Tánc és Nevelés

Szubjektív időélmény, testérzetek és a tánckoreográfiák esztétikai élménye

Maja S. Vukadinović — 2024-05-05

Jelen tanulmány a szubjektív időélmény és az esztétikai élmény közötti összefüggést vizsgálja, a testérzeteket is fókuszba helyezve. A vizsgálatban 17 és 27 év közötti szerb hallgatók (N=122) vettek részt, akik hat különböző tánckoreográfia (kortárstánc és hiphop) megtekintése után értékelték saját időérzékelésüket, esztétikai élményüket és testérzeteiket. Az eredmények arra mutatnak rá, hogy a nézők szubjektív becslése az egyes koreográfiák időtartamára vonatkozóan nem különbözik jelentősen a koreográfiák objektív időtartamától. Ezzel szemben az idő múlására vonatkozó eredmények azt mutatják, hogy a résztvevők sokkal gyorsabbnak érzékelték az idő múlását, amikor hiphop koreográfiákat néztek. A hiphop koreográfiák esetében a dinamizmus és a fókusz dimenziói jelezték előre pozitívan a szubjektív időélményt. A korábbi vizsgálatokkal összhangban ezek az eredmények azt sugallják, hogy az esztétikai tárgyra való fokozott összpontosítás, valamint a tevékenységben való elmélyülés képes csökkenteni az idő múlásának tudatosságát, amelytől úgy érezhetjük, hogy az idő gyorsabban telik.

Koreográfiák az AI világában

Laura Marx — 2024-05-05

A mesterséges intelligencia (AI) térnyerésével új lehetőségek nyílnak a művészetek, így a táncművészet számára is. Az AI kezdetben a táncok lejegyzésének gyakorlatát könnyítette meg, mára innovatív koreográfiai teendőket is ellát. A fenomenológia és a technológiafilozófia képviselői teoretizálják a lehetséges előnyöket és hátrányokat, amelyekkel ennek a beláthatatlanul gyorsan fejlődő technológiának a terjedése járhat, és újfajta ontológiai megközelítéseket sürgetnek. A kutatók az AI-filozófiát a valóságos, korporeális táncról szerzett ismereteikkel és tapasztalataikkal alapozzák meg, és egy új, technogenetikus korszak bekövetkeztét jósolják. A tanulmány ezekbe a teóriákba enged bepillantást, részletesebben kitérve egy kortárs táncfilozófus, Erin Manning innovatív technogenezis-koncepciójára is.

A 21. századi interkulturális oktatás szolgálatában

Ágota Tongori — 2024-05-05

A jelen cikkben balettművész, valamint táncos és próbavezető szakos hallgatók többnemzetiségű csoportjaival elméleti kurzusok – például magyar kultúra vagy tánc a hallgató hazájában kurzus – keretében végezett tevékenységeket mutatom be. A hallgatók rendszeresen különféle digitális platformokon létrehozott produktumokon keresztül osztották meg újonnan konstruált tudásukat társaikkal és oktatójukkal. Az újszerű interkulturális tanítás módszertani elgondolásokkal összhangban, a témák, illetve a prezentációs formák választhatósága általi bizalomépítés kulcselemnek számított. A távlati célok között szerepelt, hogy az interkulturális témákhoz (például hagyományos táncok, zene, konyha, látnivalók) kapcsolódó gyakorlati tapasztalatok és a tanórán kívüli tevékenységek által a hallgatók végső soron az egyetemes emberi kultúrához tartozás élményét is megélhessék. A ma már nélkülözhetetlen IKT-eszközök alkalmazása lehetőséget nyújtott a kreativitásra. A jelen jógyakorlat-beszámoló a végzős évfolyamok hallgatóinak tanítása során szerzett tapasztalatokról szól, melyek során szándékoltan, szisztematikusan felcserélődtek a pedagógus-diák szerepek. A tanár-diák szerepcsere eredményei: a hallgatók maximális bevonódása, az együttműködési és kutatási készségek, a kritikai gondolkodás és a kreativitás fejlesztése, valamint ezen készségeknek, képességeknek a kulturális információcserén keresztüli alkalmazása.

A táncoktatás és a digitális technológia találkozásának vizsgálata

Nicoleta-Cristina Demian — 2024-05-05

A digitális technológia átalakítja a táncoktatás hagyományos megközelítését. Koreográfusoknak, valamint a pedagógia és a zeneszerzés kutatóinak alkalmazkodniuk kell az elmúlt években végbement átalakulásokhoz. A digitális technológia táncpedagógiai integrálása számos előnyt kínál az oktatónak, még akkor is, ha nem helyettesítheti a jelenléti táncoktatás testtapasztalatait. A legújabb kutatások szerint a koreográfia digitalizálása új módszertani modellként szolgálhat. A digitális technológia beépítése a táncórákba és -előadásokba a testmozgást gördülékenyebbé teheti. Digitális eszközök használatával a táncosok testtechnikákat gondoltak újra, új mozgáslehetőségeket fedeztek fel, és újszerű koreográfiákat alkottak. A videofelvételeket nemcsak visszajelzésre, értékelésre és elemzésre használták, hanem arra is, hogy segítsék a táncosokat technikájuk finomításában, és mozgásmintáik mélyebb megértésében. Ez a cikk a közvetlen tapasztalatokból levont legfontosabb következtetéseket vázolja fel, és konkrét példákat hoz arra, hogy a digitális technológiát hogyan használták kiegészítő eszközként a tánctanítási módszerek fejlesztésére.

A gyász koreografálása, avagy az öröm koreopolitikája

Frida Robles Ponce — 2024-05-05

Jelen írás André Lepecki choreopolicing és choreopolitics fogalmaira támaszkodva tesz kísérletet a táncmozgás értelmezésére politikai kontextusban. Az előadás, amelyről konkrétran szó lesz, a dél-afrikai Vuyani Dance Company produkciója, Cion: A Requiem of Ravel’s Bolero címmel került bemutatásra, a koreográfus Gregory Maqoma. A szereplők – a Soweto Gospel Choir és egy tehetséges beatboxművész – ezúttal egy történeti tabló táncosai, akik Dél-Afrika történelméből mutattak be érzékletes metszeteket. A gyarmatosítás, az evangelizáció, az apartheid, és persze a felszabadulásért vívott közdelem egy-egy fejezetet kapott az előadásban. A mozgó-táncoló testek kifejező ereje, s a delíriumos zene hangzásvilága biztosította a jelenlét élményét, tette átélhetővé a közönség számára az előadást.