Integráltság, szegénység, kapcsolati tőke

Absztrakt

Tanulmányunk azt vizsgálja, hogy mennyire függ össze a szegénység a kapcsolati tőke különböző dimenzióival: az alacsony életszínvonal veszélyezteti-e az emberi kapcsolatokat (akkumulációs hipotézis), vagy épp ellenkezőleg, a szegénységgel párhuzamosan a kapcsolatok sokkal fontosabbá válnak-e (kompenzációs hipotézis). Adataink egyértelműen az akkumulációs hipotézist támasztják alá: a szegények kevésbé integráltak a társas kapcsolathálózatokba, mint a jobb módúak. A szegénységgel inkább az instrumentális kapcsolatok alacsonyabb száma jár együtt, és kevésbé érvényesül ez a negatív összefüggés a bizalmas kapcsolatok és a barátok vonatkozásában. A szegénységi indikátorok által beazonosított embercsoport esetében jelentősen megnő a szubjektív kirekesztettség érzése. A szegénység és társadalmi kirekesztettség indikátorai közül a súlyos anyagi depriváció van a legerősebb összefüggésben a kapcsolati változókkal, míg az egyik leggyakrabban használt szegénységi indikátor, a jövedelmi szegénység és a társas kapcsolatok viszonylag gyengén korrelálnak.