Literatura

Műhely – Literatura 50

András Kappanyos — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000

Végig az élvonalban

Dávid Szolláth , András Veres — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000

„Tanítsd azt, amit ott tanultál!”

András Kappanyos, Ernő Kulcsár Szabó — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000

A Literatura esete a világ irodalmával

Dávid Zelei — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000

A tanulmány a Literatura világirodalomhoz és az irodalomelmélethez fűződő viszonyát tekinti át a kezdetektől napjainkig, bemutatva, hogy az első szám teljes rendszerhűséget ígérő előszavának ellentmondva a folyóirat mindig is nyitott volt az új irodalomelméleti és irodalomtörténeti irányzatokra. Magyarországon az elsők közt közölt szöveget Mihail Bahtyinról vagy a posztmodernről, és elsőként publikált olyan szerzőket magyarul, mint Aleida Assmann, Jacques Derrida vagy Paul de Man. A tanulmány ugyanakkor rámutat arra is, hogy bár a Literatura széles irodalomelméleti kitekintést nyújt, kifejezetten világirodalmi témájú elemzései inkább a klasszikus, mint a kortárs vagy zsánerírókra koncentrálnak.

Egy pályafutás kitérője

Sztoján Vujicsics — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000

Szerb Antal és a potlecs

Tamás Balogh — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000

Beck András azt írta Szerbről, hogy könyvismertetéseiben „írásmódja eleganciájának és ökonomikusságának köszönhetően még a legrövidebbek is a teljesség illúzióját adják. Úgy érezzük, mindent elmond, amit tudnunk érdemes”. Szerb Huizinga Homo ludenséről írt recenzióján (1939) megpróbálom bemutatni, hogy ez a megállapítás nem feltétlenül igaz: tulajdonképpen korrekt ismertetésében meglehetősen sajátos minta szerint rendeződnek el az olvasottak. Sokat foglalkozik például az ünneppel, a Háború és játék című fejezet bemutatása gyanánt pedig a háború és játék kapcsolata helyett az udvari civilizáció saját definícióját adja, amelyet A középkor alkonyára (Herfsttij der middeleeuwen) alapoz. Másrészt a rövid recenzióban aránytalanul nagy teret szentel a potlecs, illetve a pusztítási verseny leírásának, melyeket azonban úgyszintén igen sajátosan értelmez. Semmi jel sem mutat rá, hogy az általa fordított A középkor alkonyában felfigyelt volna a potlecsre emlékeztető példákra – kései műveiben viszont már többször szerepelteti ezt a jelenséget.

Kultusz és tömegirodalom

Zsófia Kalavszky — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000

A tanulmány Mihail Zoscsenkónak a húszas évek szatirikus újságjaiban megjelent Puskin-feuilletonjait vizsgálja az újságban közölt szövegvariánsuk alapján és az eredeti megjelenési helyük kontextusában. A koporsó (1927) és a Puska Puskinnak (1928) című írások a városi kulturális emlékezet többszörösen kitüntetett szövegterei, a sajtó által jelentős mértékben formált, tömegkulturális Puskin-kép alapszövegei, egyúttal az ettől a speciális tértől nem független, korabeli Puskin-kultusz szépirodalmi reprezentációjának művészi erejű darabjai. A tanulmány Zoscsenko feuilletonjainak három sajátosságát emeli ki: az első a feuilleton átmeneti műfajiságában gyökerezik, a második az írások intermediális jellegében, a harmadik szerzőjüknek leningrádi kötődéséből fakad. Ez a kötődés egyszerre jelentette az írónak a város szimbolikus, kulturális tereihez való ragaszkodását, ugyanakkor e tárgyiasult és szellemi múlt mitikus-irodalmi reprezentációjának, az úgynevezett „pétervári szövegnek” a mély ismeretét is.

Elköteleződések

Magdolna Balogh — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000

Térey terei

Viktória Radics — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000

Csáth Géza művei és alakja a befogadástörténet tükrében

Miklós Sághy — k, 17 dec 2024 00:00:00 +0000