Magyar Kémiai Folyóirat

Nem csak kristályosítgatás. In memoriam Fogassy Elemér (1934-2026)

2026-06-04T07:17:05+00:00

Buzágh Aladár emlékezete – 130 éve született a magyar kolloidkémia úttörője

2026-06-04T07:17:05+00:00

Bioortogonálisan modulált fotoreszponzív rendszerek alkalmazása a kémiai biológiában

2026-06-04T07:17:05+00:00

A közlemény az MTA–HUN-REN TTK Lendület Kémiai Biológia Kutatócsoport 2010–2025 közötti kutatásait foglalja össze, amelyek a szerző MTA doktora címért benyújtott dolgozatának alapját képezték. A munka fókuszában a bioortogonális kémia és a fotoreszponzív rendszerek összekapcsolása áll, célja pedig olyan kémiai biológiai eszközök fejlesztése, amelyek élő rendszerekben teszik lehetővé biomolekulák szelektív, térben és időben kontrollált módosítását. A kutatások egyik fő eredménye a bioortogonálisan aktiválható fluorogén jelzővegyületek fejlesztése volt, különös tekintettel a tetrazin-alapú kioltási mechanizmusokra. A bemutatott stratégiák – többek között elektronikusan vezérelt, kettős és FRET-alapú fluorogenicitás – lehetővé tették alacsony háttérjelű, vörös tartományban gerjeszthető festékek alkalmazását élő sejtes és szuperfelbontású mikroszkópiában. A munka másik hangsúlyos területe a bioortogonálisan aktiválható fotolabilis védőcsoportok fejlesztése volt. Ezekben a rendszerekben a fényre történő hatóanyag-felszabadítás csak egy megelőző bioortogonális reakció után válik lehetővé, megteremtve a kémiai és optikai kettős kontroll lehetőségét. A bemutatott eredmények új távlatokat nyitnak a precízen szabályozott képalkotási és terápiás alkalmazások területén.

Ciklodextrinek felhasználása gyógyszerek klinikai alkalmazásra való fejlesztésében: retrometabolikus kémiai gyógyszerirányító rendszerek és kladribin

2026-06-11T08:37:38+00:00

A cikk egy rövid áttekintést nyújt a Bodor és munkatársai által az elmúlt négy évtizedben végzett, kiterjedt kutatómunkájáról a ciklodextrin-komplexek alkalmazásáról olyan gyógyszerek formulációinak kifejlesztésében, amelyek kedvezőtlen fizikai-kémiai tulajdonságaik miatt kihívást jelentettek a klinikai felhasználás szempontjából. Különös hangsúlyt kap a 2-hidroxipropil-β-ciklodextrin (HPβCD) alkalmazása a retrometabolikus gyógyszertervezési stratégiák alapján kialakított kémiai gyógyszerirányító rendszerek (CDS-ek) oldhatóságának és stabilitásának fokozására – megközelítések melyek kidolgozásában Bodor és munkatársai úttörő szerepet játszottak. A cikk továbbá bemutatja egy innovatív, HPβCD-alapú formuláció kifejlesztését, amely egy kettős ciklodextrin-komplexet tartalmaz, azaz egy amorf zárványkomplex és egy hidrogénkötött nem nem-zárvány komplex kombinációját, és lehetővé tette a kladribin orális tabletták sikeres bevezetését és hatósági jóváhagyását. Az így kifejlesztett Mavenclad tabletták klinikailag bizonyított, biztonságos és hatékony orális terápiás lehetőséget jelentenek sclerosis multiplex kezelésére, és világszerte alkalmazzák őket; 2023-ban értékesítésük meghaladta az egymilliárd amerikai dollárt, ezzel „blockbuster” státuszt érve el.

Tiolált oligo és poliszacharidok – a gyógyszerhordozók új generációja.

2026-06-04T07:17:05+00:00

Az orális gyógyszeradagolás szempontjából a gyógyszerhordozó molekulák hosszabb tartózkodási ideje a nyálkahártyán jelentős előnyökkel járhat. Ez a rövid összefoglaló munka egy új tiolálási eljárást mutat be, amelynek segítségével oligo- és poliszacharidok nagyfokú módosítása érhető el foszfor-pentaszulfid alkalmazásával. Az előállított per-tiolált ciklodextrin 89-szeres mukoadhéziós növekedést mutatott a natív oligoszacharidhoz képest, valamint jelentősen megnövekedett tartózkodási időt a gyomor-bél traktusban, in vitro és állatkísérletekben egyaránt. Más természetes polimerek, például a keményítő és karragén tiolálása szintén jelentősen javította az adhéziós tulajdonságokat a száj- és bélnyálkahártyán. A tiolálás továbbá fokozta a sejtes felvételt, különböző sejtvonalakon mérve akár 20-szoros sejtfelvétel növekedést figyeltünk meg a kiindulási oligomerekhez képest. Az egyik fő hátrány tiolált polimerek alkalmazása esetén azok oxidációs érzékenysége, melyet reaktív diszulfid védőcsoportokkal orvosoltunk. Az eredmények alapján ezek az új makromolekuláris gyógyszerhordozók jelentős potenciállal rendelkeznek orális vagy parenterális alkalmazásban.

Hidratáció a gyógyszertervezésben

2026-06-12T11:06:14+00:00

A gyógyszertervezésben alapvető fontosságú a célmolekula és a ligand közötti kölcsönhatások pontos szerkezeti és termodinamikai leírása. Ebben a folyamatban a vízmolekulák nem csupán passzív oldószerként viselkednek: a különböző hidratációs rétegekben található vizek jelentősen befolyásolják a kötődést, a komplex stabilitását és a kötődési affinitást. A modern számításos módszerek - a molekuladinamikai szimulációktól a kvantummechanikai megközelítésekig - egyre pontosabban képesek feltárni ezeket a hatásokat. Jelen közlemény rövid áttekintést ad a hidratáció szerepéről és a kapcsolódó számítási módszerekről a szerkezeti és energetikai elemzések szempontjából.

Kutatások a nemlineáris kémia területén és alkalmazások

2026-06-04T07:17:05+00:00

A BME Önrendeződés és Önszerveződés Kutatócsoport régóta foglalkozik az irodalomból ismert diffúzió-kontrollált, óratípusú és pH-oszcillációs reakciók tanulmányozásával és esetleges felhasználási területeivel kémiai instabilitást okozó időbeli és/vagy térbeli önrendeződésben (pl. arany nanorészecskék kialakulása és aggregációja vagy zeolittípusú szerves-fémkoordinációs vázszerkezetek kialakítása és morfológiájának, átlag részecskeméretének tanulmányozása). Kutatásainak főbb célkitűzései között szerepel, hogy időben „programozhatóan” változtatható pH-környezettel irányítottan tudják befolyásolni a csatolt önrendeződési folyamatok során keletkező részecskék gócképződését (nukleációját) és átlag részecskeméretét.

A Biginelli-reakció és reprodukálhatóságának vizsgálata

2026-06-04T07:17:05+00:00

A Biginelli-reakció az egyik legrégebben ismert és legfontosabb multikomponensű reakciók közé tartozik. Multikomponensű reakciónak nevezzük azt a reakciót, amelyben három vagy több kiindulási anyag vesz részt egyszerre és a reaktánsok atomjainak többsége beépül a termékbe.¹ Néhány esetben csak egyetlen termék keletkezik, de gyakran előfordul, hogy a főterméket valamilyen kis molekulatömegű vegyület, rendszerint víz, alkohol, ammónia, kén-hidrogén kíséri. A multikomponensű reakciók a kétkomponensű és a polimerizációs reakciók között foglalnak helyet, általában gyűrűs vegyületek előállítására használhatók és gyakran a felfedező nevét viselik. Ilyen a következőkben tárgyalt Biginelli-reakció is.

Mikotoxinok: előfordulás, toxikus hatások, védekezési stratégiák

2026-06-12T11:21:00+00:00

A mikotoxinok penészgombák által termelt toxikus másodlagos metabolitok, amelyek gyakran szennyezik az élelmiszereket és takarmányokat, jelentős egészségügyi kockázatot okozva. Toxikus hatásaik sokfélék lehetnek, többek között máj-, vese- és immunrendszeri károsodást, valamint daganatkeltő és hormonrendszert zavaró hatásokat is kiválthatnak. A mikotoxinok kimutatását és kockázatértékelését bonyolítják a módosult ("maszkolt") formák és az újonnan azonosított, úgynevezett feltörekvő mikotoxinok. A szennyeződés csökkentése érdekében megelőző mezőgazdasági, tárolási és élelmiszer-feldolgozási módszerek alkalmazhatók, emellett számos fizikai, kémiai és biológiai méregtelenítési eljárás is rendelkezésre áll. Az utóbbi évek kutatásai alapján a ciklodextrinek és ciklodextrin-alapú polimerek ígéretes eszközök lehetnek a mikotoxinok eltávolítására, kimutatására, illetve toxikus hatásaik mérséklésére.

A centrifugális megoszlási kromatográfia, mint skálázható és fenntartható technológia természetes és szintetikus vegyületek ipari tisztítására

2026-06-04T07:17:05+00:00

A centrifugális megoszlási kromatográfia (CPC) egy speciális, folyadék-folyadék fázisú kromatográfiás technika, amelyben a két egymással nem elegyedő folyadék fázis hidrosztatikus egyensúlyban van egymással, és hatékony alternatívát kínál a szilárd fázisú kromatográfiákkal szemben a természetes vagy szintetikus vegyületek elválasztása és izolálása során. A széles körben elterjedt oszlopkromatográfiával ellentétben, ezen technika kivitelezéséhez ugyanakkor egy forgó rotorra van szükség. A módszer elméleti alapját az képezi, hogy a különböző anyagi minőségű komponensek a két nem elegyedő fázis között eltérő módon és mértékben oszlanak meg, amelyhez a forgásból adódóan kialakuló állandó centrifugális erőtér hatására az egyik folyadékfázis immobilizálódik a rotortérben, kialakítva ezzel az elválasztáshoz szükséges állófázist. Így a CPC technológia előnyei közé tartozik, hogy nincsen szükség szilárd állófázisra, amely sok esetben a tisztítás költségeinek nagy részét teszi ki. A technika további jellegzetes előnye a skálázhatóság, illetve a fajlagosan alacsony oldószerigény. A tanulmány bemutatja a CPC technológia működési elvét, a használt oldószerrendszerek tulajdonságait, valamint az ipari alkalmazások szempontjából fontos elválasztási módokat. Tárgyaljuk a technika folyamatos elválasztásra való alkalmasságát is. Kiemelt figyelmet kapnak a CPC műszeres paraméterei, a módszertervezési szempontok, valamint az elválasztási hatékonyságot meghatározó tényezők. A RotaChrom Technológiai Zrt. által fejlesztett CPC-platformok (rCPC, iCPC) példáján keresztül áttekintjük az ipari szintű gyártási lehetőségeket, különös tekintettel a gyógyszeripari és biotechnológiai alkalmazásokra. Olyan példákon keresztül, mint oligonukleotidok, szteroidok, ciklikus peptidek vagy természetes alkaloidok tisztítása, a tanulmány rávilágít a CPC technológia sokoldalúságára és hatékonyságára. A módszer különösen értékes az olyan területeken, ahol a tisztaság, a hozam, és az oldószer visszanyerhetősége kulcsfontosságú tényezők, valamint ahol környezetbarát, költséghatékony megoldásokra van szükség. A CPC a folyadékkromatográfiás technikák új generációját képviseli, amely a folyamatos gyártás és a fenntartható elválasztástechnika irányába mutat.

Szénhidrátokon aktív enzimek szerkezete, aktivitása és gátlása

2026-06-12T10:29:34+00:00

Szerkezet-hatás vizsgálataink során endo hatásmechanizmusú árpa eredetű α-amiláz aminosav cserékkel módosított alhelytérképeit határoztuk meg. Jellemeztük néhány exo enzim aktív helyét is a megfelelő oligoszacharid szubsztrátokon végzett aktivitás mérések és bontási kép vizsgálatok segítségével. Az α-amiláz enzimek vizsgálata nem csak az alhely térképek meghatározására korlátozódott. Kísérleteket végeztünk amiláz enzimek szintézisre való felhasználására és vizsgáltuk számos természetes és szintetikus vegyület glikoenzimekre gyakorolt gátló hatását is, a későbbi esetleges terápiás felhasználást célozva.