Tánc és Nevelés

A magyar professzionális néptáncművészek sérülésmintázata

Csilla Almásy, Klára Soltész-Várhelyi, Anita Rusinné Fedor — sze, 19 nov 2025 18:20:52 +0000

A folyamatosan magas fizikai terhelés és a nem kielégítő regeneráció következtében a mozgásszervi fájdalmak és sérülések előfordulása magas a táncosok körében. Kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük a magyar hivatásos néptáncművészek körében előforduló legyakoribb fájdalmakat és sérüléseket és hogy megvizsgáljuk azok összefüggését a táncosok pelvico-lumbális funkciójával. 96 professzionális táncművész töltötte ki standardizált kérdőívünket az elmúlt egy év során tapasztalt fájdalom és sérülés tekintetében, illetve huszonnégy táncos vett részt fizikális felmérésen. A fizikális vizsgálaton a KLAT (térdemeléses hasizom) és ASLR (aktív nyújtott lábemelés) tesztet végeztük el a pelvico-lumbális stabilitás mérésére. A vizsgált csoportban az elmúlt egy évben a leggyakoribb sérülések és fájdalmak a bokát (18,8%, 32,3%), a térdet (16,7% és 37,5%) és a derekat (12,5% és 38,5%) érintették. Az ASLR teszt szignifikáns, pozitív összefüggést mutatott a boka- és/vagy térdsérülésekkel (r = 0,50, p = 0,007). Következtetésként megállapíthatjuk, hogy az alsó végtagi sérülések és a derékfájdalom előfordulása kiemelkedően magas a magyar néptáncosok körében. A boka- és térdsérülések összefüggést mutatnak a csökkent pelvico-lumbális stabilitással.

A tánc oktatásának helye és szerepe a magyar köznevelés testnevelés-történetében (1868–2024)

Éva Láng, János Gortva — sze, 19 nov 2025 18:24:19 +0000

A tanulmány a tánc szerepének változásait vizsgálja a magyar testnevelésben az 1868. évi népoktatási törvénytől napjainkig. A tánc soha nem foglalt el állandó helyet a tantervekben: egyes korszakokban az esztétikai nevelés, a nemzeti identitás és a közösségépítés hangsúlyos eszközeként jelent meg, míg más időszakokban háttérbe szorult a katonai gyakorlatok, a gimnasztika vagy a modern fitneszirányzatok javára. A kutatás kvalitatív és kvantitatív módszereket ötvöz: történeti dokumentumelemzést, pedagógiai folyóiratok tartalomelemzését, valamint tantervek és Nemzeti Alaptantervek (NAT) szisztematikus vizsgálatát. A levéltári források, jogszabályok és a tanárképzés dokumentumai egyaránt rávilágítanak arra, hogyan alakították a politikai változások, a kulturális prioritások és a szakmai viták a tánc helyét az iskolai testnevelésben. Az eredmények szerint a tánc, bár többször kikerült a hivatalos tantervekből – különösen 1952 után –, tovább élt szakkörökben, tanári kezdeményezésekben és alternatív pedagógiai programokban (Waldorf, ÉKP). Az 1995-ös NAT-tól kezdődően ismét a köznevelés részévé vált, bár a megvalósítást nehezítette a tanárképzés hiányossága. A vizsgálat összességében arra mutat rá, hogy a tánc egyszerre jelenik meg kulturális örökségként és modern pedagógiai eszközként, amely a hagyomány, az egészség, az identitás és a kreativitás közötti feszültségeket tükrözi.

Virtuális közösségek az Instagramon

Marisa Joana Berg — sze, 19 nov 2025 20:04:16 +0000

Az olyan virtuális platformok, mint az Instagram, az interakció és a részvétel új formáinak bevezetésével jelentősen átalakították a táncfelfogásunkat, a tánc megjelenítését és az erről szóló párbeszédet. E változások mélyrehatóbb eszmecserét tesznek szükségessé arról, hogy a táncról szóló tudás hogyan termelődik a virtuális közösségekben és azokon keresztül. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a közös tanulási tapasztalatok és interakciók hogyan alakítják a táncra vonatkozó kollektív tudást. Továbbá azt kutatja, hogy a hivatásos táncosok és követőik hogyan hozzák létre táncos identitásukat a közösségi médiában, különös tekintettel a társadalmi és a fizikai megjelenéssel kapcsolatos normákra. Balett-táncos anyák által közzétett Instagram-bejegyzésekre fókuszálva, akik például a #momdancer vagy #ballerinamom hashtageket használják, a tanulmány bemutatja, hogyan segítik a kommentek és válaszok a közösségépítést, hogyan nyújtanak támogatást, hogyan bővítik a tánc „jellemzőiről” alkotott hagyományos elképzeléseket, illetve miként kérdőjelezik meg a táncművészethez kapcsolódó testideálokat a közösségi médiában. A kutatás etnográfiai megközelítéssel mutatja be, hogyan történik a kollektív tudástermelés, és új megvilágításba helyezi a virtuális gyakorlati közösségek kialakulását, valamint azt, hogy az online terek hogyan formálják a táncról alkotott kortárs elképzeléseket és a tánc terjesztésének folyamatát.

Építési terület

Lili Mihajlović Rampre, Valerie Wehrens — sze, 19 nov 2025 20:06:47 +0000

A cikk a TakeMoreCare elnevezésű, a németországi független előadóművészeti szcénában művészek által létrehozott visszajelzési platformot vizsgálja; a konstruktivista grounded theory alapján elemzi, milyen szerepet játszik a TMC a tanulmányokat követő támogatás hiányából, a gazdasági nehézségekből és a hiányos visszajelzési struktúrából eredeztethető űr kezelésében. A platformot a művészeti diskurzus, az intézménykritika és a digitális munkavégzés kontextusában helyezzük el, feltárva, hogyan navigálnak a művészek az önképzés, a kollegiális eszmecsere és a tudástermelés tereiben. A tanulmány kitér a digitális eszközök hatásaira, a digitális piacosítás kortárs kritikájára és az intézményi függés problémáira. A kutatás előadás-performanszként került bemutatásra, a tudás közvetíthetőségére és megtestesítésére fókuszálva, ami megerősítette a diskurzivitásra és digitális összefonódásokra vonatkozó témákat, valamint azt vizsgálta, hogyan befolyásolják az intézményi és digitális keretrendszerek a művészi gondolkodást és gyakorlatot. Az eredmények elsősorban leíró jellegűek – feltárják a TMC szerkezetét és működését –, ugyanakkor feltáró jellegűek, mivel azt vizsgálják, miként keresztezi egymást a digitalitás, az önszerveződés és a kollektív diskurzusalkotás. Végül a tanulmány a TMC-t az alkotói ágencia gyakorlótereként értelmezi, rávilágítva arra, hogyan tudnak a művészek beavatkozni saját gyakorlatuk diskurzív feltételeibe és azokat intézményes kereteken kívül újraformálni.

Mit lehet tudni a magyar körtáncokról?

Nóra Oláh — sze, 19 nov 2025 20:08:54 +0000

Martin György A magyar körtánc és európai rokonsága című kötete az 1970-es évek egyik jelentős tánctudományos összefoglalója, típusmonográfiája. A munka jelentőségét mutatja, hogy a könyv 2024-ben Fügedi János és Pál-Kovács Dóra szerkesztésében angol nyelven is megjelent. A recenzió bemutatja a magyar nyelvű kötet keletkezését, a monográfia felépítését és részeit, illetve a két kötet eltérő szerkesztési módját.