Szociológiai Szemle

Térbeli habitus és a(z) (im)mobilitás narratívái a vidéki periférián

Flóra Zsinka — 2025-11-03

Az utóbbi néhány évtizedben a mobilitási fordulattal összefüggésben egyre jelentősebb kutatói figyelem irányul a térbeli mobilitás szerepére a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésében. A tanulmány e kérdéskör vizsgálatához a bourdieu-i perspektíva beemelésével kíván hozzájárulni. Ennek érdekében az írás a bourdieu-i térelmélet és az új mobilitási paradigma szemléletének összekapcsolásával, egy marginalizált helyzetű aprófalu lakosaival készült interjúk elemzése segítségével vizsgálja a(z) (im)mobilitási gyakorlatok társadalmi meghatározottságát és az egyenlőtlenségi viszonyokban betöltött szerepét. Az elemzések rávilágítanak arra, hogy a társadalmi és a fizikai tér struktúrái által kondicionált térbeli habitus hatása hogyan jelenik meg a lakóhelyválasztási preferenciákban, a mindennapi rutinmozgásokban és a településen belüli térhasználat mintázataiban. A bourdieu-i elméleti keret alkalmazása a(z) (im)mobilitási mintázatok elemzésére több szempontból is termékenynek bizonyult. A térbeli habitus fogalmának beemelése lehetővé tette a térbeli-(im)mobilitási gyakorlatok értelmezését egy olyan elemzési keretben, amely e praxisok társadalmi beágyazottsága mellett megvilágította az átalakuló társadalmi tér viszonyai által keltett belső feszültségeket, ellentmondásos egyéni helyzeteket és a kényszerből preferencia elvének komplex működését is.

„A tanító néni nagyon ki tudja szűrni, hogy ki alkalmas”

János Zolnay — 2026-05-20

Ez arra tanulmány keresi a választ, hogy a felülről lefelé irányuló oktatási szelekciós nyomás érinti-e az óvodákat Miskolcon. A város oktatáspolitikájának egyik sajátossága, hogy kifejezetten a szelektivitást és a szegregációt erősítő szándékkal alakították ki a beiskolázási körzethatárokat. Az óvodák igazodni kényszerülnek a tankerület, az egyházi fenntartók és az iskolák stratégiáihoz, és minden egyes lényegi döntésük visszavezethető az iskolai stratégiákra, Az általános iskolai szelekció, amely alapvetően a diákok feltételezett teljesítményén alapszik, lehúzódik az óvodai szintre, jóllehet az óvodákban értelmezhetetlen a gyerekek „teljesítménye”. Az előszelekciós folyamat során az óvodák modellálják az iskolarendszer szelektivitását és átveszik az iskolai szelekciós műveletek jelentős részét. A városban az óvodai ingázás, illetve az óvodai szegregáció az általános iskolákkal összevetve is nagyon magas.

Digitális eszközök a közoktatásban

Dóra Papadopulosz — 2026-05-20

A tanulmány a közoktatás digitalizációjának nem szándékolt következményeit vizsgálja. Arra keresi a választ, hogy az iskolákba bekerülő digitális eszközök hogyan alakítják az osztálytermek fizikai és társadalmi terét, és ezzel összefüggésben a tanár-diák és diák-diák kapcsolódásokban megtestesülő hatalmi viszonyokat. A kutatás empirikus alapja négy általános iskolában végzett etnográfiai terepmunka, amely félig strukturált pedagógus- és igazgatói interjúkra, óralátogatásokra és megfigyelésekre épül. Az elemzés a technológia kritikai szociológiai (Bruno Latour, Neil Selwyn) és térszociológia-elméleteire (Henri Lefebvre, Michel Foucault, Edward W. Soja) támaszkodva bemutatja, hogy a digitális eszközökkel felszerelt tantermek különböző elrendezései eltérő módon befolyásolják a megfigyelés, a fegyelem, az autonómia, az ellenállás és az együttműködés mintázatait. Az eredmények arra utalnak, hogy a digitalizáció képes erősíteni a tanári kontroll és megfigyelés jelenségét, de bizonyos térbeli elrendezések a tanulói autonómia növekedésének kedveznek. A tanulmány rávilágít a digitalizáció nem szándékolt, gyakran rejtett térbeli és hatalmi következményeire.

Amit a selyemharisnya nem tud eltakarni

Katinka Szabó — 2026-04-16

A női szőrtelenítés témájában tudományos igényű szociológiai munkát Magyarországon alig találni, holott ez a szokás igen erős norma a társadalmunkban. Vizsgálatom során arra kerestem a választ, milyen attitűdökkel rendelkeznek a nők, és miként értelmezik saját és a társadalom viszonyulását a szőrtelenítés normájához: mivel magyarázható a széles körű normakövetés. Kutatásomat két módszerrel végeztem: előbb szőrtelenítőreklámokat elemeztem azzal a céllal, hogy e gyakorlat képi reprezentációit megvizsgálhassam, és hogy előkészítsem a kutatás fő pillérét képező fókuszcsoportos interjúkat. Három fókuszcsoportos interjút készítettem összesen 28 budapesti egyetemi hallgatónővel, arra törekedve, hogy a normakövetés különféle dimenzióit feltárjam. Ebből következően a szőrtelenítés gyakorisága nem, csupán az arra adott társadalmi reakciók és tipikus mintázatok értelmezése képezte elemzésem tárgyát. Kutatásom célja lehetséges elméleti kereteket nyújtani a jelenség mélyebb megértéséhez, felhasználva mind a szociológia klasszikus elméleteit, mind a feminista kritikai szemléletet.

A társadalmi polarizáció új dinamikái a késő modernitásban: konfliktusok túl a törésvonalakon

Ferenc Vasvári — 2026-05-20

A recenzió Steffen Mau, Thomas Lux és Linus Westheuser Triggerpunkte című kötetét mutatja be, amely a kortárs társadalmak konfliktusdinamikáinak új megközelítését kínálja. A szerzők központi állítása szerint a társadalmi polarizáció nem általános jelenségként, hanem bizonyos, szimbolikusan túltelített „triggerpontok” körül koncentrálódva jelenik meg. A könyv empirikusan megalapozott, vegyes módszertani megközelítéssel vizsgálja, hogy miért válnak egyes témák – például a migráció, a klímapolitika vagy a genderkérdések – különösen fokozottan konfliktusossá. A recenzió elemzi a kötet elméleti beágyazottságát, módszertani felépítését és tudományos hozzájárulását, valamint kitér annak nemzetközi relevanciájára is. Kritikai szempontból rámutat a földrajzi és elméleti korlátokra, miközben kiemeli a könyv jelentőségét a polarizáció és a társadalmi konfliktusok kortárs kutatásában.

Társadalmi csoportok laza hálózata: a bukaresti magyarság szociográfiája

Veronika Szabari — 2026-05-08

A recenzió Rostás Zoltán Bukaresti magyarság – alulnézetből című monográfiáját mutatja be, amely a román főváros magyar közösségének közel egy évszázadát rekonstruálja oral history forrásokra támaszkodva. A kötet a klasszikus szociográfia, a mikro- és társadalomtörténet metszéspontján helyezkedik el, ugyanakkor fontos hozzájárulás a migrációszociológiai vizsgálatokhoz is. A kisebbségi létformákat nem normatív asszimilációs keretben, hanem differenciált identitásstratégiák összefüggésében vizsgálja. A recenzió amellett érvel, hogy a monográfia jelentős mértékben gazdagítja a romániai magyar diaszpóráról alkotott ismereteinket, és új perspektívát kínál a kelet-közép-európai urbanizáció és migráció kutatásához is.