„Még egy ily győzelmes háború, és elvesztem!”

Absztrakt

A tanulmány célja, hogy áttekintést nyújtson az erőszakábrázolások változásáról az 1860-as és 1940-es évek között vizsgálva a kiválasztott háborúk esetében az erőszak, a küzdelmek, csaták megjelenítési módját. Az elemzés forrásbázisát karikatúrák képezik különböző politikai irányultságú élclapokból (Az Üstökös, Borsszem Jankó, Bolond Istók, Kakas Márton, Bolond Miska, Ludas Matyi, Drótkefe) és egy napilapból (Magyarság). Az analízis tárgyául kijelölt háborús konfliktusokhoz a magyar társadalom eltérő attitűddel, érdeklődéssel fordult, különböző mértékben volt érintett, így nem azonos mennyiségű és minőségű karikatúrát várhatunk el.

Megfigyelhetjük, hogy a közvetlen érintettség mértéke nem feltétlenül határozza meg az érdeklődés nagyságát és az ábrázolásmódok radikalizálódását. Az 1890-es években a rajzolók személyének változása és a karikatúra technikai színvonalának fejlődése, az olvasói ízlés, a politikai beszédmód radikalizálódása mind hozzájárulhattak a háborús erőszak egyre gyakoribb megjelenítéséhez, s már a századfordulótól tapasztalható, hogy egyre véresebb ábrázolások láttak napvilágot a humoros lapokban. Az első világháború végéig a képek egy részén realisztikus módon mutatták be a harci cselekményeket, míg másik részükön a háborús konfliktus résztvevőit – közvetlen érintettség esetében az ellenséget – gúnyolták ki karikatúrákon. A két világháború közötti években újabb változást észlelhetünk: a jelentősen egyszerűsödtek, és könnyen dekódolhatóan mutatták be a háborús erőszakot, ritkábban mitikus-biblikus vagy éppen verekedést ábrázoló, bagatellizáló jelenetekkel.