Szociológiai Szemle

A Covid19 hosszú távú társadalmi hatásai: az otthoni munkavégzés esete

2025-09-29T11:46:00+00:00

A Covid19-világjárvány Magyarországon is példa nélküli mértékben formálta át a társadalmi és gazdasági struktúrákat, melynek részeként a munkavégzés helye korábban nem tapasztalt arányban helyeződött át a munkavállalók megszokott környezetéből saját otthonába. Jelen kutatás az otthoni munkavégzés térnyerésének dinamikáját, hosszú távú fennmaradását, illetve az otthoni munkavégzés társadalmi egyenlőtlenségeit vizsgálja a Covid19-világjárvány alatt és 2025-ben, magyarországi országos reprezentatív minták elemzésével. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a Covid19-járvány jelentős és tartós hatást gyakorolt az otthoni munkavégzés elterjedésére és jellegére. Noha a járványidőszak után az otthonról dolgozók aránya csökkent és a korábbi szinteket nem érte el, azonban a munkavégzés formája átalakult és egyre inkább a hibrid megoldások felé tolódott el. Kutatásunk megerősítette, hogy az otthoni munkavégzés lehetősége és elterjedtsége tükröz bizonyos társadalmi egyenlőtlenségeket, amelyek között a foglalkozás, az iskolai végzettség, a nem és az életkor egyaránt megtalálható.

Performatív aktivizmus és hitelesség: rajongói diskurzusok a Carson Coma példáján

2025-09-29T11:46:00+00:00

A populáris kultúra politikai dimenziói kiemelt kutatási terület, különösen a művészek közéleti szerepvállalása és a rajongói közösségek politikai attitűdjeinek vizsgálata szempontjából. Tanulmányunk a performatív aktivizmus fogalmának relevanciáját és kortárs magyar rajongói diskurzusokban való megjelenését elemzi a Carson Coma zenekar példáján keresztül. Kvalitatív kutatásunk keretében két fókuszcsoportos interjút, két félig strukturált egyéni interjút és két páros interjút készítettünk, 17 és 25 év közötti fiatalokkal. Eredményeink azt mutatják, hogy a Carson Coma rajongói diskurzusaiban megjelenik a politikai szerepvállalás összekapcsolása az autenticitás kérdésével. A résztvevők a hitelesség megőrzését elsősorban a személyes érintettség és a következetes közéleti jelenlét mentén értelmezik, míg a performatív aktivizmushoz kapcsolódó kritikák leginkább a közéleti megnyilvánulások piacosíthatóságára és a valódi kockázatvállalás hiányára fókuszáltak. Eredményeink összhangban állnak a populáris kultúra mobilizáló erejét hangsúlyozó kutatásokkal, ugyanakkor árnyalják azokat azzal, hogy bemutatják a hitelesség és a piaci logikák közötti feszültséget. A Carson Coma példája azt jelzi, hogy a politikai szerepvállalás a populáris kultúrában egyszerre lehet mozgósító erő és kritika tárgya, attól függően, hogy a közönség mennyire érzékeli azt őszintének és következetesnek.

A migráns személyek karrierpályájának mérési lehetősége: a karrierhaszon-mutató

2025-09-29T11:46:00+00:00

Jelen cikk az Ausztriában és Németországban élő, Magyarországon született munkavállalók karriermobilitásának vizsgálatára megalkotott karrierhaszon-mutató kialakításának lépéseit mutatja be. Az írás a szerzők által egy korábban publikált karrierhaszon-mutató továbbfejlesztését prezentálja, amivel a migrációban élő munkavállalók karrierívének a pontosabb mérése válik lehetővé. A cikk írói rámutatnak, hogy a karrierhaszon-mutató általánosan alkalmas lehet a migrációban élő magyar munkavállalók karrierhasznának – azaz a Magyarországon szerzett kvalifikáció és munkatapasztalat fogadó ország munkapiacán történő hasznosításának – elemzésére. Az írás célja bemutatni, egy olyan eszközt (karrierhaszon-mutató), aminek a segítségével elkülöníthetőek a különböző karrierhaszonnal bíró, migrációban élő csoportok, így beazonosíthatóak és összehasonlíthatóak az ebből a szempontból karriernyertes és -vesztes munkavállalói és demográfiai csoportok. A cikk a karrierhaszon-mutató alkalmazásával illusztrációképpen ismerteti, hogy a Németországban és Ausztriában élő magyar munkavállalók nagyobb része karrierveszteséget szenved. Az írás továbbá áttekinti, hogy az eszköz segítségével hogyan tárhatóak fel a különböző életkorú, nemű és különböző időben érkező magyar migráns munkavállalók karrieríveinek a különbségei.

Megküzdési stratégiák a pénzügyi problémákra

2025-09-29T11:46:00+00:00

A tanulmány célja, hogy feltárja a demográfiai tényezők szerepét a pénzügyi problémák kezelésének stratégiáiban, az OECD 2022-es magyarországi pénzügyi kultúra felmérésének adatai alapján. Az elemzés középpontjában az életkor, a nem, a lakóhely típusa, a jövedelem és a régiók közötti különbségek álltak. A kutatás többváltozós statisztikai módszereket, például kanonikus korrelációanalízist és Ridge-regressziót alkalmazott, hogy azonosítsa a demográfiai tényezők és a pénzügyi viselkedés (pénzügyekre figyelés) közötti összefüggéseket. Az eredmények rámutattak, hogy a régió és az életkor a legjelentősebb tényezők a pénzügyi stratégiák megválasztásában, míg az iskolai végzettség és a jövedelem hatása kisebb. A budapesti lakosok magasabb pénzügyi tudatosságot és diverzifikáltabb stratégiákat mutattak, szemben a vidéki lakosok hagyományosabb megközelítésével. Az eredmények alapján célzott pénzügyi oktatási programok fejlesztése javasolt, amelyek figyelembe veszik a demográfiai és regionális különbségeket, ezzel is támogatva a pénzügyi stabilitás növelését.

Az affektív antiszemitizmus okai és dinamikája

2025-09-29T11:46:00+00:00

A cikkben 2023 októberében ezerfős országos reprezentatív mintán személyes megkereséssel végzett kérdőíves kutatásunk alapján vizsgáltuk a magyar felnőtt lakosság zsidókkal kapcsolatos pozitív és negatív érzésvilágának mentális térképét. Azt találtuk, hogy az affektív antiszemitizmushoz vagy annak ellentétéhez, a zsidókkal való rokonszenvhez vezető út döntő állomása, hogy a válaszadók lehetségesnek vagy lehetetlennek tartják-e a zsidók és nem zsidók megkülönböztethetőségét. A filoszemiták a zsidókat és a nem zsidókat megkülönböztethetetlennek tartják, szemben az antiszemitákkal, akik ezt tagadják. A filoszemiták zsidók iránti rokonszenvéhez vezető út állomásai az önkritikus emlékezetpolitika, a zsidók és nem zsidók közötti konfliktus elutasítása és annak tagadása, hogy a zsidók lojálisabbak lennének Izraelhez, mint Magyarországhoz. A zsidókkal szembeni ellenszenvhez (az affektív antiszemitizmushoz) az antiszemitizmus minden egyéb dimenzióján keresztül vezet az út, amelynek döntő állomása a zsidók Magyarország iránti lojalitásának kétségbevonása. A zsidók érzelmi alapú elutasítása azonban közvetlenül nem kapcsolódik sem az elsődleges, kognitív antiszemitizmushoz, sem a holokauszt jelentőségét lebecsülő másodlagos antiszemitizmushoz: a zsidókhoz való negatív érzelmi viszony feltétele a kirekesztő antiszemitizmus tételeinek elfogadása.

Neoliberalism, Authoritarian Neoliberalism, and #MeToo: Discursive Constructions of Sexual Harassment and Victimhood in Hungary

2025-09-29T11:46:00+00:00

This study examines public discourses surrounding sexual harassment associated with the Hungarian #MeToo case involving theatre director László Marton, with particular attention to how neoliberal ideology—especially its emphasis on individual responsibility, market logic, and personal agency—shapes these discourses. Drawing on neoliberal victim theory and employing critical discourse analysis, the research investigates the discursive construction of sexual harassment and victimhood, as well as how the victim’s role and responsibility were framed before, during, and after the incident. The study also considers how the broader context of authoritarian neoliberalism in Hungary influences these constructions. The findings demonstrate that neoliberal rationality, female agency, and individual responsibility are central not only to anti-#MeToo victim-blaming discourse but also to the discourse supportive of the #MeToo movement. Representations of “undeserving” victimhood are closely tied to the discursive construction of identity in the failed neoliberal subject, portrayed as either displaying negative agency or lacking agency altogether. In contrast, the #MeToo discourse often seeks to explain and normalise victims’ behaviour, at times relying on arguments grounded in neoliberal logic. A third discursive strand—specifically tied to Hungary’s authoritarian context—emerges in the form of instrumentalised #MeToo rhetoric, wherein the movement’s narratives are co-opted for political purposes.