A tisztviselők általános magatartási követelményeiről
Absztrakt
A conditio humana fogalmának elemzése messzire vezet, mégis minden hivatásrendi törvény tartalmaz megállapításokat, tiltásokat vagy előírásokat a tisztviselők magatartására vonatkozóan, mert a közszolgálatban az ember individualitása kénytelen meghajolni a közérdek előtt. E meghajolás azonban nem tekinthető hanyatlásnak, hiszen az emberi méltóság jog által nem igazolható, jog által mindenkor védendő érték. A mások tisztelete előtti meghajlás mindaddig nem térdre kényszerítés, míg a tisztviselő magatartása megfelel a társadalom erkölcsének. A társadalom által elvárt magatartásokat szabályozó újabb és újabb törvényekben változatlan, hogy semmis az a megállapodás, mely jogszabályba vagy jó erkölcsbe ütközik, jogszabály megkerülésével kötötték meg, vagy színlelt megállapodást takar. A tisztviselők régi és új feladat- és hatáskörei kibővülnek a hivatásetikai részletszabályok és etikai eljárások kormányrendeleti szinten történő rögzítésével. Izgalmas feladatot jelent megvizsgálnunk, hogy az új ruha alatt a régi erkölcs vagy új elvek, esetleg azok keveréke munkálkodik-e. A Magyar Kormánytisztviselői Kar (MKK) adott esetben eljárásában igazolja, hogy a tisztviselő ellen etikai eljárás folyamatban van-e, vagy esetleg etikai büntetés hatálya alatt áll. Megfontolandó, hogy az etikai eljárás alkalmazása javít-e a tisztviselő alkalmazásában, újra alkalmazásában, vagy hatékonyabb a korábbi munkáltató véleményét kikérni. Tekintettel kell lennünk az általános esély megadására vagy az újrakezdés lehetősége csupán lehetőség marad? Az MKK eljárása mindenesetre terhelt a GDPR előírásaival, hiszen a személyiségi jogok védelme számos eljárás korlátja, mércéje. Írásunkban a közszolgálatot befolyásoló elvek, szabályok tartalmáról, rendeltetéséről, az erkölcs és a józan ész alkalmazásáról esik néhány szó.
Hivatkozások
Alexy, R. (2010). The Dual Nature of Law. Ratio Juris, 23 (2), 167-182. https://doi.org/10.1111/j.1467-9337.2010.00449.x
Barabás G., F. Rozsnyai K. & Kovács A. Gy. (2018). Kommentár a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényhez. Wolters Kluwer
Berke Gy., Kiss Gy., Bankó Z., Kajtár E. & Kovács E. (2012). Kommentár a munka törvénykönyvéhez. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.
Domingo, R. (2016). God and the Secular Legal System. Cambridge University Press
Eisgruber, C. L. & Sager, L. G. (2007). Religious Freedom and the Constitution. Harvard University Press Cambridge. https://doi.org/10.4159/9780674034457
György I., Hazafi Z., Horváth I., Kun A., Lindner V. & Petrovics Z. (2014). Közszolgálati jog. Nemzeti Közszolgálati Egyetem
György I. & Hazafi Z. (2018). Közszolgálati életpályák a közigazgatásban és a rendvédelemben. Dialóg Campus
Gyulavári T. (2009). „Egyenlő bánásmód törvény – célok és eredmények”. In Majtényi B. (Szerk.), Lejtős pálya – Antidiszkrimináció és esélyegyenlőség (pp. 12-13). L’Harmattan Kiadó
Hazafi Z. (2010). Közszolgálati jogunk a változó nemzetközi és hazai térben (de lege lata, de lege ferenda). PhD értekezés. Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar
Kant, I. (1781). Kritik der reinen Vernunft. Felix Meiner Verlag, Hamburg http://www.ciando.com/img/books/extract/3787321128_lp.pdf
Kiss Gy. (2010). Alapjogok kollíziója a munkajogban. Magánkiadás
Kiss Gy. (Szerk.) (2019). Közszolgálati életpályák jogi szabályozása. Dialóg Campus Kiadó
Petrovics Z. (2018). A közszolgálati jogviszony tartalmának integrálása és differenciálása. Pro Publico Bono – Magyar Közigazgatás, 1 (6), 140–159.
Zavodnyik J. (2013). Indokolás a 2008. évi XLVII. sz. törvényhez; Nagykommentár a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényhez. Wolters Kluwer