A változó Kína hatása a nemzetközi biztonságra

Absztrakt

A tanulmány a KKP közelmúltban véget ért XVIII. kongresszusát, mint értelmezési támpontot használva elemzi Kína várható fejlődését, belső stabilitását, stratégiai prioritásait, nemzetközi helyzetét, pozícióinak alakulását és a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásait. Megállapítja, hogy Kína felemelkedése képviseli a nemzetközi erőviszonyok átrendeződésének legmeghatározóbb összetevőjét. Ennek tükrében elemzi Kína fejlesztési stratégiáját, ami a komplex módon értelmezett össznemzeti erő (CNP) növelésére irányul, és nagy jelentőséget tulajdonít a „puha” (intenzív) tényezőknek. Leszögezi, hogy a kínai gazdasági-társadalmi-politikai rendszer egyedi megkülönböztető sajátossága nem a kommunista párt vezető szerepe, nem is az állami tulajdon döntő túlsúlya vagy a nemzetgazdaság állami (kormányzati) irányítása, hanem ezek összehangolása a többpárti együttműködéssel és a népi konzultáció rendszerével, a többféle tulajdonosi szerkezetben működő vállalatok együttműködésével és a piacgazdaság törvényszerűségeivel. A Pentagon éves jelentésére támaszkodva elemzi a kínai katonai erő növekedése kapcsán bekövetkezett, a nemzetközi biztonságot érintő lehetőségeket és kockázatokat. Arra a következtetésre jut, hogy a nemzetközi kapcsolatok meghatározó eleme a kínai−amerikai viszony. Az Egyesült Államok figyelemmel kíséri a kínai változásokat és aktívan reagál azokra. Az USA hajlandó Kínával együttműködni a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyök alapján, de minden eshetőségre készen fenntartja katonai jelenlétét és beavatkozó képességét az ázsiai−csendes-óceáni térségben. Washington tudomásul veszi, hogy előbb-utóbb Kína lesz a világ legnagyobb nemzetgazdasága, de ragaszkodik az USA technológiai és katonai elsőségéhez és az arra alapozott nemzetközi befolyásához.