The Problem of Fideicommissary Substitution in Hungarian and Romanian Law: A Historical Overview and the Law in Force
Abstract
This study uses historical and comparative legal methods to examine the development of fideicommissary substitution in Hungarian and Romanian law, from early customary and codified solutions to the civil codes currently in force. It analyses the distinction between the substitute heir and the subsequent heir, as well as the manner in which fideicommissary substitution enabled property to be transferred across generations while restricting the prior heir’s freedom of disposition and the circulation of assets. The historical survey shows that the institution was recognized both by Hungarian customary law and by the early Romanian codifications, but was later prohibited by the Romanian Civil Code of 1864 and the Hungarian Civil Code of 1959 in order to protect the free circulation of property and the completeness of the heir’s ownership. The current regimes diverge sharply: the Hungarian Civil Code maintains a general prohibition subject to only two narrow exceptions, whereas the Romanian Civil Code recognizes one-time, single-tier fideicommissary substitution within a framework of statutory safeguards.
References
Allorant, Pierre – Tanchoux, Philippe: Introduction historique au droit: cours intégral et synthétique. Issy-les-Moulineaux, 2019.
Bacaci, Alexandru: Consideraţii privind substituţiile fideicomisare în noul Cod civil. Acta Universitatis Lucian Blaga. Iurisprudentia, 2012/2.
Balogi Zsófia: A közös végrendelet és az utóöröklés intézményének fejlődéstörténete és szabályanyagának összehasonlító elemzése a készülő új polgári törvénykönyv egyes stációiban. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, 47. kötet, 2010.
Boóc Ádám: Az utóöröklés jogintézménye a magyar magánjogban. Közjegyzők Közlönye, 49. évf., 2002/10.
Chirică, Dan: Drept civil: Succesiuni şi testamente. București, 2003.
Coţa, Horaţiu: Consideraţii asupra naturii juridice a substituţiilor fideicomisare de gradul I. Studia Universitatis Babeş-Bolyai Iurisprudentia, 2013/4.
Eliescu, Mihail: Moştenirea şi devoluţiunea ei în dreptul Republicii Socialiste România. Bucureşti, 1966.
Fabinyi Tibor (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében: Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. 2. kiadás. Budapest, 1935.
Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban. I. rész: Az osztó igazság törvénye Magyarhonban. Buda, 1845.
Gasparini, Éric – Gojosso, Éric: Introduction historique au droit et histoire des institutions. Issy-les-Moulineaux, 2015.
Genoiu, Ilioara: Substituţiile fideicomisare şi liberalităţile reziduale în reglementarea noului Cod civil. Revista Română de Drept Privat, 2012/3.
Hajós Béla Ödön: A közönséges és hitbizományi örökös helyettesítésről. Közjegyzők Lapja, 1899/21.
Ilyés Kinga: Az utóöröklés hatályos romániai szabályozásának történeti háttere. Erdélyi Jogélet, 2025/2.
Macovei, Codrin: Reglementarea liberalităţilor fideicomisare şi reziduale în Noul Cod civil. In: Motica, Radu I. – Bercea, Lucian – Paşca, Viorel (szerk.): Noile coduri ale României. Studii şi cercetări juridice. Bucureşti, 2011.
Orosz Árpád – Weiss Emília: Öröklési jog – anyagi jog. Budapest, 2014.
Poenar, Florina: Eternizarea voinţei lui de cuius prin intermediul substituţiilor fideicomisare. Studia Universitatis Babeş-Bolyai Iurisprudentia, 2013/3.
Popa, Ioan: Substituţiile fideicomisare în Codul civil. Revista Română de Drept Privat, 2016/1.
Popescu, Radu-Romeo: Substituţiile fideicomisare în noul Cod civil. Analele Universităţii Bucureşti. Seria Drept, 2015/1.
Rădulescu, Andrei (szerk.): Codul Calimach. Ediție critică. București, 1958.
Raffay Ferenc: Az utóöröklés és örökös-helyettesités kérdéséhez. A Jog, 16. évf., 1897/46.
Sőth Lászlóné: A végintézkedések. Budapest, 2001.
Szécsi Ferenc: Dolgozatok a közjegyzőség köréből. Hatvan, 1910.
Szili Zoltán – Szili Emese: Gondolatok az elő- és az utóörökös jogállásáról. Közjegyzők Közlönye, 2022/2.
Teller Miksa: A végrendelet tartalma. In: Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. VI. kötet: Öröklési jog. Budapest, 1939.
Tőkey Balázs: A végintézkedési szabadság korlátai az új Ptk.-ban. Forum. Acta Juridica et Politica, 2014/2.
Tóth Ádám: Az utóöröklésről. Közjegyzők Közlönye, 2001/9., 3–15.
Vékás Lajos: Magyar polgári jog. Öröklési jog. 6. javított kiadás. Budapest, 2010.
Vékás Lajos: „Árok, árok, be mély árok.” – Társadalmi kataklizmák és a magánjog. Erdélyi Jogélet, 2024/3.
Vékás Lajos: Öröklési jog. Budapest, 2026.
Veress Emőd: Emlékezés Raffay Ferencre (1870–1907). Erdélyi Jogélet, 2025/1.
Veress Emőd: Hét-hét érv az „idegen” jog átültetése ellen és mellett: Az 1864. évi román polgári törvénykönyvről. Jogtudományi Közlöny, 2024/6.
Veress Emőd: Private Law Codifications in East Central Europe. In: Sáry Pál (szerk.): Lectures on East Central European Legal History. Miskolc-Egyetemváros, 2022.
Veress Emőd – Székely János: Drept civil. Moştenirea. Liberalităţile. 2. kiadás. Bucureşti, 2020.
Wittchen László: Az utóörökösödés törvényhozási szabályozásához. Jogtudományi Közlöny, 49. évf., 1914/8.
