Szociológiai Szemle

A bűn árnyékában: kriminálszociológiai tanulmányok

Ágnes Solt — 2025-12-19

A jogállami büntetőpolitikától a büntető populizmusig: büntetőpolitika Magyarországon

Miklós Lévay — 2025-12-19

Tanulmányunk a magyar büntetőpolitika alakulását tekinti át és értékeli a rendszerváltozástól napjainkig. A fogalmi és értelmezési keretek rövid ismertetését követően bemutatjuk a bűnözés 1988 és 2023 közötti alakulásának főbb irányait, strukturális jellemzőit, majd a büntető anyagi jogra koncentrálva az egyes kormányzati ciklusok büntetőjog-alkotása és az annak hátterében meghúzódó büntetőpolitikai törekvések, célkitűzések, elvek fényében elemezzük vonatkozó időszak büntetőpolitikai irányvonalait. Részletesen ismertetjük az 1990–1994-es, az 1994–1998-as és az 1998–2002-es kormányzati ciklusok, a 2002 és 2010 közötti időszak, majd a 2010 óta tartó politikai ciklus büntetőpolitikájának jellemzőit. A büntetőpolitikára vonatkozó értelmezési keretünk meghatározó elemei adott időszak politikai, kormányzati működésének jellemzői, a jogállami követelmények érvényesülésének mértéke, továbbá az elmélet, a kutatási eredmények és a büntetőpolitika kapcsolata. A kormányzati ciklusok szerinti áttekintést követően a büntetőpolitika jellegét, tartalmát tükröző két meghatározó ismérvvel: a büntetéskiszabási gyakorlattal, valamint a börtönnépesség alakulásával foglalkozunk részletesebben. A tanulmány zárórészében a rendszert változtató országok büntetőpolitikai jellemzőivel összefüggő kriminológiai és kriminálpolitikai sajátosságokra is kitérünk, különös tekintettel a büntető populizmussal összefüggő jellemzőkre.

„A büntetés-végrehajtást tűrje el”

László Huszár — 2025-12-19

A „megjavíthatatlan egyén” problémájára az 1970-es évektől kezdődően igyekeztek rendszerszintű válaszokat találni a hazai büntetés-végrehajtás szakemberei. Azokkal az „ellenszegülőkkel” szemben, akik esetében – Michel Foucault elemzése alapján – a fegyelmezés, illetve az elmeorvosi szakértelem (az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyintézet) minden technikája és eljárása kudarcot vallott, „fokozott korrekciós intézkedéseket” próbáltak bevezetni. Az 1971-ben a Budapesti Fegyház és Börtönben elindított Pszichopaták Gyógyító-Nevelő Csoportja számos szakmai vitát generált a célkitűzésektől az alkalmazható terápiás módszereken át egészen a „pszichopathaként” klasszifikálható személyek meghatározásáig. 2024-ben áttekintettük a Magyar Nemzeti Levéltárban fellelhető, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka által tartott vezetői értekezleteket érintő dokumentációt. Tanulmányunkban az 1972 és 1982 közötti évtizedre fókuszálva követjük nyomon a „pszichopathákként” meghatározott személyek pszichiátriai, illetve „laikus” – börtönparancsnokok és az Országos Parancsnokság döntéshozói által vélelmezett – diagnosztikáját, valamint az elhelyezésükre és kezelésükre irányuló módszertani javaslatokat. Részletesen bemutatjuk és elemezzük, hogyan oldódik fel a „normalizálás” hosszú távú stratégiáját célként megfogalmazó pszichiátriai szakértelem a büntetés-végrehajtás – elsősorban „zavarmentesítést”, a „legrenitensebbek” szabályozását elváró – keretrendszerében. Annak ellenére, hogy a Bv. Szervezet számos képviselője elégedetlenségének adott hangot a „pszichopatha kísérlettel” összefüggésben, az 1980-as évektől egye több intézetben jelennek meg az enyhébb pszichiátriai és magatartás-problémák kezelésére szolgáló úgynevezett gyógyító-nevelő csoportok. Bár kezdetben mintha sikeresen oldanák meg a „beilleszkedésre képtelenek” problémáját – legalábbis az értekezletek jegyzőkönyveinek tanúsága szerint –, egy 1982-ben született jelentésből kiderül, hogy a csoportokból épp a „rendellenesek”, a személyiségzavarosok hullottak ki. A bíróságok elsősorban az alkoholisták „kényszergyógyítására” kötelezettekkel töltötték fel a speciális részlegeket.

A hazai börtönpopuláció szexuális bűnelkövetőinek karakterisztikája

Mihály Somogyvári — 2025-12-19

A tanulmány célja egy hazai börtönpopuláció felnőtt férfi szexuális bűnelkövetőire irányuló nagyobb ívű kutatás főbb konklúzióinak, szociológiai szempontból releváns eredményeinek bemutatása. A tanulmány hátterét adó kutatás két pilléren alapult. Első lépésben a büntetés-végrehajtás nyilvántartási rendszeréből kinyerhető fogvatartási alap- és a kockázatelemzési adatok elemzését végeztem el. Az erőszakos szexuális bűnelkövetőket lefedő 618 fő nagyságú mintát a Btk. minősítési logikáját követve felosztottam az áldozat életkora szerinti csoportokra, amely az elemzés főbb logikai ívét is meghatározta. A tanulmányban így „gyermek áldozatként”, „fiatalkorú áldozatként” és „felnőtt áldozatként” neveztem el a – jogi minősítések szerint összeállított – kategóriákat. A vizsgálat második lépésében összesen 120 jogerős ítélet feldolgozását végeztem el, elsősorban a cselekmények jellegére, az elkövetői jellemzőkre és a visszaesési adatokra fókuszálva. Az eredményeket összegezve az látható, hogy a szexuális bűnelkövetők egy heterogén csoport, akik jelentősen eltérő attribútumokkal bírnak mind kriminológiai, mind fogvatartási, mind a cselekmény elkövetésének jellege szempontjából. Általános tendencia, hogy az elítéltek jellemzői az áldozatok életkorával változnak, és az áldozat életkorának emelkedésével romló értékeket tapasztalhatunk (az erőszakosság és a visszaesési vagy más kockázatok terén is). Általánoságban jellemző, hogy az áldozatok jelentős része ismeri az elkövetőt, ami legnagyobb arányban a gyermekkorú áldozatoknál fordul elő. A gyermekek elleni cselekmények elkövetői jellemzően profiltiszták, börtönökön belüli viselkedésük jobbára kooperatív, áldozattá válási kockázatuk magas. Fiatalkorú áldozatok esetén az elkövetők enyhe többségükben szintén profiltiszták, cselekményükben az erőszak intenzitása magasabb, inkább impulzív elkövetési jelleg dominál. Felnőtt áldozatok esetén az elkövetőket kiterjedt kriminalitás, cselekményüket impulzív elkövetés, magas agresszivitás és erőszak jellemzi. Fegyelmi helyzetük a börtönökön belül kedvezőtlen, nagy arányban erőszakos fegyelmi cselekmények résztvevői.

Út a szabadulás felé: A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő tevékenységei a szabadulásra felkészítésben

Zoltán Mitrovics — 2025-12-19

A börtönből való szabadulás összetett, többtényezős folyamat, amely alapos előkészítést igényel mind az elítéltek, mind a büntetés-végrehajtási szakemberek részéről. A tanulmány a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelők szabadulásra felkészítéssel kapcsolatos tevékenységeit mutatja be, különös tekintettel a jogi keretekre, a szakmai feladatokra és az empirikus tapasztalatokra. A vizsgálat a szerző 2020–2021-ben végzett, országos kiterjedésű kutatásának kvalitatív tartalomelemzésén alapul. Az értelmezési keretet Pierre Bourdieu tőkeelmélete, valamint Goffman, Clemmer, Sykes és Hirschi elméleti megközelítései adják, amelyek segítik a reintegrációs folyamat pszichológiai, társadalmi és intézményi dimenzióinak feltárását. A kutatás eredményei szerint a sikeres felkészítés alapja a személyre szabott beavatkozás, valamint a támogató és kontrollfunkciók kiegyensúlyozása. Ugyanakkor a pártfogói munka hatékonyságát korlátozzák az adminisztratív terhek, az intézményi kapacitások szűkössége és az interprofesszionális együttműködés nehézségei. A tanulmány szakmai ajánlásokat is megfogalmaz a pártfogói tevékenység fejlesztésére, amelyek az adminisztráció csökkentésére, az intézményi koordináció erősítésére és az egyéni támogatási formák bővítésére irányulnak.

A feltételes szabadságra bocsátás gyakorlatának változása 2016–2025

Ágnes Solt — 2025-12-19

A feltételes szabadságra bocsátás intézménye arra alkalmas, hogy az elítélt a büntetése nagyobb hányadának letöltését követően feltételesen szabadulhasson a börtönből. Ez egy olyan adható kedvezmény, amelynek célja, hogy az elítéltet segítse a reintegrációs folyamatban, és ezáltal csökkenjen az újabb bűnelkövetés valószínűsége. Az intézmény praktikus hozadéka lehet a börtönzsúfoltság csökkentése is. A hazai gyakorlatot először 2016-ban vizsgáltam. A kutatásom központi kérdése az volt, hogy a büntetés-végrehajtási bírók hogyan mérlegelnek, mely szempontokat milyen súllyal vesznek figyelembe, s mit gondolnak erről a jogintézményről a gyakorlatban. Míg 2016-ban országosan a kedvezményben részesíthető fogvatartottak kb. 70 százaléka pozitív elbírálásban részesült, 2024-re ez az arány megfordult, kb. 30 százalékra esett vissza. Ennek oka lehet a vonatkozó jogszabályi környezet változása, a szabályozás részletesebbé válása, ilyen értelemben szigorodása, azonban ez önmagában nem magyarázza a drasztikus változást. Láthatóvá vált az is, hogy a társadalmi-politikai nyomás erősödésével a felelősségre vonástól való félelem is megnő. A megismételt és kiterjesztett kutatásból 2025 májusára kiderült, hogy a társszervek gyakorlatának változása erőteljesen hozzájárult a statisztikailag is számottevő változáshoz. A társadalom büntetőigényének kiszolgálása mint elsődleges cél a feltételes szabadságra bocsátás intézményére is árnyékot vetett. A tanulmányban kiderülnek a részletekben észrevehető lényeges magyarázó elemek.

Az áldozattá válás hajlamosító tényezői kapcsolati erőszakban

Gábor Héra — 2025-12-19

A szerzők azokra a származási családban megfigyelhető devianciákra és szociális diszfunkciókra fókuszálnak, amelyek hozzájárulnak a kapcsolati erőszak vonatkozásában megfigyelhető áldozattá váláshoz. A releváns nemzetközi szakirodalom és korábbi hazai kutatási programok áttekintése után saját empirikus adatfelvételeik eredményeit mutatják be. Először egy 2015-ös (n = 1007) és egy 2022-es (n = 1130), Magyarország lakosságára nézve reprezentatív kérdőíves adatfelvétel adatai kerülnek feldolgozásra. Ezt követően ismertetik annak a kvalitatív, félig strukturált interjúkon alapuló kutatásnak a cikk témájához kapcsolódó eredményeit, amely 2019-ben és 2024-ben valósult meg, összesen 105 áldozat bevonásával. Emellett az IMPROVE kutatási program keretében készült szakértői interjúk (n = 15 fő) fő tapasztalatait is megismerhetik az olvasók. A kutatók hangsúlyozzák, hogy az áldozatok és így a kapcsolati erőszakhoz köthető bűncselekmények száma csökkenthető a prevenció terén tett erőfeszítések fokozása révén – azaz pont azon a területen, ahol a rendőrségnek csak igen korlátozott lehetőségei vannak. A hatékony prevencióhoz elengedhetetlen a szakemberek megfelelő felkészítése, ennek keretében a cikkben is bemutatásra kerülő hajlamosító tényezőkre vonatkozó ismeretek átadása. A prevenciót segítheti a rendőrség és más alrendszerek (elsősorban a szociális ellátórendszer) közötti együttműködés erősítése.

Az intim partner elleni erőszak áldozatainak megküzdési stratégiái

Zsuzsanna Rózsás — 2025-12-19

A tanulmány egy narratív életútinterjú hermeneutikai esetrekonstrukcióján keresztül vizsgálja egy intim partner elleni erőszak áldozatává vált nő megküzdési módjait. A szerző doktori disszertációjának empirikus anyagára épülő esettanulmány célja annak feltárása, hogyan értelmezi az elbeszélő saját tapasztalatait, és miként alakította bántalmazásra adott válaszait. Az elemzés az interjúalany életútját vizsgálja, különös tekintettel arra, hogyan hatott a bántalmazás az élettörténet alakulására, valamint az érzelem- és problémafókuszú megküzdés váltakozására, a döntésekre és az azokat befolyásoló társadalmi és strukturális körülményekre. Az interjú alapján olyan korai tapasztalatok és későbbi akadályozó tényezők is kirajzolódtak, amelyek az erőszakhoz való viszonyulást és a kapcsolat megszakításának lehetőségét is befolyásolták. A tanulmány célja nem általános érvényű következtetések levonása, hanem annak bemutatása, miként értelmezhető egyéni elbeszélésen keresztül a bántalmazás tapasztalata és az arra adott megküzdési válaszok összetettsége.

„Covid alatt is kellett dolgozni… Jöttek, csak kevesebb volt már a bevétel is”

Szandra Windt — 2025-12-19

A magyarországi emberkereskedelem elleni intézkedések 2019 óta látványos fejlődésen mentek keresztül, amit az ügyek számának emelkedése is jelez. Ez a változás több, egymástól független, de egymást erősítő tényező együttes hatásának köszönhető. Bár a Covid19-világjárvány 2020 és 2022 között példátlan utazási korlátozásokat eredményezett, az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnözői hálózatok továbbra is működtek, és kiemelkedő alkalmazkodóképességről tettek tanúbizonyságot. A 2021 és 2024 között zajlott kutatás azt vizsgálta, milyen hatással volt a pandémia a magyarországi emberkereskedelemre és kényszermunkaesetekre. A világjárvány 2020 márciusától alapvetően befolyásolta mindennapi életünket, különböző járványhullámokon keresztül alakította a kizsákmányolás formáit. A kutatás során kiderült, hogy a járvány hatása nemcsak a kizsákmányolás céljától függően változott (például szexuális, munkacélú vagy egyéb), hanem attól is, hogy ki hogyan érzékelte azt: az áldozatok, a velük dolgozó szociális szakemberek és a jogalkalmazók eltérő tapasztalatokról számoltak be. A legmarkánsabb változás a szexuális célú kizsákmányolás területén volt megfigyelhető, ahol a kereslet visszaesése jelentős bevételkiesést és lehetőségszűkülést eredményezett. A kutatás egyik kiinduló feltételezése az volt, hogy a Covid19-világjárvány különösen hátrányosan érintette az emberkereskedelem áldozatait, akik kiszolgáltatottságuk miatt fokozott nehézségekkel szembesültek. A jelenség megismerése érdekében áldozati interjúk készültek: 2021 ősze és 2024 februárja között összesen 18 beszélgetés olyan személyekkel, akik védett szállásokon éltek, és korábban emberkereskedelem áldozatai voltak. Az interjúk lehetőséget teremtettek arra, hogy viszonylag rövid időn belül képet kapjunk a világjárvány közvetlen és közvetett hatásairól az érintettek szemszögéből.