Lelkipásztor

Élet Isten családjában

Kustra Csaba — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

Az apostoli levelek végén megfigyelhető, hogy az általános kijelentések után mindig személyes intéseket, köszöntéseket és áldásokat olvashatunk. Ez a mondat is ezek közé tartozik, mely mögött teljes súlyával ott áll az egész levél tartalma. Ott áll az egyszer és mindenkorra elvégzett krisztusi megváltás végeredménye. Ez nem más, mint az, amit így olvasunk: „Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.” (2,11) Ezt más szavakkal így lehet mondani: Krisztussal együtt Istennek, a mi Atyánknak a nagy családjába tartozunk, Krisztussal együtt rá hasonlítunk, az ő otthona a mi otthonunk, a tőle kapott, bennünk lévő élet őt utánozza. Ebbe a Krisztusban már elvégzett állapotba se érzelmekkel, se tantételekkel nem tudunk belekerülni; ebben megmaradni csak az élő és ható ige, a Szentlélek meggyőző ereje által lehetséges.

Názáreti Jézus, az írástudó

László Somogyi — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

Az evangéliumok tanúsága szerint a Názáreti Jézus jártas volt a szent iratok olvasásában, tanulmányozásában és magyarázatában. Ismerte és alkalmazta a rabbinikus írásmagyarázat elveit és módszereit. Korának vallási elitjével, az írástudókkal vitákat folytatott a helyes vallási gyakorlatról. Ezek során az írástudók általában egyenrangú partnernek tekintették őt. A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy honnan származott Jézus vallásos műveltsége. Azt a hipotézist vizsgálja, hogy Jézus műveltségének forrása lehetett-e a híres Johanan ben Zakkai rabbi, aki huzamosabb időt töltött Jézus szűkebb hazájában, Galileában. Az elemzés eredményeként sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet ezt a hipotézist. Az áttekintés következményeként azonban meg lehet fogalmazni olyan témákat, amelyek új szempontokkal gazdagíthatják a kereszténység és a judaizmus együttműködését.

A Káldy-korszak vége

Benedek Szikra — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

A tanulmány Káldy Zoltán püspök-elnök betegségének, halálának és az azt követő püspöki utódlásnak az egyházpolitikai összefüggéseit vizsgálja az 1985 és 1987 közötti időszakban. Az elemzés középpontjában két eltérő karakterű forrás, id. Benczúr László 1987-es naplója és Káldy Zoltánné későbbi visszaemlékezése áll. A források összevetése rámutat arra, hogy Káldy tartós akadályoztatása nem pusztán személyes és egészségügyi válságot idézett elő, hanem feltárta a késő szocialista evangélikus egyházkormányzás strukturális törékenységét is. A püspök személyére épülő, erősen centralizált döntéshozatali rendszerben a formális egyházi fórumok, az informális családi befolyás és az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) szerepe élesen egymás mellé került. A tanulmány amellett érvel, hogy a Harmati-korszak kezdete sem egyszerű törésként, sem zavartalan kontinuitásként nem értelmezhető, hanem olyan kényszerű átmenetként, amelyben a Káldy-féle egyházpolitikai örökség továbbélése és az Ordass Lajos nevéhez kapcsolódó erkölcsi rehabilitáció igénye egyaránt jelen volt.

Megigazulás – felmentés a teljesítménykényszer és a kétségbeesés alól

Gábor Viktor Orosz — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

A kimerültség kortárs tapasztalata túllépett a munka és a pihenés hagyományos ritmusán. A megfáradás vagy a kimerültség sok esetben nem a jelentős elvárások és a teljesítmény következménye, hanem már mindezek előtt megjelenő konkrét tapasztalat. Byung-Chul Han ezt a jelenséget a teljesítménytársadalom fogalmán keresztül határozza meg, ahol a fegyelmező hatalom korszakát egy másféle szubjektummodell váltotta fel. A „nem szabad” helyébe a „te is megteheted” lép. Aki nem teljesít az elvárásoknak megfelelően, azt nem megbüntetik, hanem önmagát szégyeníti meg (Han 2019, 75–76. o.). A burnout (kiégés) vagy a depresszió a hani modellben nem hiba, hanem következmény. Han, aki kultúrteoretikus és filozófus, diagnózisa különös aktualitást ad az Ágostai hitvallás 4. cikkének. Bár a reformátori megigazulástan nem kínál közvetlen megoldást az említett teljesítményválságra, de annak eredőit képes megkérdőjelezni. Nem pszichológiai vagy terápiás válaszról van tehát szó, hanem egy olyan teológiai állításról, amely az ember önértelmezésének a gyökeréig hatol, és ezzel megelőzi a magatartástudomány, a szociológiai és az orvostudomány lehetséges válaszait.

Előadás és/vagy igehirdetés

Pál Zászkaliczky — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

Templomaink szószékén és az Evangélikus Élet hasábjain hétről hétre két műfaj jelentkezik; ritkábban az egyik, általában a másik: az előadás vagy az igehirdetés.

Egyházunk alapja a hitben megélt közösség

Pál Keczkó — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef 4,1–3)

Tisztelt Közgyűlés!

Mélységesen megérint engem Pál apostolnak az efezusiakhoz írott levelében megszólaló pásztori intése és a közösségért érzett szent aggódása. E sorokban az apostol különös erővel irányítja figyelmünket az egymás iránt viselt felelősségre, különösen azokban az időkben, amikor Krisztus népe támadások, megpróbáltatások és belső küzdelmek között áll. Világosan elénk tárul, hogy a megmaradás és a helytállás útja nem más, mint a visszatérés az elhívás lelki fundamentumaihoz. A Szentháromság egy élő és megtartó közösségébe ágyazott istenkapcsolat, a hirdetett ige elsődlegessége, valamint a szentségekkel való hűséges és kegyelemteli élés e szakasz középpontjában áll. Mai szóhasználattal élve azt mondhatjuk: e sorokból a spiritualitás elsőbbsége ragyog fel előttünk, mégpedig nem mint mellékes hangsúly, hanem mint az egyház életének megtartó és megújító forrása. Wolfgang Hubert Hitkérdések protestáns szemmel című könyvében ezt írja erről: „A spiritualitás ma megjelenő számtalan formája ellenére le kell szögezni, hogy a spiritualitás fogalma keresztény eredetű. A Spiritus Sanctus, azaz a Szentlélek elnevezésből származik. Akinek az érzékelését, gondolkodását és cselkevését a Szentlélek határozza meg, annak az élete spirituális.” (162–163. o)

Szentháromság ünnepe után 3. vasárnap

Anett Kun-Török — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepe utáni ötödik vasárnap Isten hívására irányítja figyelmünket. Az előttünk álló vasárnap témája az Agenda szerint: „Isten bűnösöket hív!” Textusunkban a bűnöst megtérésre és életre hívja. Az evangéliumban az elveszett bűnöst szólítja vissza magához – nem csupán hívja, hanem utána is megy, keresi őt, míg meg nem találja. Epistolai igénkben pedig Isten az ő örök dicsőségére hív bennünket.

A héten véget ért az iskolákban a tanév; sok helyen talán éppen ezen a vasárnapon tartják a tanévzáró istentiszteletet. Kezdődik a jól megérdemelt szabadság és pihenés. De vajon milyen szabadságot jelent ez? A valódi felszabadulást, az igazi örömöt és a mély megpihenést Isten mellett találjuk meg: az ő bűnbocsánatában és új, örök életet ajándékozó kegyelmében, amit jó megragadni, s amire jó emlékezni a nyári szünetben is.

Szentháromság ünnepe után 4. vasárnap

Krisztián Zsarnai — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege

A régi egyházi hagyomány ezt a vasárnapot az „irgalmasság vasárnapjának” is nevezte az ősi evangélium alapján (Lk 6,36–42). Az ősi egyházi perikóparendben az erre a napra kijelölt evangéliumi szakasz központi témája az irgalmasság. Ebben Krisztus Urunk a mennyei Atya irgalmasságára hivatkozva inti a megváltottak, a kegyelmet nyert bűnösök gyülekezetét: „Legyetek irgalmasak, ne ítéljetek, bocsássatok meg!” Az egyházi év rendjében a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok a keresztény élet gyümölcseiről szólnak.

Szentháromság ünnepe után 5. vasárnap

Gábor Schermann — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege

Isten igéje szól hozzánk, és a szava megváltoztatja az életet – a halász tanítványok villámcsapásszerű, hihetetlen életfordulata (mindent otthagyva követték Jézust) fémjelzi ennek a vasárnapnak a jellegét. Az ige életújító munkája ott van a hívásban, az önmagunkkal való szembenézésben, a Hatalmasra való rácsodálkozásban, a Krisztus-követésben, a tanúságtételben és az ezekből fakadó, kiáradó és így önmagát megsokszorozó áldásban.

A vasárnap epistolájában Péter apostol áldottságunkra és ebben minden körülmények közt való megállásra emlékeztet, mert ez gyógyít: „Mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek!” (1Pt 3,9) Az evangélium ugyanezt mondja, amikor Jézus nemcsak elhívja Pétert és társait, de a követés környezetet formáló áldását is megígéri: „emberhalász leszel!” (Lk 5,10) És ezt ígéri az ige Abrámnak is: áldást, mely nem exkluzív, hanem az áldott révén az embervilágnak szól.

Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap

Eszter Kárnyáczki — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok Isten hívását tolmácsolják felénk. A 6–9. vasárnapok arról szólnak, hogy Isten sötétségből a világosságra hív bennünket. A 6. vasárnap a keresztség ajándékára is nagy hangsúlyt fektet. Az igazi világosságot úgy érhetjük el, ha mi magunk a világosság gyermekeiként, a keresztségben kapott ajándékot nap mint nap megélve adunk hálát az életünkért. Ha keresztelés is van ezen a vasárnapon, akkor mind a keresztelési, mind a szószéki igehirdetésben érdemes ezt megemlíteni. Illetve, ha nincs is keresztelés, akár fizikailag is meg lehet jeleníteni a vizet és Isten igéjét ezzel kapcsolatban. Emlékkeresztség és áldás is jó példa lehet erre. Esetleg „házi feladatként” megemlíteni, hogy mindenki emlékezzen vissza a saját keresztelési igéjére, keresse meg az emléklapját, ezzel is tovább mélyítve az istentiszteleti élményt a hétköznapokban.

Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap

Márta Brebovszkyné Pintér — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepét követő, ünneptelen félév vasárnapjain is tematizált istentiszteletekre kerül sor. A hetedik vasárnap témája: Isten a hit ajándékával örök életre hív. Az oltárnál elhangzó evangéliumi szakasz (négyezer ember megvendégelése) Isten gondoskodó szeretetében erősíti meg a híveket. A nap levélbeli igéje (Róm 6,19–23) pedig – párhuzamba állítva az alapige témájával, az Egyiptomból való szabadulás történetével – Krisztus urunk váltságművére emlékeztet. Arra, hogy hogyan lettünk a bűn rabszolgaságából és zsoldjának, a halálnak hatalmából kiszabadítva, egészen Istenéi, megváltva a boldog szolgaságra, szent gyümölcstermésre és örök életre.

Krisztus életet megújító kegyelme

Pál Keczkó — p, 12 jún 2026 00:00:00 +0000

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)

Ünneplő Gyülekezet, szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Egészen biztosan sokan ráismernek a meghívón szerepelő grafikában a budahegyvidéki templom ólomüvegablakára. Alig egy hónap múlva ünnepeljük majd felszentelésének a huszonötödik évfordulóját, s ha belépünk ebbe a templomba, egy bensőséges, letisztult közösségi tér vesz körül minket. A figyelmünk hamar az oltárra és mögötte arra az ólomüvegablak-kompozícióra terelődik, melynek színeit megelevenítik a kívülről bejövő nap sugarai, és amelynek közepén a meghívón is látható Golgota-ábrázolás áll. Páli terminológiával élve ez nem más, mint a cserépedény és a benne lévő kincs építészeti parafrázisa, még a színek is megfeleltethetők egymásnak: agyagedény és tégla, kincs és fényesen ragyogó isteni üzenet. Egy Krisztus egyházáért élő építész és közösség hitvallása a lényegről: hitről, kegyelemről, erőről és erőtlenségről.