80 éves Tremmel Flórián professzor úr személye, és a témát érintő munkássága előtt.

Hivatkozások

Angyal M. (2016). A kriminalisztikai megismerés, avagy a kriminalisztika megismerése. In Fenyvesi Cs. & Herke Cs. (Szerk.), A munkát nem lehet eltitkolni – Tiszteletkötet Tremmel Flórián professor emeritus 75. születésnapjára (pp. 9-13). Pécsi Tudományegyetem.

Angyal M. (Szerk.) (2019). Kognitív kriminalisztika. Dialóg Campus Kiadó.

Bánki É. (2014). A bűn nyelvét megtanulni. Napkút Kiadó.

Bérces V. (2018). A büntetőperbeli bizonyítás alapfogalmainak dogmatikai megközelítései a hazai jogtudományban. Iustum Aequum Salutare, 14(1), 19-32.

Blutman L. (2019). Bűntény és logika: három tévhit Sherlock Holmes gondolkodásáról. Jogelméleti Szemle, 1, 3-21.

Boileau, P. & Narcejac, T. (1975). Le roman policier. PUF.

Leibnitz, G. W. (2005). Újabb értekezések az emberi értelemről. L’Harmattan Kiadó.

Petrétei D. (2018). A bizonyítékok ismeretelméleti megközelítéséről. Belügyi Szemle, 66(4), 53-72. https://doi.org/10.38146/BSZ.2018.4.5

Pierce Edition Project (Eds.) (1998). The Essential Pierce. Selected Philosophical Writings. Vol. 2. (1893-1913). Indiana University Press.

Tremmel F. (2012). „Örökzöld kérdések” és új kihívások a büntető bizonyításban. In Juhász Zs., Nagy F. & Fantoly Zs. (Szerk.), Sapienti sat. Ünnepi kötet Dr. Cséka Ervin professzor 90. születésnapjára (pp. 489-498). Acta Jur. et Pol.

Umberto, E. (2013). Az értelmezés határai. Európa Könyvkiadó.

Megjelent
2021-10-04
Hogyan kell idézni
AngyalM. (2021). Zadig, Holmes és Zoltán zászlós, avagy mit bizonyít a nyomozó?. Belügyi Szemle , 69(10), 1793-1800. https://doi.org/10.38146/BSZ.2021.10.8
Rovat
Tanulmányok