Az írásbeli magánvégrendelet tanúkénti és örökhagyói aláírása

Absztrakt

Jelen tanulmányban azt vizsgálom, hogy a bírói gyakorlat miként értelmezi az aláírást, illetve annak hiányát mind az örökhagyók, mind a tanúk vonatkozásában, milyen elvárásokat támaszt egy kézjeggyel kapcsolatban ahhoz, hogy azt aláírásnak lehessen tekinteni. Bemutatásra kerül, hogy sem az örökhagyó, sem a tanúk aláírásának módja, mikéntje nincsen szabályozva a Ptk.-ban, az aláírásra fogalommeghatározást a törvény nem tartalmaz. Ismertetésre került a 2/2016. Polgári jogegységi határozat megszületése, meghozatalának indokai, valamint, hogy a jogegységi határozat meghozatalát követően milyen megállapításokat tett a felsőbírósági gyakorlat a végrendeletek tanúkénti aláírása tekintetében. Tanulmányom második részében az írásbeli magánvégrendelet örökhagyói aláírásának egyes kérdéseivel foglalkozom a bírói gyakorlat tükrében. Kitérek rá, hogy bár a 2/2016. Polgári jog-egységi határozat a tanúk aláírásával foglalkozik, az abban foglaltak azonban álláspontom szerint analógia útján az örökhagyó aláírására is értelemszerűen irányadóak.