A kooperációtól a konfrontációig

A NATO–orosz kapcsolatok a Varsói Csúcs tükrében

Absztrakt

A 2016-os év és a varsói csúcstalálkozó ugyan nem hozott igazán újat a NATO és Oroszország viszonyában, amely 2014 óta meglehetősen fagyos, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül az egykori „stratégiai partnerek” viszonyát, különösen a csúcson elfogadott kommüniké sorait olvasva, ahol – kimondva vagy kimondatlanul – lépten-nyomon Oroszországgal és a keleti fenyegetés által kiváltott válaszokkal találkozunk. A NATO és Oroszország viszonyát vizsgálva nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy Európa és az euro-atlanti térség biztonsága nem függetleníthető Oroszországtól, sőt, a 21. században a nemzetközi biztonsági környezet kihívásai kimondottan szükségessé teszik egy olyan jelentős szereplő bevonását, mint amilyen Oroszország. Ugyanakkor egy-egy közös fellépés, „alkalmi“ együttműködés nem feltételez, illetve nem követel meg azonos politikai célokat, azonos értékrendet, eljárásokat.