A zágrábi káptalan és a katedrális 17. század végi könyvtárából elszármazott régi nyomtatványok horvát és magyar gyűjteményekben

A Mikulić-féle kötéstípus kutatásának eredményei

  • Gábriel Szoliva ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet

Absztrakt

A zágrábi káptalan és a katedrális történelmi jelentőségű könyvtárának régi nyomtatványai 1692 körül egy sajátos kötést kaptak. E könyvek döntő részét ma a Metropolitanska knjižnica u Zagrebu állományában őrzik. A 17. századi könyvkötő a könyvek tábláira sajátos minta szerint középkori kódextöredékeket ragasztott. A horvát irodalomban eddig „Metropolitanski uvez” néven számon tartott kötéstípus a félbőr kötésre emlékeztet, a lényegi különbség abban áll, hogy a káptalani könyvek esetében a papír helyett pergamen került a táblákra. 1692 környékén, amikor Aleksandar Mikulić zágrábi püspök (1688–1694) új könyvtárat építtetett, körülbelül 2–3 ezer könyvet kötöttek be ezen a módon, ezáltal biztosították a nyomtatványok hosszú távú épségét és a könyvtár egységes megjelenését.
A tanulmányban részletes leírását adom e sajátos kötéstípusnak és áttekintem a káptalani könyvtár történetét. A jelen kutatás szempontjából fontos időszakban, 1692 és 1846 között, amikor zágrábi kanonokok – szigorú feltételek mellett – kölcsönözhettek a könyvtárból, számos kötet elkerült a törzsgyűjteményből. A jelen tudásunk szerint a Metropolitanska knjižnica anyagán kívül 5 horvát és 3 magyar gyűjteményben összesen 70, a szóban forgó kötéstípushoz tartozó könyv maradt fenn. Szükséges emiatt egy új terminus, a „zágrábi káptalani kötés” bevezetése a korábbi „Metropolitanski uvez” helyett, hiszen a frissen azonosított könyvek túlnyomó többsége sosem tartozott a Metropolitanska knjižnica anyagába, csak annak jogelődjébe, a káptalani könyvtárba, amely 1906-ig működött a Mikulić-féle épületben.
A tanulmányban áttekintem azon gyűjtemények rövid történetét, ahol a kötéstípushoz tartozó könyveket megtaláltam; megadom a kötetek részletes bibliográfiai leírását; közlöm a kötéseken megőrzött középkori töredékek tartalmát; a posszesszor-bejegyzések fényében vázolom a hordozókönyvek feltételezett vándorlási útvonalát. Sikerült a könyvtáblákon fennmaradt töredékek között összefüggést találni, az ugyanazon kézirathoz köthető fragmentumokat elkülöníteni, és így összesen 20 egykori kódexet meghatározni, amelyek mind a 17. századi könyvkötő asztalán hevertek nyersanyag gyanánt. E kódexek közül az egyik az a 13. századi esztergomi notált breviárium (Breviarium notatum Strigoniense), melyet 2019-ben 258 töredékében azonosítottam a Metropolitanska knjižnica anyagában. A jelen kutatás során e felbecsülhetetlen értékű kézirat további 14 töredéke vált ismertté.

Megjelent
2023-07-27
Rovat
Tanulmányok