Orpheus Noster

Előszó

2025-07-28T10:10:46+00:00

Hegyi Dolores temetési beszéde (2023. október 14.)

2025-07-28T10:12:37+00:00

Kelet és Hellász között: in memoriam Hegyi Dolores

2025-07-28T11:52:51+00:00

Médek és perzsák a fogság utáni zsidó irodalomban

2025-07-28T11:54:56+00:00

Az óperzsa birodalom egyike volt az ókori zsidóságot meghódító birodalmak sorának. Képviselőit a források mégis felszabadítóként, és nem elnyomóként értékelték, ellentétben Bábellel, azaz az újbabilóni birodalommal, majd később a Szeleukida, és a Római birodalommal, amelyeket az elnyomás és vallási türelmetlenség példáinak állítottak. A perzsák iránti lojalitás nyíltan avagy rejtetten, egyes szövegek későbbi interpretációja által elfedve, de rendre megjelenik a fogság utáni zsidóság műveiben. Dán 5 jóslatának értelmezése, amely szerint „A méd Dárius pedig átvette a királyságot (mlkw), hatvankét éves korában” (Dán 6:1) egy nagyobb történeti perspektívából szemléli az óperzsa birodalom történeti szerepét. Dán 2. szövege egy többszörösen átértelmezett jóslat, amelynek első megfogalmazása a Kr. e. 6. századi perzsa uralomváltás után a perzsákat üdvözölte „örök uralomként.” A pozitív értékelés kialakításában jelentős szerepet játszott a perzsa hódítók propagandája. A bukott Nabúnaid de-legitimációját és a dinasztia-alapító Kürosz legitimációját az ókori Kelet közös kulturális nyelvén fogalmazták meg, amelynek alapfogalmai az ország védőistenének kultuszához és népével szembeni társadalmi igazságosságához kapcsolódtak. A legitimáló intézmények a babilóni Marduk-papság és az izraeli próféták voltak, akik, ha megváltozott funkciókkal is, de jelen voltak a zsidó diaszpórában, és legitimálták népük számára a birodalomalapító Küroszt.

Tudományos olvasatok Artemis Ephesia kultuszszobráról a 17. századtól napjainkig

2025-07-28T11:56:45+00:00

A tanulmány Artemis Ephesia kultuszszobrának közel négyszáz éves értelmezéstörténetét mutatja be, a 17. századtól a 21. századig. Áttekinti, miként alakult az istennő kultuszképének értelmezése az idők során, figyelembe véve az adott korszakok vallási, művészettörténeti és régészeti szemléletét. Kiemelten foglalkozik azokkal a fordulópontokkal, amelyek jelentősen hozzájárultak a szobor ikonográfiai és tipológiai értelmezéséhez. A tanulmány rámutat a korai nézetek továbbélésére, valamint a modern kutatások által nyújtott új értelmezési lehetőségekre, és amellett érvel, hogy a kultuszkép jelentőségének teljes körű megértése kizárólag interdiszciplináris megközelítéssel valósítható meg.

Hellas és a Helléspontos

2025-07-28T11:59:08+00:00

A görög mítoszok gyakran szólnak arról, miként kapta egy-egy hegy, sziget, tenger a nevét egy azonos nevű hős(nő)ről, valójában azonban épp fordítva történt a dolog, és az immár érthetetlen földrajzi név népetimológiai magyarázataként születtek meg a mitikus (epóny mos) alakok (pl. Ikaros, Taygeté, Aigeus, Pelops) és a róluk szóló aitiológiai történetek. Már a 19. században is felismerték, hogy nyilván ugyanez játszódott le a Helléspontos esetében is, csak épp a szó valódi eredetének a kérdése maradt tisztázatlan. Számtalan földrajzi név származik ugyanebből vagy hasonló tőből, és mivel Hellas neve is ide tartozik, érthető módon számtalan megoldási javaslat látott már napvilágot. Az itt bemutatott új magyarázat a Selléeis folyónévből indul ki, és a Helléspontost (az indoeurópai „wel-” tőből) kanyargó, illetve tekeredő tengerként értelmezi, és magyarázattal szolgál a Hellas név eredetére, illetve széles körű elterjedésére vonatkozóan is.

Utazás és spirituális utazás kettőssége a klasszikus kultuszkörben

2025-07-28T12:02:37+00:00

A görög kultúrkörben nem lehetetlen az, hogy egy valóságos út közben túlvilági helyekre jusson el élő ember. Az Odysseia hőse saját elbeszélése szerint eljut a halottak birodalmába. A másik hosszú hajóút, az Argó hajóé, amely Kolchisba vezet Aiétéshez – aki Héliosnak, a Napnak egy halhatatlan Ókeanidától született gyermeke, és akinek lányát, az Argonauták vezetőjével, Iasónnal házasságot kötő Médeiát Hésiodos még a halandókkal házasságot kötő istennők között említi – eredetileg szintén spirituális helyre eljutó utazás lehetett. Ugyancsak különleges Héraklés útja a világ nyugati peremére a Hesperidák aranyalmáiért, ahová hosszú bolyongás után úgy érkezik, hogy Héliosnak, a Napnak éjszakai utazásokhoz használt arany kelyhét veszi igénybe útja végcéljának eléréséhez.
Ezzel ellentétben Platónnál a pamphyliai Ér már nem valódi testben utazik spirituális tájakra, hanem halottként fekszik 12 napig egy csata után, miközben végignézi a túlvilágon a lelkek bűnhődését és új életre kelését. A későbbi korok eposzai ezeket az adatokat mesteri módon kapcsolják egybe, Vergilius Aeneasa Cumae barlangján keresztül érkezik az Alvilágba, de az Álmok egyik kapuján távozik. Dante, akit a Poklon és a Purgatóriumon át Vergilius, a Paradicsomban pedig Beatrice vezet, úgy tesz, mintha valóságos helyeken haladna, de közben nyilvánvalóvá teszi a hely spirituális lényegét.
A tanulmány ezeket a történeteket és ezeknek motívumait kívánja elemezni.

Az üstökösökről Magyarországon a nagyszombati csillagda alapításáig. II. rész

2025-07-28T12:04:35+00:00

Az első értékelhető üstökösemlítések Magyarországról Mátyás király idejéből származnak. Marcin Bylica és Temesvári Pelbárt a kor ismereteinek megfelelő leírást adott, főleg az asztrológiai jelentésre koncentrálva. A 16. században is ez volt az érdeklődés központjában. Megjelenésüktől általában bajok bekövetkeztét várták, de előfordult, hogy egy üstökös vagy egy új csillag megjelenését pozitív eseményekhez kapcsolták. És kevesen ugyan, de voltak olyanok is – Dudith András és Komáromi Csipkés György –, akik elutasították azt az elképzelést, hogy egy égi jelenségnek hatása lehet az emberek életére. Lényeges változás csak a 18. század közepén történt, amikor megjelentek a kor színvonalán álló tankönyvek Nagyszombatban.

Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim: A szertartásos mágiáról, a vallásról és a babonáról (DOP III, 4–9.)

2025-07-28T12:05:47+00:00

A Hagyomány és a hagyományok – avagy hamvasi sorsmegoldás e fogalmakon túl

2025-07-28T12:07:50+00:00

William A. Ross and Elizabeth Robar (eds.): Linguistic Theory and the Biblical Text

2025-07-28T12:09:28+00:00