A kálvinisták ördöge

Pázmány Péter eddig ismeretlen latin nyelvű röpirata

Absztrakt

Az 1620-ban Bécsben, a szerző feltüntetése nélkül jelent meg a Calvino-praedicantium Ungarorum Genius malus (A magyar kálvinista prédikátorok ördöge) című politikai pamflet.  A mindössze 21 oldalas mű a címlap tanúsága szerint Alvinczi Péter anonim írására a Machiavellizatióra született válaszul. Ez utóbbi a második darabja volt annak a korabeli értelemben vett publicisztikai háborúnak, amelyet az Európa-szerte komoly felháborodást kiváltó és több kiadásban, illetve nyelven megjelent Secretissima instructio váltott ki. Alvinczi úgy vélte, hogy ez utóbbi Pázmány alkotása, ezért az esztergomi érseket a címlapon megnevezve, és a műben „érsek uramnak” szólítva jelentette meg a Machiavellizatiót, amelyben tételesen cáfolta a botrányt kiváltó Secretissima instructio állításait. A Machivellizatióra a Genius malus mellett Balásfi Tamás válaszolt, a Castigatio című pamflettel. nevének feltüntetésével adta ki. A címzetes boszniai püspök és pozsonyi prépost Balásfi ekkoriban Bécsben tartózkodott más főpapok, köztük az esztergomi érsek, Pázmány Péter társaságában. A Castigatio pontról pontra megfelelt a Machiavellizatio állításaira, és Alvinczi a Resultatióval kizárólag erre, tehát Balásfi művére reagált. A Genius malus viszont teljesen reflexió nélkül maradt.  A röpiratot átfutva annak szövege Pázmány korábbi latin nyelvű vitairataira emlékeztet. A mű stílusa, indulatos hangvétele, a mondatfűzés módja, bizonyos tipikus kifejezések, az ellenfelet becsmérlő, sajátos szóalkotással létrehozott megszólítások főként Pázmány Peniculus papporumát, illetve annak bővített változatát, a Logi alogit juttatja eszünkbe. Egy alaposabb vizsgálattal pedig a higgadtabb érvelésre alapozó Diatriba theologicával (1605) és Vindiciae ecclesiasticae-vel (1620) való szövegpárhuzamok is kimutathatóak lettek. Vizsgálódásaim előrehaladtával kiderült, hogy Pázmány szerzősége már korábban is felmerült. Révész Kálmán református püspök, egyháztörténész teljes bizonyossággal jelentette ki, hogy a röpirat az esztergomi érsek műve. Révész ugyanakkor csak mellékesen fogalmazta meg ezt az állítását, és minthogy cikke alapvetően Alvinczi Péter műveivel foglalkozott, ennélfogva bizonyítékokat sem hozott fel Pázmány szerzőségének alátámasztására. Ezen feladat elvégzésére vállalkozik most a jelen tanulmány.