A szuperhatalmak hidegháborús stratégiája, kilátások a kétpólusú világrend felbomlása után

Absztrakt

A nemzetközi politika minden szereplője céltudatosan a saját érdekei következetes érvényesítésére törekszik. A morálisan jól hangzó jelszavak ellenére minden politikai törekvés mögött gyakorlatias célok húzódnak meg. A nemzetközi rendben a versengés természetes állapot. Napjainkban a világ nem az egységes világrend, hanem a többpólusú berendezkedés felé fejlődik. A multipoláris világrendben a hatalmi rivalizálás része a nemzetközi politikának. Ennek ellenére a világ működése nem lesz azonos az eddig megismert formákkal. A nukleáris fegyverek szerepe a nagyhatalmi státus szimbólumaként megmarad és az azokat birtokló államok száma is nőni fog. A ma ismert nemzetközi szervezetek szerepe valószínűleg tovább gyengül. A NATO jelenlegi formájában és politikai szerkezetében 1989-re betöltötte azt a funkcióját, amiért tulajdonképpen létrehozták és jelenlegi formájában nem összeegyeztethető az egységes Európa gondolatával. Egy külső hatalom által vezetett katonai-politikai szervezet keretein belül nincs önálló katonai képesség és saját védelmi képességek nélkül nincs valóban önálló politika. Egy állam, vagy államcsoport, amely e tekintetben egy másik hatalomra van utalva, alárendelt szerepet játszik.