A szuperhatalmak hidegháborús stratégiája, kilátások a kétpólusú világrend felbomlása után

  • Vizi Sándor
Kulcsszavak: terrorizmus, állam, hadsereg, politika, politikai nyomás, hadviselés, háború, hidegháború, katonai cél, nemzetközi rend, stratégia, nemzetközi politika, katonai erőszak, stratégiai egyensúly, interkontinentális rakéta, helyi háború, egypólusú világrend, multipoláris világrend, katonai erőviszonyok, nagyhatalom, szuperhatalom, atomfegyver, támaszpont, földrajzi térség, stratégiaváltás

Absztrakt

A nemzetközi politika minden szereplője céltudatosan a saját érdekei következetes érvényesítésére törekszik. A morálisan jól hangzó jelszavak ellenére minden politikai törekvés mögött gyakorlatias célok húzódnak meg. A nemzetközi rendben a versengés természetes állapot. Napjainkban a világ nem az egységes világrend, hanem a többpólusú berendezkedés felé fejlődik. A multipoláris világrendben a hatalmi rivalizálás része a nemzetközi politikának. Ennek ellenére a világ működése nem lesz azonos az eddig megismert formákkal. A nukleáris fegyverek szerepe a nagyhatalmi státus szimbólumaként megmarad és az azokat birtokló államok száma is nőni fog. A ma ismert nemzetközi szervezetek szerepe valószínűleg tovább gyengül. A NATO jelenlegi formájában és politikai szerkezetében 1989-re betöltötte azt a funkcióját, amiért tulajdonképpen létrehozták és jelenlegi formájában nem összeegyeztethető az egységes Európa gondolatával. Egy külső hatalom által vezetett katonai-politikai szervezet keretein belül nincs önálló katonai képesség és saját védelmi képességek nélkül nincs valóban önálló politika. Egy állam, vagy államcsoport, amely e tekintetben egy másik hatalomra van utalva, alárendelt szerepet játszik.

Megjelent
2013-12-31
Rovat
Biztonságpolitika