Az „új közgazdaságtanról” – Polányi Károly kölcsönbe vett szemüvegén keresztül… (Heurisztika és program)

Absztrakt

A dolgozat arra tesz kísérletet, hogy Polányinak a szubsztantív és beágyazódott gazdaságról szóló gondolatait interpretálva az „új közgazdaságtan” igen gazdag empirikus eredményeit egy lehetséges elméleti koncepció mentén rendezze. Polányinak az a koncepciója, hogy a nem valódi, látens áruknak (a föld [természeti javak], a munka és a pénz) a piaci integrációba történő beillesztése csak társadalmi konvenciók, politikai és jogi szabályozásokkal történhet, valamint, hogy e beillesztést vezérlő konvenciók és jogi-politikai szabályozási eszközök a piacok működése szempontjából is diszfunkcionálisak lehetnek, a válság új értelmezését teszi lehetővé. Hipotézisként a dolgozat ennél többet feltételez annyiban, hogy Polányi elméletének alkalmazása hozzájárulhat a szociológia válságán való felülkerekedéshez is. A közgazdaságtan, a szociológia és a pszichológiai gyökerű magatartás-tudományok fő áramlatai számára az a központi kérdés, hogy az emberi és társadalmi természet milyen félrevivő és torzító hatásokat jelent a piacok, a piaci gazdaság működése számára. Polányi elveit követve a kérdést fordítva kellene feltenni: a szociológia alapvető kérdése nem az, hogy a társadalom miképpen hat a piacokra, hanem a társadalom működésének mikéntje, benne a piacok hozzájárulása a szubsztantív és beágyazódott gazdaság működéséhez. Mind mikro- (a háztartások működésében), mind makroszinteken, ahol a piacok, a redisztribúció (a „jóléti állam) és a reciprok hálózatok (a rokonság és a civil társadalom cserehálózatai) együttesen alkotják a társadalmak gazdaságát.