Mit kezdjünk a szövegromlás eseteivel egy olvasóbarát kiadásban?

Gondolatok az Apor-kódex alapján

Absztrakt

Egy kódex tudományos igényű kiadása a kézirat betűhű átiratát tartalmazza; a szöveg értelmével kapcsolatos kérdések megvilágítása ennek nem feladata. Egy „olvasóbarát kiadás” célja viszont éppen az, hogy a régi szöveg megértését a mai olvasók számára lehetővé tegye, mégpedig első helyen annak modern helyesírású átirata révén, másrészt a kötet különféle egyéb összetevőinek segítségével  (szótári rész, nyelvtani áttekintés a bevezetésben, jegyzetanyag stb.).

A 15. századi Apor-kódex, mely az első magyar Zsoltárok könyvét őrizte meg az ún. Huszita bibliából, feltűnően sok hibát tartalmaz, ebből ítélve minden bizonnyal többedik másolat. A kiadás munkálatai során elsőrendű kérdésnek tekintettük, hogy a szöveg jelentése szempontjából az egyes hibatípusok mit eredményeznek. A másolói hibák jellegzetes esetei a következők: a) az eredmény értelmetlen szóalak; b) értelmes szóalak, de nem illik a szövegbe; c) értelmes és a szövegbe is beleillő szóalak, de nem felel meg sem a forrásszövegnek, sem a párhuzamos helyeknek. Ezek külön-külön megítélést kívánnak. Az előadásban a különféle típusokra kialakított eljárásokat mutatjuk be bő példaanyag alapján. Az első két esetben – ha a hibás alak előzménye kellő biztonsággal rekonstruálható – azt az utat követjük, hogy a hibát magában a szövegben javítjuk, külön jegyzet nélkül. Olyankor azonban, amikor a másolói hiba eredményeképpen világosan érthető (csak más jelentésű) mondat állt elő, a főszövegben ezt közöljük, s a vele kapcsolatos problémákról lapalji jegyzetben szólunk.

A vizsgálat a következő kötet anyagára épült: Apor-kódex: Ómagyar zsoltárok, közreadja Korompay Klára, Budapest, Balassi, 2021.