Beszédes hallgatás

A csend interpretálása és a megismerés dilemmái a társadalomtudományi kutatásban

Absztrakt

A Beszédes hallgatás című tematikus szám bevezetője a soron következő tanulmányokban felvetett problémák, dilemmák csomópontjait vizsgálja a szociológiai terepmunkát végző, interjúzó kutató szemszögéből. Jóllehet sem az elméleti áttekintés, sem a szóban forgó írások nem vállalkozhatnak a csend, a hallgatás és az eltakart valóságok teljes körű értelmezésére és az ezek megismerését övező problémák tematikus lefedésére, megpróbálják felvillantani a kutatót körülvevő csendek spektrumát, szituatív jelentéseinek sokféleségét, valamint a kutatót vagy éppen a kutatást övező csend (hallgatás) tágabb kontextusát, így a bizalom és a hatalom kérdését, illetve a kutatói pozíció bizonyos metaforáit.
A csend egyszerre kötődik a hétköznapi beszédhelyzetekhez, illetve a tág értelemben vett kommunikatív adatszerzéshez, tehát közvetítő közege, egyszersmind tárgya a társadalomtudományi vizsgálódásnak. Megértése megköveteli a személyközi helyzetekben létrejött közös, illetve kontextuális jelentések megfejtését. Az értelmezéskor a kutatónak egyfelől a saját pozíciójára és a helyzetekre gyakorolt hatására, másfelől a másik elzárkózására és megnyílására is reflektálnia kell.
A csend (a hallgatás) értelmezése ugyanakkor többrétű és időben is dinamikus, s mindez nem pusztán az adatszerzés körülményeire (episztemológiai, módszertani és etikai kérdésekre) irányítja a figyelmet. Az utólagos, szisztematikus reflexió – akár a hermeneutikai munkaként felfogható „nyomozás” – az in situ titokfejtés helyett/mellett bővítheti és mélyítheti az elemzési repertoárt és az értelmezés lehetőségeit is.