Szent László alakja a magyar haderőben. Gondolatok a fegyvernemi védőszentek kultikus tiszteletének alacsony fokáról

Absztrakt

Minden év júliusában, Szent László király ünnepéhez kapcsolódóan emlékezik a Magyar Ejtőernyős Bajtársi Szövetség Szent László Hadosztály baráti köre Letkésen és a szlovákiai Ipolyszalkán azokra a magyar katonákra, akik a Második Világháború utolsó hónapjaiban a hadosztályban szolgáltak. László király a második világháborúig és a szovjet típusú bolsevik diktatúra magyarországi kiépítésig meghatározó példakép volt a magyar katonák számára a többi segítő vagy fegyvernemi védőszenttel való összehasonlításban is. Bár a rendszerváltás után Szent Lászlóra ismét mint a „lövészek védőszentjére” tekintenek, de hatása messze elmarad a második világháborút megelőző időszaktól. Ebben a tanulmányban arra keressük a választ, hogy mi az oka, hogy bár a jogszabályi
környezet lehetővé tenné a komoly Szent László – és más fegyvernemi védőszent – kultuszt a Magyar Honvédségben, az mégsem történt meg a rendszerváltás óta. Szeretnénk feltárni azokat a mélyebb történelmi és eszmetörténeti összefüggéseket, amelyek miatt a baloldali ideológia és annak szélsőséges bolsevik formája, de a liberális „demokrácia” ideológiája sem tud azonosulni Szent László – és a többi fegyvernemi védőszent – alakjával. A demokratikus jogalkotás elérte a maximumát azzal, hogy a kultusz- és vallásszabadságot engedélyezte a Magyar Honvédségben. Hipotézisünk szerint a kultusz életre keltéséhez olyan fordulatnak kellene bekövetkezni, amely a Francia Forradalom után folyamatosan elhatalmasodott szellemáramlatokkal kerülne szembe.