Szociológiai Szemle

Stabil munkaerőpiaci helyzethez vezető utak hátrányos helyzetből kiemelkedő pécsiek narratíváin keresztül

Éva Gerőházi — 2024-04-15

Számos kutatás bizonyítja, hogy a kiszolgáltatott társadalmi csoportok korlátozott választási lehetőségekkel szembesülnek, amikor oktatási vagy munkaerőpiaci lehetőségekről döntenek. Döntéseiket számos tényező – mint az etnikai háttér, családi körülmények, korábbi iskolák – erősen meghatározza, és korlátozza őket abban, hogy a lehetőségek szélesebb körét azonosítsák. A tanulmány egy 2021–2022-ben végzett kvalitatív kutatás 40 alanyából arra a kilencre koncentrál, akik stabil munkaerőpiaci pozícióra tettek szert. A képességszemlélet (capability approach) elméleti megközelítésének gyakorlati alkalmazásával feltárulnak az észlelt és a valós lehetőségtér közötti eltérések, a sikeresnek tekintett interjúalanyok narratívái alapján pedig definiálhatók azok a „perspektívaváltások” és azokhoz kapcsolódóan a speciális pécsi intézményi környezetben megjelenő tényezők, amelyek segítségével ezek az eltérések csökkennek, és amelyek következményeként a relatív munkaerőpiaci sikerekhez vezető utak váltak elérhetővé. A kilenc interjúalanyt három csoportba sorolva válik könnyebben érthetővé a perspektívaváltásban a család szerepe, és ezáltal az interjúalanyok döntései mögötti érdemi különbségek. Ugyanakkor mind a kilenc interjúalany esetében megfigyelhető két, a többi interjúalanytól megkülönböztető közös faktor: a válságok idején is folyamatosan dolgozó szülők, akik direkt vagy indirekt mintát biztosítottak; valamint a pécsi intézményrendszer kríziseken átvezető szerepe, különösen a Gandhi Gimnázium és egyes civil szervezetek esetében. Utóbbiak kiemelik Pécsnek mint a magyarországi viszonylatban a humán szolgáltatásokkal kiemelkedően ellátott nagyvárosnak a szerepét.

A fiatal rendőrök alkoholfogyasztása és az alkoholhasználat motivációja

Ákos Erdős — 2024-04-15

Az alkoholfogyasztás különösen nagy kockázatot jelenthet egyes korcsoportokban és szakmai kultúrákban, így például a fiatal felnőttek és a rendőrök körében. Jelen tanulmány célja a magyar rendőrhallgatók alkoholfogyasztásának mintázatai és az alkoholfogyasztás motivációinak vizsgálata volt, amelyhez kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán a rendőrhallgatók körében. A kényelmi mintavételi eljárással kialakított minta összesen 270 fő tartalmazott. A problémás szerhasználat vizsgálatára az Alkoholhasználat Zavarainak Szűrőtesztjét (AUDIT) használtuk. Az alkoholfogyasztás motivációját Az alkoholfogyasztás motivációi módosított kérdőív rövidített változatával (DMQ-R-SF) mértük. Az aktuális alkoholfogyasztás prevalenciaértéke 85,2 százalék volt a teljes mintában. A felmérést megelőző évben a hallgatók 77,0 százaléka volt érintett a nagyivással és 18,5 százalékuk minősült problémás alkoholfogyasztónak (AUDIT 8+). Az aktuális alkoholfogyasztás (p = 0,496), illetve a problémás alkoholhasználat (p = 0,173) prevalenciájában nem volt szignifikáns eltérés a nők és férfiak között. A rendőrhallgatók alkoholfogyasztását leginkább a szociális motivációk (M = 6,36; SD = 1,63) befolyásolják. A társas motiváció 50 százalékkal (OR = 1,51; p = 0,001) növelte az elmúlt havi alkoholfogyasztás kockázatát a rendőrhallgatók körében. A problémás alkoholfogyasztás esetében a társas motívum (OR = 1,52; p = 0,002) és a fokozásos motiváció (OR = 1,53; p = 0,006) volt kockázatnövelő prediktor.

Adatok az esélyegyenlőség szolgálatában

Mónika Földvári — 2024-04-15

A fogyatékosság, illetve egészségi okból fakadó korlátozottság szemléletében a kétezres évek elején meghatározóvá vált paradigmaváltás során a biológiai/medikális modellről a hangsúly fokozatosan eltolódott az ún. szociális modell felé. A fogyatékosságot egyre kevésbé értékelik csupán egészségi problémaként, hanem egy tágabb keretben, a környezet szerepét is számításba véve vizsgálják, hogy egy adott egészségi probléma mennyiben korlátozza a társadalomban való részvételt.

Az új definíciókhoz és módszertanhoz vezető szemléletváltás lehetővé teszi, hogy jobban megértsük, milyen tényezők befolyásolják a fogyatékos/korlátozott gyermekek kapcsolatokban, szokásos tevékenységekben és oktatásban történő részvételének lehetőségeit, és erre építve hatékonyabban előmozdítható legyen az érintett gyermekek jövőbeli boldogulása.

A gyermekek fogyatékosságának/korlátozottságának felmérése több szempontból is speciális. Bár nemzetközi szinten is számos erőfeszítés történt arra vonatkozóan, hogy ezen a területen standard mérőeszközök és összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre, még mindig jelentős vakfoltok jellemzik az elérhető információkat. Tanulmányunkban felvázoljuk a gyermekek fogyatékosságának/korlátozottságának felmérését érintő főbb nemzetközi és hazai tendenciákat; a kihívásokat, törekvéseket és az eddig elért eredményeket.

Mobil szociológia?

Flóra Zsinka — 2024-04-15

A tanulmány célja az új mobilitási paradigma néven ismert interdiszciplináris irányzat bemutatása és kritikai kiértékelése, különös tekintettel arra a programra, amelyet John Urry fogalmazott meg a szociológia megújítása céljából. Urry írásaiban amellett érvel, hogy a 21. században jelentkező olyan tendenciák, mint a technológiai újítások révén egyre fokozódó mobilitás, a növekvő hálózatosodás, hibridizáció és komplexifikáció, indokolttá teszik a korábbi területiség-központú megközelítés felülvizsgálatát, és olyan konceptuális keretek és módszertani eljárások kialakítását, amelyek alkalmasak lehetnek a társadalmi élet átalakuló formáinak tanulmányozására. Jelen írás e program összefoglalását követően először elméleti, majd módszertani szempontból értékeli az Urry és szerzőtársai által javasolt újításokat, azután az irányzat folyóiratában, a Mobilitiesban 2006 és 2023 között megjelent tanulmányok áttekintésével vizsgálja a mobilitási fordulat hatását. A tanulmány mindezek alapján amellett érvel, hogy az új mobilitási paradigma képviselői által kínált elméleti és módszertani megfontolások hiányosságaik ellenére sok tekintetben gazdagíthatják a szociológiai kutatások eszköztárát, és elősegíthetik bizonyos társadalmi jelenségek árnyaltabb értelmezését, de egységes paradigmáról nem beszélhetünk. Az Urry által kidolgozott elméleti szintézis nagymértékben épít más szerzők műveire, és úgy tűnik, hogy a megközelítés újdonsága sok esetben inkább az általa hivatkozott elméletek sajátja. A vizsgált folyóiratcikkek alapján arra lehet következtetni, hogy Urry elméleti-módszertani programja a kritikai mobilitáskutatás területén sem vált egységesen elfogadott értelemzési keretté.