A magyar középiskolások párválasztási preferenciái: a roma-nem roma heterogenitás hatása
Absztrakt
A párválasztás elméletei a választást általában két független tényezőre: a csoportösszetételre (lehetőségek) és a preferenciákra vezetik vissza. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a lehetőségek befolyásolják a választást: heterogénebb városokban nagyobb volt a vegyes házasságok aránya is (Blau és Schwartz 1984). E tanulmány azt a kérdést veti fel, hogy a csoport (etnikai) összetétele befolyásolja-e a párválasztás etnikai preferenciáit. A contact theory (Pettigrew 1998) elmélete alapján feltételezhető, hogy létezik ilyen hatás. A kérdést az „Egymásba gabalyodva” magyar kapcsolathálózati panelkutatás első hullámának adatai elemzésével vizsgálom, mely hét magyar középiskola 44 osztálya 1224 kilencedik osztályos tanulójának adatait tartalmazta. Az etnikum (roma és nem roma) mérése önértékelés alapján történt. A preferenciák három szintjét mértük: (1) a romával járás normájának elfogadottsága, (2) az egyes osztálytársak vonzerejének értékelése (csinos/jóképű), (3) az egyes osztálytársakkal kapcsolatos preferencia (szívesen járnék vele). Az elemzés multilevel modellek felhasználásával történt: a normák esetében kétszintű lineáris modell, a vonzerő megítélése és az együtt járás preferenciája esetén háromszintű logisztikus modell becslésével (1. szint: kapcsolat, 2. szint: egyén, 3. szint: osztály). A roma tanulók növekvő aránya az osztályban a romával járás elfogadottságának növekedésével és a roma osztálytársak észlelt szépségének (vonzerejének) növekedésével járt együtt. Mind a normák, mind az észlelt vonzerő hatást gyakorolt az együttjárási preferenciára.
