A syncope gyakorisága a császárkori latin nyelvben
Absztrakt
A vulgáris latin nyelvvel foglalkozó szakirodalmi munkák gyakran említik a syncope egyre gyakoribb előfordulását a késő ókori latin hangtan egyik jellegzetességeként. Azonban Herman József már 1984-ben észrevette, hogy a császárkori feliratos anyag alapján nem egyértelmű a jelenség általános elterjedtsége a késő ókorban. Herman megfigyelését igazolta Adamik Béla vizsgálata, amelyet 2015-ben végzett el a Császárkori Latin Feliratok Számítógépes Nyelvtörténeti Adatbázisa [LLDB] segítségével. Adamik eredményei azt mutatták, hogy a syncope csak a kora császárkorban (1–3. sz.) volt gyakran előforduló nyelvi jelenség, a későbbi évszázadokban a feliratok tanúsága szerint visszaszorult. Az említett adatbázisban regisztrált adatok számának nagyarányú növekedése lehetővé és kívánatossá teszi, hogy a korábbi kutatásokhoz képest térben és időben részletesebb elemzést készítsünk a syncope gyakoriságának császárkori alakulásáról.
Hivatkozások
Adamik Béla (2009), A latin nyelv története. Az indoeurópai alapnyelvtől a klasszikus latinig. Argumentum, Budapest.
Adamik Béla (2012), A császárkori feliratok vulgáris latin nyelvi adatainak dialektológiai érvényessége. Antik Tanulmányok 56: 91–105.
Adamik Béla (2015), A szinkópa gyakorisága a kései latin nyelvben a feliratok tanúbizonysága alapján. In: Bárány István – Bolonyai Gábor – Ferenczi Attila – Vér Ádám (szerk.), Studia Classica: Tanulmányok az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókortudományi Intézetéből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 303–316.
Adamik, Béla (2020), The transformation of the vowel system in African Latin with a focus on vowel mergers as evidenced in inscriptions and the problem of the dialectal positioning of Roman Africa. Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis 56: 9–25.
Adamik, Béla (2023), The transformation of the vowel system in Gallic Latin as evidenced in inscriptions and the problem of dialectal positioning of Roman Gaul. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 62: 321–341. https://doi.org/10.1556/068.2023.00059.
Barnett, Francis J. (2007), The sources of the »Appendix Probi«: A new approach. The Classical Quarterly 57: 701–736. https://doi.org/doi:10.1017/S000983880700064
Barwick, Karl (1919), Die sogenannte Appendix Probi. Hermes 54: 409–422.
Clackson, James – Horrocks, Geoffrey C. (2007), The Blackwell history of the Latin language. Blackwell, Oxford.
Herman, József (1990), L’evolution du latin dans les provinces de l’Empire. Problèmes et perspectives. In: Herman, József (ed.), Du latin aux langues romanes. Études de linguistique historique, réunies par Sándor Kiss. Niemeyer, Tübingen. 55–61.
Kiss, Sándor (1971), Les transformations de la structure syllabique en latin tardif. Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen.
Loporcaro, Michele (2011), Syllable, segment and prosody. In: Maiden, Martin – Smith, John C. – Ledgeway, Adam (eds), The Cambridge history of the Romance languages 1. Structures. Cambridge University Press, Cambridge. 50–108.
Papini, Alessandro (2022), Ipsa Latinitas et Regionibus Cotidie Mutetur et Tempore: Some methodological considerations on the use of Herman’s quantitative method. Listy Filologicke 145: 343–378.
Powell, Jonathan (2007), A new text of the Appendix Probi. The Classical Quarterly 57: 687–700. https://doi.org/10.1017/S0009838807000638
Quirk, Ronald J. (2006), The Appendix Probi: A scholar’s guide to text and context. Juan de La Cuesta, Newark (Del.).
Tamás Lajos (1969), Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest.
Vaan, Michiel de (2008), Etymological dictionary of Latin and the other Italic languages. Brill, Leiden.
Väänänen, Veikko (2006), Introduction au latin vulgaire. 3. kiad. Klincksieck, Paris.
Vainio, Raija (2000), Use and function of grammatical examples in Roman grammarians. Mnemosyne 53: 30–48.
