Két életút, két hazában. 194 éve született Czetz János

Absztrakt

Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc leverése után, a megtorlás elől magyar katonák tömegei hagyták el hazánkat, és szóródtak szét a világban. Az emigráns katonák különböző országokban töltöttek be magas katonai beosztásokat (például Prágay János, Radnich Imre, Schlesinger Lajos), vettek részt háborúkban, polgárháborúban (például Asbóth Sándor, Kuné Gyula), értek el tudományos sikereket, voltak részesei ismeretlen területek földrajzi felfedezésének, térképezésének (például Czetz János, László Károly) vagy váltak sikeressé az élet számos más területén (például Türr István, Verebély Imre).1 A hazájukat elhagyott magyar katonák közül sokan megírták emlékirataikat. Útleírásaik, úti leveleik, naplóik nemcsak könyv formájában jelentek meg, azokat rendszeresen közölték a magyar napi- és hetilapok is.