Orpheus Noster

Orphicorum fragmenta, 168. 5–32.

Monika Frazer-Imregh — 2026-09-17

„Nem leszünk gyarmat” – De vajon voltunk-e?

Gábor Ambrózy — 2026-09-17

Magyarország kereskedelmi és vámpolitikáját, ipar- és infrastruktúra-fejlesztését a centralizált gazdaságirányítással operáló, egységesülő Habsburg Birodalomban nem, vagy csak korlátozottan alakíthatta belátása szerint a 18. század folyamán. Ezt a viszonyt a 19. századi, születőben lévő intézményesített magyar történetírás gyarmati függésként értelmezte. Magyarország „osztrák gyarmatként” való ábrázolását, az ekképp megszülető narratívát a nemzeti-romantikus és a Trianon utáni történetírás éppúgy alkalmazta, mint az ötvenes évek marxista történelemszemlélete, habár eltérő hangsúlyokkal és eltérő célokkal. Az 1970-es évekig kellett várni a gyarmatdiskurzus kritikájára, bár a sztereotípia olykor ma is felbukkan.

Huszárcsíny? Hadik András 1757. októberi hadművelete

Péter Timár — 2026-09-17

Munkámban a XVIII. század hadművészetének egy különleges szegmensét, a kisháborús hadviselést mutatom be. Azon belül is a kiemelkedő szerepet vállaló huszárok rajtaütéseit és váratlan akcióit vizsgálom meg. Ezeket a haditetteket nevezzük huszárcsínynek. A rövid tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy huszárcsínynek tekinthető-e Hadik András Berlin elleni hadművelete (1757). Tanulmányomban a sikeres vállalkozást más huszárcsínynek tekinthető eseményekkel vetem össze, illetve ennek a képlékeny fogalomnak a meghatározására teszek kísérletet.

Kossuth Zsuzsanna és a „The Lady with the Lamp”–jelenség

Adrienn Gulyás — 2026-09-17

Érdekes kérdésnek tekinthető, miért nem emlékszünk az Országos Főápolónőre, míg kortársnője, a *The Lady with the Lamp*-jelenségként elhíresült Florence Nightingale napjainkban is az európai történetírás ikonja. Tanulmányomban az életutak összevetésével, majd emlékezetük megvizsgálásával szeretném bemutatni azokat az eseményeket, sajátosságokat, emlékápolási és emlékezetpolitikai struktúrákat, amelyek mind ennek a kérdésnek a hátterében húzódnak. Könnyű lenne azt feltételezni, hogy bármelyiknek is fontosabb vagy előremutatóbb lett volna ápolásszervezői munkássága, vagy személyiségbeli különbségeik okozták a napjainkra meglepően egyenetlen emlékezetpolitikai arányokat. Írásomban igyekszem a jelenséget objektív vizsgálat alá vetni, hogy a jövőben Florence Nightingale mellett Kossuth Zsuzsanna is megkaphassa az őt megillető nemzeti és történeti figyelmet.

Pazarló, eladósodott arisztokrata?

Krisztián Bödő — 2026-09-17

A tanulmány ifj. Eötvös Ignác (1786–1851) tárnokmester 1841-ben megindult csődeljárását és anyagi helyzetét vizsgálja, elsősorban annak tisztázására, hogy a korszakban gyakran emlegetett „eladósodott, pazarló arisztokrata” jellemzés mennyiben igazolható. A kutatás vármegyei be- és kitáblázási jegyzőkönyvek, csődperek iratai és egyéb levéltári források alapján rekonstruálja a tartozások szerkezetét és a hitelezői kört. Az eredmények szerint az adósságok jelentős része birtokvásárlással, hitelügyletekkel és a reformkori pénzpiac változásaival függ össze, nem pedig a fényűző életmóddal. A csőd inkább a hitelviszonyok átalakulásának és a nagybirtok-gazdálkodás tőkeigényének következménye volt, mintsem személyes pazarlásé.

Szabadkőműves kincs, ami nincs…

Tamás Zmák — 2026-09-17

A szabadkőművességgel kapcsolatban a mai napig számos tévhit él a köztudatban. Az egyik ilyen – téves – alapvetés a szövetséggel összefüggésben, hogy befolyásuk részben mesés gazdagságukból ered. A hazai szabadkőművesség pénzügyi keretei azonban erősen korlátozottak voltak. A páholyok legfőbb bevételi forrása a tagdíjakból származott. Az állomány nagy része személyes bevételei – szerencsésebb esetben – tisztes középpolgári életet tudtak biztosítani családjaik számára, de ezen túlmutató tevékenységre szinte alkalmatlanok voltak. A szabadkőművesség által létrehozott szabadoktatási intézmények költségvetései szerények voltak és veszteségesek. Nehézségeket jelentett a páholyoknak a radikális hallgatói és tanítói egyesületek anyagi támogatása. A Nagypáholy által 1914-ben létrehozott fővárosi hadikórház fenntartása szintén meghaladta a szövetség pénzügyi teljesítőképességét. A magyar szabadkőműves páholyok tehát nem rendelkeztek számottevő vagyonnal, tevékenységük csak szerény tervezetekre szorítkozhatott szűk mozgástérrel.

A vallási élmény mibenléte Rudolf Otto életrajzának és életművének kontextusában

Márton Szijj — 2026-09-17

Rudolf Otto életművéről, főleg töredékessége ismeretében, csak óvatosan tehetők általánosabb kijelentések. Elméleti és gyakorlati tevékenységeiből mégis kirajzolódik, hogy fő célja az élmény és a személyes megélés újrafelfedezése volt, miközben a vallásnak a modernitáshoz való felzárkóztatását és a kereszténység elsőbbségét is hangsúlyozta. Életműve jóval többről szól, mint *A szent* – mögötte az a törekvés húzódott meg, hogy a tudást kiszabadítsa az intellektus korlátai közül és az elméletek világából. Kutatói munkáját áthatotta a vallási érzület, a vallási élmény sajátlagosságának és a priorijának keresésére irányuló motiváció, amelyben saját hitbeli élményei kulcsszerepet játszottak. Bár a vallási élményt talán sohasem leszünk képesek teljesen szavakba önteni, Rudolf Otto megmutatta, hogy hallgatni róla éppoly lehetetlen.

A magyar királyi 3. honvéd hadsereg harcai a Háromváros térségében, 1944. október 29. – november 4.

Gyula Tolnai — 2026-09-17

Tanulmányomban a magyar királyi 3. honvéd hadsereg 1944. október 29. és november 4. közötti védelmi harcait elemzem a Duna–Tisza közén, a stratégiai fontosságú „Háromváros” (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) térségében. Bemutatom a Budapest menetből történő elfoglalására induló szovjet 2. Ukrán Front offenzíváját, valamint az azzal szembenálló, hiányos felszerelésű és főként pótalakulatokból álló magyar–német erők küzdelmét. A munka részletezi a védelem összeomlásának katonai okait, a parancsnoki döntéseket, valamint az olyan, helyi szinten jelentős ellenállást kifejtő harccsoportok tevékenységét, mint például a Botond-csoport. Bár a magyar 3. hadsereg a nyomasztó túlerővel szemben felmorzsolódott és a térség elveszett, az elkeseredett utóvédharcok megakadályozták a magyar főváros azonnali szovjet bevételét, jelentősen lassítva ezzel a Budapest körüli ostromgyűrű kialakulását.

Francesco Zorzi: Három ének az egész világ harmóniájáról (részlet)

Áron Vecsernyés — 2026-09-17