Az empirikus fogalmaktól a testig

Egy kanti probléma Merleau-Ponty felől olvasva

Absztrakt

Immanuel Kant hatása talán azoknál a gondolkodóknál a legérdekesebb, akik nem a betű szerinti hűséget tartják a legfontosabbnak, ám nem is vele szemben határozzák meg magukat, hanem inkább eredeti célkitűzéseit igyekeznek kreatív módon továbbgondolni. Náluk a kanti örökséghez való hűség sokszor Kant ellenében valósulhat csak meg igazán. A fenomenológia esetében például rendkívül termékenynek bizonyult az az ellentmondás, amely a benne megfogalmazódó Kant-kritika, és a mégis megkerülhetetlen kanti inspiráltság között áll fenn. A tág értelemben vett transzcendentális beállítódás itt az intellektualizmus éles kritikájával társul, vagyis azon gondolat elvetésével, hogy a tapasztalat megformálásában jól elkülöníthető és invariáns értelmi tevékenységek közreműködését kell feltételeznünk – ahogyan ezt Kant kétségtelenül tette. Így Merleau-Ponty is, amikor a test fenoménjét állítja vizsgálódásai középpontjába, a lehető legtávolabb pozícionálja magát mindenfajta intellektualizmustól, számára azonban ez egyáltalán nem jelenti a transzcendentális megalapozás igényének elvetését, és ezzel magyarázhatjuk azt, hogy a tapasztalat genezisének kutatásakor valamiféle nem-intellektuális, ám mégis transzcendentális aktivitás keresésére indul. Tanulmányomban azt fogom bemutatni, hogy Merleau-Ponty ezen vállalkozása egy kanti probléma továbbgondolásának, megoldási kísérletének is tekinthető, s ez éppen arra világít rá, hogy Merleau-Ponty csak Kant intellektualista meggyőződéseinek ellenében tekinthető igazán a „transzcendentális világvázlat” képviselőjének, s így Kant autentikus örökösének.