Természetvédelmi Közlemények

Az egyházi épületkezelők attitűdje a gyöngybagollyal (Tyto alba) és költőhelyeinek védelmével kapcsolatban

Schneider Zoltán, Klein Ákos, Mátics Róbert, Laczi Miklós — h, 20 júl 2026 00:00:00 +0000

A gyöngybagoly (Tyto alba) állományai számos európai régióban csökkenő tendenciát mutatnak. Épületlakó fajként speciális költőhelyeinek (különösen a hagyományos mezőgazdasági és egyházi épületekben található fészkelőhelyeknek) megváltozása és eltűnése feltehetően komoly szerepet játszik az állományok változásában. Magyarországon költésük napjainkban is erősen kötődik az egyházi épületekhez. Költőhelyeik védelmében kiemelt szerepe van az épületkezelőknek, mivel támogatásuk nélkül a hosszú távú fajvédelmi intézkedések megvalósítása nehezen képzelhető el. A papok és lelkészek fajjal kapcsolatos ismereteinek és a költőhelyvédelmi intézkedésekhez való hozzáállásának feltárására országos online kérdőíves vizsgálatot végeztünk. Az eredmények alapján az egyházi személyek többsége alapvető fajismerettel rendelkezik a gyöngybagolyról, és a templomokban történő költőhelyvédelmi intézkedésekhez is igen pozitívan viszonyulnak. A válaszok alapján a galambok épületben való jelenléte és az általuk okozott épülethigiéniai és -fenntartási problémák jelentik a leggyakoribb ellenérvet a gyöngybagolyvédelmi tevékenységgel kapcsolatban. Vizsgálatunk alapján a templomépületekhez kötődő gyöngybagolyvédelmi intézkedések társadalmi feltételei Magyarországon alapvetően kedvezőek és adottak.

Az épületlakó denevérkolóniák védelméhez kapcsolódó hatósági engedélyezési eljárások javasolt szempontjai

Dobrosi Dénes, Mészáros József — p, 16 okt 2026 00:00:00 +0000

Az évezredek során számos denevérfaj költözött be az ember által létrehozott építményekbe. Ezek a fajok elviselik az emberi jelenlétet, kihasználják az épületek adta mikroklimatikus előnyöket, így előnybe kerülhetnek a kizárólagos barlangi fajokhoz képest. Az épített környezet ugyanakkor nemcsak előnyökkel jár, hanem számos veszély is leselkedik a denevérekre. Az épületek külső reflektoros kivilágítása, a faanyagvédő vegyszerek használata, a bebúvónyílások lezárása, a sík felületeknek való ütközések mint potenciális veszélyforrások vannak jelen. Az épületek felújítása során mind a telelő, mind a szülőkolóniák megsemmisülésének esélye is fennáll. Útmutatónk a denevérlakta épületek felújításához nyújt szakmai segítséget, bemutatjuk a helyes kivitelezési időintervallumokat, a denevérbarát technikai megoldásokat, valamint a felhasználható fakonzerváló szereket, külön tárgyalva a közösségi épületeket, a társasházakat és a magánházakat.

A Hévízi-kifolyó botanikai vizsgálata, különös tekintettel az inváziós fajok terjedésére és a Vallisneria australis ökológiai szerepére

Nagy Dorina, Tóth Viktor — k, 13 okt 2026 00:00:00 +0000

A tanulmány a Hévízi-kifolyó makrofita vegetációját és az inváziós fajok elterjedését vizsgálta 2025-ben. 14 transzektben, négy évszakban végzett felmérés során 17 taxont azonosítottunk. A Wilcoxon-próba eredményei igazolták az idegenhonos fajok (pl. Rotala rotundifolia, Cabomba caroliniana) dominanciáját (D) a melegebb felső szakaszon. A középső szakasztól a Vallisneria australis vált meghatározóvá, gyakran 100%-os borítással. A statisztikai elemzések minden évszakban szignifikáns neofiton-dominanciát mutattak. A kutatás felveti a „gáthipotézis” lehetőségét, miszerint a V. australis nagy biomasszája akadályozhatja más trópusi propagulumok Balaton felé történő terjedését.

A magyarországi nagygombák vöröslista-tervezetének revíziója a lepiotoid gombafajok példáján

Radnóti Ágnes, Dima Bálint, Finy Péter, Papp Viktor — k, 13 okt 2026 00:00:00 +0000

A nagygombák természetvédelmi értékelésében a regionális vörös listák kiemelt szerepet töltenek be, Magyarországon azonban ilyen hivatalos vörös lista jelenleg nincs. A magyarországi nagygombafajok legutóbbi vöröslista-tervezete 1999-ben készült, amelynek módszertani és tartalmi felülvizsgálata mára indokolttá vált. Jelen tanulmányban 98 lepiotoid fajon mutatunk be egy naprakész vöröslista-tervezetet, amelyben a fajokat a korábbi nemzetségszintű megközelítéssel szemben – a jelenkor taxonómiai ismereteit is figyelembe véve – egyenként vesszük számba, és a nemzetközi szinten elfogadott (IUCN) kategória-rendszerben értékeljük.