Lelkipásztor

Össztánc szeretetben

Márta Börönte — 2024-10-16

Hálás szívvel járom az életem táncát. Megfogta a Mindenható a kezem, és táncba hívott. Biztonságot ad, ahogy vezet szüntelen. Egy lépés az örömben, egy lépés a nehézségben. Szeretem, ahogy megpörget, és élvezem játékos szeretetét. Naponta újra és újra élem a csodás pillanatokat, a kapcsolódást szívétől szívemig.

Egyházszakadások

Ernő Ősz-Farkas — 2024-10-16

Konfliktusok mindig voltak és lesznek egy vallási közösség életében, amelyek idővel segítséggel vagy anélkül megoldódhatnak, a virtuális szakadások viszont nem. Ha a konfliktusokból szemben álló szekértáborok lesznek, a küldetés, hitvallás, teológiai látás, etikai kérdések értelmezésében kibékíthetetlen ellentétek jönnek létre, liberális-konzervatív irányzatok közötti frontok keletkeznek, a szakadás valóssá válik akkor is, ha formálisan senki nem hagyja el az egyházat. A tanulmányban bemutatott disszertáció a szakadás és a megbékélés témakörében megoldási kulcsokat adhat a vallási széthúzások kezelésében. Továbbá a jelen tanulmány a Hetednapi Adventista Egyházban 1956–1975 között lezajlott három szakadás mintázatát hasonlítja össze egy történelmi egyház első világháború utáni két szakadásával, valamint nemzetközi szintéren ismert és vizsgált szakadások általános jellemzőivel. A szakadások szociológiai, társadalmi, lélektani és vezetéstechnikai törvényszerűségeket követnek, annak ellenére, hogy a szellemi vezetők mindig megtalálták a teológiai, lelki indoklást.

Az apokaliptika nyelvezetének felbukkanása az ökológiai válságjelenségek leírásában

Kinga Szűcs — 2024-10-16

A tudományos előrejelzések több mint fél évszázadon át kongatták a vészharangot mindhiába; csak napjainkra, a 21. század első negyedének végére kezd általánosan elfogadottá válni, hogy olyan polikrízis-állapotban élünk, amelynek összetevői között a környezeti válság az egyik legfontosabb tényező. A krízis leírásaival a hétköznapi médiában és a tudományos elemzésekben egyaránt találkozunk, a különböző műfajok nyelvi jellegzetességei, képhasználata és egyéb stiláris jegyei gyakran mutatnak nagyfokú hasonlóságot, ami kisebb részben a két közelítésmód egymásra gyakorolt hatásából ered, sokkal inkább meghatározza azonban a nyelvi tájékozódás közös forrásvidéke: a bibliai (és apokrif) apokaliptika. A dolgozatban megvizsgáljuk, melyek azok a leggyakrabban használt fogalmak, amelyeket a krízistapasztalatok és a végidők/korszakváltások kapcsolatára vonatkoztatunk, illetve melyek azok a bibliai és apokrif szövegek, amelyek apokaliptikus látásmódjából szívesen merítenek a kortárs szövegek szerzői. Kitérünk arra is, milyen jelentéstartalmak bomlanak ki az eredetileg vallásos szövegek szekuláris használatából, végezetül pedig arra a kérdésre keressük a választ, hogy a felületes megfeleléseken túl milyen eszközökkel tehetjük jelentéstelivé és közösségi, illetve személyes síkon is relevánssá a bibliai történelemszemléletet mai korunk gondolkodása számára.

A mindenkinek szent város

Viktor Kovács — 2024-10-16

Kőszeghy Miklós egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Ókortörténeti tanszékének, és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Teológia Tanszékének oktatója átfogó művet publikált Jeruzsálem, Egy rejtőzködő város története címmel. A könyv a nagyjából meghatározható alapítástól rajzolja meg a város történetét Kr.u. 70-ig, a heródesi templom és a város (nem első és nem is utolsó) pusztulásáig. Bár ezen időintervallum is igen jelentős (nagyjából ezerötszáz-ezerhatszáz év), de a szerző mégsem elégszik meg ennyivel, és a kötet végén - röviden - kitekint egészen Palesztina brit protektorátusi idejéig, érintve pl. a keresztes hadjáratok időszakát, illetve az oszmán birodalmi kort is.

In memoriam Donáth László

Zoltán Réz-Nagy — 2024-10-16

... a dékán a püspökhöz fordult az ügyben, aki hivatalosan felszólította, hogy törölje Bartha Istvánt a hallgatók sorából. Én a már végzős Kardos Tamással felvertem egy sátrat a főépület előtt, és éhségsztrájkba kezdtünk. Sorra érkeztek az idősebb lelkészek, hogy elmondják, mit kellene tennünk. Donáth László is megjelent. Én akkor találkoztam vele először. ...

Igehirdetés Donáth László (1955–2024) temetésén

Gábor Iványi — 2024-10-16

Gyászoló gyülekezet!
Isten, a mi mennyei Atyánk, az élet és a halál Ura megszomorít, de meg is vigasztal, megaláz, de fel is emel, sírba visz, de meg is elevenít. Mulandóvá tette életünket bűneink miatt, de egyszülött Fiát is adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezért amikor most megállunk Donáth László testvérünk koporsója mellett, Istenhez fordulunk kegyelemért, nála keresünk vigasztalást, útmutatást és reménységet.

Szentháromság ünnepe után 22. vasárnap

Anett Kocsár-Kozma — 2024-10-16

A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok Isten hívásáról és Jézus követéséről beszélnek. Az utolsó három vasárnap az egyházi esztendő záró szakasza, amelyek az eljövendő dolgokról, az ítéletről és az örök életről adnak hírt. A 10. vasárnaptól a 23. vasárnapig terjedő időszak üzenete: az egyház fejlődése és isteni erőinek kibontakozása – megigazítás és megújulás, megvilágosítás és megszentelés az élet különböző megnyilatkozásaiban és vonatkozásaiban. Mindez harc, küzdelem és szenvedés között megy végbe. Ugyanakkor a Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap idén bibliavasárnap is egyházunkban.
A mai vasárnapunk üzenetét egyházunk és a Prőhle-féle Agenda így fogalmazta meg: „Járjunk elhívatásunkhoz méltóan – Megbocsátásban!” Liturgikus szín: zöld.

Bibliavasárnap

Katalin Szente-Réth — 2024-10-16

Annak ellenére, hogy a bibliavasárnapot az év bármely pontján megtarthatnánk (természetesen a jelentős ünnepeket leszámítva), mégis az a szokás alakult ki, hogy a reformáció ünnepe előtti vasárnap ünnepeljük. Ha ezt a hagyományt szeretnénk követni, akkor október 27-én, a Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnapon kerül sor az alkalomra. „Az ünnep nem önmagában egy könyvet, a szent könyvet állítja a gyülekezet elé, hanem Isten kinyilatkoztatásának legfontosabb és legtisztább formáját, amely Krisztusra mutat, Krisztust prédikálja. Isten teremtő, megváltó, megszentelő igéjét tartalmazza, és a testté lett Igéről, Jézus Krisztusról szól.” (Hafenscher 2010, 397. o.)

Reformáció ünnepe

Szabolcs Roland Nagy — 2024-10-16

Reformáció ünnepének kihívásai jól ismertek gyülekezeteink életében: halottak napja és mindenszentek kereszttüzében keverednek a teológiai tartalmak; a hétközi istentiszteleten kevesebben vesznek részt, annak jó időpontját is nehezebb megtalálni, hisz délelőtt az emberek dolgoznak, délután-este pedig már a pihenés a fontosabb; illetve a más protestáns felekezetekkel való közös ünneplés esetén sokkal inkább kell alkalmazkodni, liturgikus részeket vagy éppen (igehirdetési) igeszakaszokat egyeztetni. Ezek a körülmények bölcsességet, józanságot igényelnek a lelkészektől és a gyülekezetektől, hogy hogyan tudunk rámutatni a reformáció legfontosabb üzenetére: csakis a Krisztusba vetett hit által igazul meg az ember, amelyet ő ingyen ad övéinek, szerető és irgalmas kegyelméből.

Szentháromság ünnepe után 23. vasárnap

Zsolt Buday — 2024-10-16

A Szentháromság ünnepe utáni 23. vasárnap – az egyházi esztendő vége felé közeledően – az utolsó számozással ellátott vasárnap. A pünkösd utáni vasárnapokat gyakran egyfajta ünneptelen félévnek is tartjuk egyházunkban, tudván persze, hogy minden vasárnapnak van ünnepi jellege, hiszen Krisztus Urunk feltámadására emlékezünk.

Az egyházi esztendő utolsó előtti vasárnapját megelőző (ítélet-)vasárnap

Péter Csermely — 2024-10-16

Az egyházi évet lezáró három vasárnap, az ítélet, a reménység és az örök élet vasárnapja felfelé ívelő sorozatot alkot. Ez az ív gyönyörűségesen köti össze a Szentháromság ünnepe utáni idő végének emelkedettségét (bibliavasárnap, reformáció ünnepe és az előző vasárnap „Járjunk elhívatásunkhoz méltóan – két világ polgáraként!” mottója; vö. Jánossy 1944, 62–65. o.) az advent örömteli, töltekező várakozásával. Ezzel a környezettel is magyarázható, hogy az ítélet vasárnapja textusaiban kétféle hangsúly figyelhető meg. Az első (amely idén a lekciókra jellemző) fő vonulatként az „oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé” mottót alapozza meg (Hafenscher 2010, 320–321. o.). A textus főként a másik hangsúlyt, az Úrban megmaradó élet reménységét és örömét hirdeti. Ezek között az igék között is különlegesen szép a mai, amely a „személyes húsvét” megjelenítésével már közvetlenül is bevonja a gyülekezetet az adventtől húsvétig tartó, majd pünkösddel és a Szentháromság ünnepével záruló ünnepkörbe.

Az egyházi esztendő utolsó előtti (reménység) vasárnapja

Orsolya Szlaukó-Bobál — 2024-10-16

„Reménységgel várjuk az Úr visszajövetelét” – ezt a biztató üzenetet hordozza a mai vasárnap, reménység vasárnapja, amely a várakozás öröme mellett egyúttal a készülődés izgalmát is magában rejti. A várakozás örömteli időszakának reménysége Krisztus érkezéséből fakad, ugyanakkor annak ténye figyelmeztetés is a számunkra: vajon minden szempontból készen állok-e az ő érkezésére? Annak a Krisztusnak a fogadására, aki egyben ítéletre érkezik hozzánk, hozzám. Ha egy evangéliumi képpel akarok élni, akkor azt mondhatom, hogy reménységgel várakozom, hiszen kezemben ott van a várakozók lámpása. A kérdés az, hogy
elég lesz-e benne az olaj, amíg a vőlegény megérkezik. Azért nem hiábavaló, ha ez a kettő, a várakozás öröme és feszültsége egyszerre hatja át ezt a vasárnapot, már csak azért is, mert sem a napot, sem pedig az órát nem tudjuk, csak annyit, hogy biztosan eljön. Ez a „biztosan” lehet ennek a vasárnapunknak s egyúttal életünknek is a vezérfonala.

Az egyházi esztendő utolsó (örök élet) vasárnapja

Péter Szentpétery — 2024-10-16

Ezen a vasárnapon, az egyházi esztendő végén különösen is szembenézünk az idő múlásával. Gyülekezeteinkben megemlékezünk az elmúlt egy évben elhunytakról. Azzal azonban, hogy temetésük után mindannyiukat még egyszer az Úr irgalmába ajánljuk, valójában a jövőre, az adventtel kezdődő új egyházi
esztendőre mint az örök élet felé vezető út következő szakaszára tekintünk. Ahogy mondani szoktuk, a halál nem pont, csak kettőspont. Hitünk alapvetően feltámadáshit, amelynek záloga, garanciája a bűneink büntetését elszenvedve meghalt Megváltó feltámadása.