Magyar Traumatológia Ortopédia Kézsebészet Plasztikai Sebészet

Prof. Dr. Varga Endre, egyetemi tanár, Lapunk új főszerkesztőjének köszöntője

2023-12-21T11:37:08+00:00

Prof. Dr. Varga Endre, egyetemi tanár, Lapunk új főszerkesztőjének köszöntője

Prof. Emer. Dr. Renner Antal 90 éves

2023-12-21T11:37:12+00:00

Prof. Emer. Dr. Renner Antal 90 éves születésnapi köszöntője.

Négyes arthrodesissel elért eredményeink a SNAC és a SLAC okozta csukló arthrosisok megoldásában

2024-01-02T13:59:47+00:00

A csuklót érő hatások esetén gyakran találkozhatunk a proximalis kéztőcsontsorban található sajkacsontot vagy környezetét érintő sérülésekkel. Az itt található összetett biomechanikai rendszer bármilyen okból történő megszakadása a csontok közötti konstrukció felbomlásához vezet, ami az arthrotikus folyamatok megindulását is magába foglalja. A sajkacsont törése vagy a scapholunaris szalag sérülése során létrejövő szerkezeti instabilitás két speciális arthrosis menetet hoz létre: a Scaphoid Nonunion Advanced Collapse (SNAC) és Scapholunate Advanced Collapse (SLAC) wrist-et. Mindkét deformitás esetében számos műtéti technika áll rendelkezésre, a különböző stádiumoktól függően. A műtéti megoldások közül lehetőleg kerülendő a teljes arthrodesis, mert a betegek számára a mozgástartomány teljes hiánya az életminőség romlásához vezet. Éppen ezért a cél mindig a mozgásmegtartó műtétek előtérbe helyezése, amelyek közé a négyes arthrodesis is tartozik. A 4CF alternatíva lehet a SNAC és SLAC wrist II. és III. stádiumában. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika és az Országos Sportegészségügyi Intézet Sportsebészeti Osztály beteganyagának, illetve a szakirodalomban található eredmények alapján a négyes arthrodesis eredményeit vizsgáltuk a mindennapi tevékenységekhez, munkához szükséges mozgástartomány, erő és a funkcionális kézpanaszok tekintetében, releváns kérdőívek és mérések elvégzésével.

Ízületi szögmérő használatának jelentősége Dupuytren betegségben

2024-01-02T13:59:47+00:00

A kéz ujjainak mozgástartományát progresszíven beszűkítő Dupuytren betegség ellátására definitív terápiás lehetőség jelenleg nincs, kezelése egy folyamat, amiben egy-egy beteg esetén több alkalommal kerülünk terápiás döntéshelyzetbe. Az ujjak ízületi mozgásainak pontosabban a nyújtás elmaradásának mértéke jellemzi a betegség mértékét. Egyéb kézbetegségek, sérülések utáni állapotok esetében is fontos a kéz funkciójának jellemzésére az ízületi mozgások pontos dokumentációja mind a károsodás, mind a gyógyulás megítélése céljából. Az ízületi szögmérés technikafüggő pontosságának/pontatlanságának mértéke a Dupyutren betegség esetén jól bemutatható. Itt ugyanis a progresszió és a recidívák pontos feltérképezése, utánkövetése elengedhetetlen része a terápiás tervezésnek. Ízületi szögmérő használata lehetőséget nyújt a pontos adatfelvételre, azonban használata a klinikai gyakorlatban nem történik meg konzekvensen. Kutatásunk célja volt, hogy felmérjük, mekkora pontatlansághoz vezet az ízületi szögmérő használatának mellőzése az ízületi szögek megítélésében, mindezt a Dupuytren betegségben példájával alátámasztva. Az adatgyűjtés során 97, különböző szakmai tapasztalattal rendelkező kollégáknak kontraktúrákat ábrázoló képeket mutattunk be, amelyeken az ízületi flexió mértékét kellett eszköz segítsége nélkül meghatározni. A jelentősebb munkatapasztalattal rendelkező szakorvosok átlagosan pontosabban becsültek rezidens és szakorvosjelölt társaikhoz viszonyítva, míg a szakmai terület alapján a kézsebészek voltak a legeredményesebbek. A betegvizsgálat során ízületi szögmérőt alkalmazó kollégák tippjei megbízhatóbbak voltak, mint a műszert nem alkalmazóké. Ízületi szögmérő nélkül pontos becslés az esetek egyötödében történt, ennek elhagyása a kontraktúrák mértékének megítélését egyértelműen pontatlanabbá teszi. A betegség lefolyásának (progresszió, recidívák) pontos megítélése csupán becslésre való hagyatkozás esetén az esetek túlnyomó többségében nem lehetséges, a szükséges precizitás elérésére a goniométer használatát javasoljuk.

Hatástanulmány a nyeregízületi arthrosis intraarticularis hialuronsavas kezeléséről Sinoval HL® injekcióval

2024-01-02T13:59:47+00:00

A nyeregízületi arthrosis az idősödő betegpopuláció gyakori, jelentős fájdalmakkal és a kézfunkció beszűkülésével járó megbetegedése. A progrediáló betegség kezelésében számos nyitott kérdés van, azonban az interdiszciplináris irodalomban egyetértés van abban, hogy a konzervatív terápiás eszközök maximális kihasználása javasolt. A Sinovial HL^® intraarticularis injekció könnyű és nehéz molekulasúlyú hialuronsav láncok keverékét tartalmazza, a nyeregízületbe juttatva gyulladáscsökkentő és chondroprotektív tulajdonságokkal bír. A kutatás célja az injekció klinikai hatékonyságának vizsgálata volt. A kutatásba olyan nyeregízületi arthrosis miatt kezelt betegek lettek beválogatva, akiknél a radiológiai elváltozások mértéke alapján indokolt volt hialuronsavas terápia alkalmazása (Eaton–Littler stádium II–IV.) és a 6–8 hét első vonalbeli konzervatív terápia nem javított panaszaikon. A betegek panaszaiktól függően egy–három injekciót kaptak a nyeregízületbe. A beválogatott 21 beteg közül 20 esetben a panaszok jelentős javulást mutattak, további műtéti kezelés egy esetben vált szükségessé. A Sinovial HL^® injekció hatékonyan alkalmazható a nyeregízületi arthrosis konzervatív kezelésében.

„Greater arc injuries” - irodalmi áttekintés egy saját eset bemutatása kapcsán

2024-01-02T13:59:47+00:00

A töréssel járó perilunaris ficamok ritka sérülések, azonban a legkörültekintőbb sebészi ellátás és megfelelően vezetett utókezelés mellett is nehéz jó eredményeket elérni. „Greater arc injuries” azon komplex töréssel járó perilunaris ficamok összessége, ahol a szalagsérülés mellett az os lunatum körüli kéztőcsontok, illetve adott esetben a radius törése is bekövetkezik, ezáltal komplexen sérül a csukló biomechanikája. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a sérülések a fiatal, munkában és sportban aktív populációt érintik, a kezelés célja a csukló biomechanikájának helyreállítása, úgy, hogy a terhelhetőség és a mozgástartomány visszaszerzése mellett ne maradjanak vissza prearthrotikus elemek. A szerzők közleményükben ismertetik a sérülés etiológiáját, előfordulási gyakoriságát, főbb diagnosztikus (röntgen és CT) jeleit, sebészi ellátását, a rögzítés és utókezelési technikáit, és egy 24 éves férfibeteg esetbemutatása mellett ismertetik – a mindennapi ellátása kapcsán tárgyalják – az ellátási folyamat kérdéses, illetve optimalizálható pontjait.

Moduláris térdprotézis rendszer alkalmazása nehéz primer szituációkban

2024-01-02T13:59:47+00:00

Az endoprotetikai praxisban viszonylag gyakran találkozunk a rutin beültetéseknél lényegesen komolyabb technikai kihívást jelentő primer esetekkel. Ez különösen a csípőízületre igaz, de a térdprotetika is bővelkedik az ilyen jellegű szituációkban. Ezek a beavatkozások műtéttechnikai szempontból inkább a revíziókra hasonlítanak, ennek megfelelően csak bizonyos feltételek mellett valósulhatnak meg. Ide tartozik a csontpótlás és a speciális implantátumrendszerek elérhetősége, a sebészi felkészültség, valamint a szakmai és infrastrukturális háttér. Külön kérdésként merülnek fel a pénzügyi ráfordítás szempontjai, tekintettel arra, hogy a primer TEP hazai fedezete általában nem elegendő a fenti kritériumok biztosításához. Szerzők négy esetük kapcsán ismertetik a moduláris revíziós térdprotézis rendszer alkalmazhatóságát primer protetikában. Bemutatják a csonthiány, szalagelégtelenség és a frontális síkú deformitások megoldási módozatait és tárgyalják az implantátumválasztás szempontjait.

Gravis subcutan emphysema a felső végtagon

2024-01-02T13:59:46+00:00

A Szerzők egy 25 éves nőbeteg poszttraumás felső végtagra és nyaki régióra kiterjedő recidív hajlamú, gravis subcutan emphysemával járó megbetegedését mutatják be. Felvétele napján banális traumát követően bal felső végtagon subcutan emphysema jelentkezett egyéb szisztémás eltérés nélkül. A beteg rapidan romló általános állapota miatt műtét vált szükségessé. Az emphysema kiterjedése fokozatosan nőtt, mielőtt stagnálni, végül regrediálni kezdett volna. Gyógyultan emittálták, az egyhetes kontrollvizsgálaton recidíva, panasz nem került említésre. A páciens emissziót követően egy hónap múlva ismét jelentkezett, ahol az előző alkalomhoz képest proximalisan elhelyezkedő, a bal felső végtag egészére és a nyaki régióra is kiterjedő subcutan emphysema igazolódott. A feltárás, necrectomia ellenére a beteg általános állapota romlani kezdett. Laborértékek szignifikáns eltérést nem mutattak, gázképző kórokozót nem lehetett kimutatni. Kétnaponta sebrevíziók történtek, az operatív és intravénás antibiotikus terápiát nagy áramlású maszkos oxigénterápiával egészítették ki. A beteg általános állapota végül javulni kezdett, sebei reakciómentesen gyógyultak, a subcutan emphysema felszívódott, nem recidivált. Gyógyultan emittálták, kontrollvizsgálatokon megjelent, panasza azóta nincsen.

Halottaink

2023-12-21T11:37:24+00:00

In memoriam Prof. Dr. Salamon Antal (1928–2013); In memoriam Dr. Ács Géza (1939–2023) ; Elhunyt Dr. Noviczki Miklós főorvos (1951–2023); Elhunyt Dr. Páli Kálmán (1949–2023); Elhunyt Prof. Dr. Csernátony Zoltán; Ötven év az egészségügy szolgálatában. Emlékezés Dr. Vekszler Györgyre