Myositis specifikus antitest diagnosztika dermatomyositisben –  mi a haszna a klinikai gyakorlatban?

Bernadett Hidvégi; Nóra Horváth; Anikó Kovács; Zsófia Király; Márta Marschalkó; Péter Holló

doi:10.7188/bvsz.2023.99.1.7

Dr. Hidvégi Bernadett
Horváth Nóra
Dr. Kovács Anikó
Dr. Király Zsófia
Dr. Marschalkó Márta
Dr. Holló Péter

DOI: https://doi.org/10.7188/bvsz.2023.99.1.7

Kulcsszavak: dermatomyositis, myositis specifikus, autoantitestek, malignitás

Absztrakt

A szerzők ismertetik az idiopathiás inflammatorikus myopathiákban, dermatomyositisben előforduló egyes myositis specifikus és myositis asszociált antitesteket, felhívják a figyelmet a klinikai jelentőségükre. A Klinika 50 dermatomyositisben szenvedő betegében bemutatják az egyes autoantitestek gyakoriságát és az antitestekhez kapcsolódó jellegzetességeket. A leggyakoribb MSA, az anti-TIF-1 antitest volt (14%) és jelenléte jól jelezte a tumorokkal való társulást, az irodalmi adatoknak megfelelően. Ezekben a nagy daganatkockázatú betegekben átfogó, minden képalkotót igénybe vevő tumorkutatás szükséges végezni.