„Jó játszást!?”

Az óvodapedagógusi hivatás deprofesszionalizációja és annak feszültségei Magyarországon

Absztrakt

A cikk a hazai óvodapedagógus-hiányból kiindulva azt járja körül, hogy miként tapasztalják meg az óvodapedagógusok a szakmájukat érintő változásokat. Míg a hazai oktatási rendszer anomáliáiról számos elemzés született, ezek jelentős része az iskolákra fókuszál. Jelen tanulmány célja, hogy rámutasson az óvodákban jelenleg zajló folyamatokra, illetve feltérképezze azokat a változásokat, melyek az elmúlt 10–15 év során jelentősen befolyásolták az óvodapedagógusok szakmai munkáját. Tanulmányunk egyrészt számba veszi azokat az intézményi-szabályozási átalakulásokat, melyek 2010 óta a szakmát érintették, másrészt felhívja a figyelmet azokra a társadalmi folyamatokra, melyek jelentősen hatottak az óvodapedagógusok társadalmi pozíciójának alakulására. Kvalitatív empirikus kutatásra alapozott elemzésünkben a fenti változásokat kifejezetten az óvodapedagógusok szemszögéből értelmezzük, ami kevesebb figyelmet kapott az oktatásra fókuszáló társadalomtudományi elemzésekben. Tanulmányunk azt mutatja, hogy az intézményt érintő változások, azon belül is a megnövekedett kettős nyomás, melyet egyrészt a növekvő ellenőrzés és dokumentációs terhek, másrészt a határozottabb szülői elvárások okoznak, a szakma egyfajta deprofesszionalizációjához vezetnek, melynek fontos elemei a pedagógusok társadalmi elismertségének csökkenése és szakmai autonómiájuk gyengülése. A növekvő külső elvárások és az óvodapedagógusok saját, szakmai értékekről alkotott elképzelései közötti disszonancia, illetve az ezek teljesítéséhez szükséges eszközök növekvő hiánya olyan feszültségeket okoz, melyeket egyre nehezebben képesek feloldani, és ami tovább nehezíti az óvodapedagógus-hiány kezelését.