A pandémia globális és lokális hatása a munka világára

Absztrakt

Napjaink egyik kulcskérdése közép- és kelet-európai (KKE) régióban és az egész világon: Milyen trendek és tendenciák fognak kialakulni a pandémia sújtotta munkaerőpiacon? A pandémiás világválság előtt pár hónappal a KKE régió országaiban dübörögtek a munkaerőhiányról és a munkaerő megtartásról szóló hírek. Újabb és újabb elemzések jelezték, hogy nincs más kiút: emelni kell a béreket, és hosszabb távon a robotizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése lehet a megoldás. Ebbe a helyzetbe robbant be világszerte 2020. március elején, a SARS-CoV-2 koronavírus okozta válság, amely nyomán egyszerre jelent meg a munkanélküliség és a munkaerő-hiány. Az tényként megállapítható, hogy az emberiség története háborúkkal és járványokkal írható le. A példánál maradva, látni kell, hogy a történelemben az emberiséget érintő olyan nehéz helyzetek, mint például a háborúk, nem csak pusztulást és szegénységet hoztak, de új kiaknázható lehetőségeket is teremtettek. Az előbbi gondolatot folytatva, megállapítható hogy a pandémia esetében egy hadüzenet nélküli háborúról beszélhetünk, amely az egész világon szinte egyszerre és egyidőben sújtotta a munkaadókat és a munkavállalókat. A kérdés valójában az, hogy van-e kiút ebből a helyzetből, hogyan tudnak előre menekülni az emberek, globálisan és az adott nemzetállam keretei között.