Lelkipásztor

Könnyekre fakadt

Dorottya Isó — 2026-03-17

Olyan emberi könnyekre fakadni, sírni kezdeni, zokogni, sírdogálni, szipogni, megkönnyezni. Életünk első jele a sírás. Életünk szoros velejárója, hogy könnyek törnek ki a szemünkből. Sírunk, ha fáj valami, sírunk, ha rettegünk valamitől, sírunk, ha megsajnálunk valakit, egy beteget, a hozzátartozónkat, a barátunkat. Sírunk, ha búcsúznunk kell, akár egy időre, akár egész élethosszra. A gyász sírásra késztet, sokszor még akkor is, ha nem ismertük az elhunytat, csak látjuk a gyászolók fájdalmát.

A teológia kettősségei komplementaritásrealista szemléletben

Tamás Szakács — 2026-03-17

Írásomban igyekszem összefoglalni doktori disszertációm lényegét. Ebben felmutatom, hogy a teológia és a természettudomány számára egyaránt érvényes három metodikai pillér – kritikai realizmus, Lindbeck nyelvi-kulturális szemlélete és Polkinghorne bottom-up gondolkodása – miként érvényesül a dogmatörténet és a modern fizikatörténet ötlépcsős fejlődési párhuzamában. A paradoxonok egyik területen sem szüntethetők meg, hanem a Bohr által bevezetett komplementaritás módján alkotnak egységet. A Khalkédóni hitvallás és a dán fizikus comói beszéde alapján a komplementaritás elvének tulajdonságait egy táblázatba szervezetten mutattam fel. A hármas metodikát a komplementaritással kiegészítve megalkottam a komplementaritásrealizmus fogalmát. Ennek révén eszközt nyertem arra, hogy konkrét esetekben megállapíthassam, fennáll-e a komplementaritási viszony vagy sem. A krisztológiai kettős természet, a szentháromságtan, a lutheri teológia, a Szentírás és értelmezése területén a teológia kettősségei jó magyarázatot nyertek a komplementaritás révén. Egyúttal a teológia és természettudomány viszonyában, egyes közös tématerületeken szintén komplementaritási viszonyt sejthetünk.

Az irracionális racionalizálása

Ildikó Mészáros — 2026-03-17

Rudolf Otto numinózuselméletének bizonyos elemeit kellő körültekintéssel alkalmazva inspiráló szempontokat tud adni az exegetikai elemzés számára. A közvetlen és egyedi vallási élmények érzékeny, intuitív megközelítése lehetőséget teremt arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a lelki folyamatok, forduló- vagy töréspontok természetébe. A nép belső küzdelmeinek megértése révén világosabbá válhat megnyilvánulásaik sajátos dinamikája, amely szorosabban illeszkedik az Exodus-narratíva eseményeinek ívéhez.

Az Exodus 12–40 szakasz exegézise során a numinózus-szempontrendszer alkalmazásával három szint különíthető el az elbeszélés cselekménysorán belül: a primer sík, amely a nép közvetlen tapasztalatait tükröző szövegeket foglalja magában; a szekunder sík, amely e tapasztalatok hagyományozott, közvetett értelmezéseit hordozza; valamint a narratíva síkja, ahol e különböző élmények teológiai üzenetté rendeződnek. Ezért, bár Otto fogalmi kerete új perspektívát kínál a síkok mélyebb összefüggéseinek feltárásához, azokat egységben szükséges szemlélni, hiszen így rajzolódik ki az a komplex kép, amelyet a szerző a fogságban élő vagy hazatérő közösség tanítására, bátorítására és intésére szánt.

Az Exodus-narratívában kirajzolódó istenkapcsolat dinamikus, olykor szélsőséges ingadozásokat mutat, állandó formálódáson megy keresztül. Az Ex 34,6–7 verseiben ugyanakkor egy olyan istenkép bontakozik ki, amely irracionális reményt és biztonságot kínál e folyamatos hullámzás közepette. Ebben a kapcsolati dinamikában nemcsak a babiloni fogságból hazatérő nép valósága tükröződik, hanem minden emberi közösség transzcendenshez fűződő kapcsolatának realitása és racionalitása.

Szakralitás és szépség

Csaba Tódor — 2026-03-17

A tanulmány az analógia fogalmának filozófiai és teológiai alapjait vizsgálja, különös tekintettel a létanalógia (analogia entis) tanára és annak szerepére a keresztény metafizikában. Anzelm ontológiai istenbizonyításából és Paul Tillich szubjektivitás–objektivitás-felfogásából kiindulva elemzi az ember és Isten viszonyának ontológiai szerkezetét. A dolgozat amellett érvel, hogy az esszencia és az egzisztencia egysége és feszültsége alapvető keretet ad a teremtett lét értelmezéséhez. Az analóg gondolkodás történeti fejlődését követjük az ókori görög filozófiától Platónon és Arisztotelészen át Aquinói Tamás rendszeréig. Kiemelt figyelmet kap az arányosság matematikai fogalmától a metafizikai analógiáig vezető átmenet, valamint az arisztotelészi pros hen struktúra teológiai jelentősége. Az egyértelmű és többértelmű beszédmód korlátainak a bemutatásával hangsúlyozni kívánjuk az analóg nyelv közvetítő szerepét a teológiában.

A dolgozat nagy mértékben támaszkodik Erich Przywara dinamikus létanalógia-felfogására. Ez azért kiemelten fontos, mert a hasonlóság és a még nagyobb különbség egyensúlyának tudatosítása az Isten és teremtmény közötti viszony értelmezésére szolgál. Végül az analógia és az esztétika kapcsolatát vizsgáljuk az identitás, a reprezentáció és a transzparencia problémáján keresztül. A tanulmány következtetése, hogy az analógia koherens keretet biztosít Isten transzcendenciájának és immanenciájának megfogalmazásához, anélkül, hogy azok különbsége elmosódna.

A demokrácia mint kihívás az egyház és a társadalom számára

Ambrus Schranz — 2026-03-17

Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) nagygyűlése 2024 szeptemberében Nagyszebenben fogadta el A demokrácia mint kihívás az egyház és a társadalom számára című állásfoglalását. A dokumentum három irányból közelít a demokrácia kérdéséhez: az egyházak
konstruktív-kritikus partneri szerepétől az emberi méltóság védelméért való kiálláson keresztül egészen addig a kérdésig, hogy miként lehet az egyházi közösség maga is a sokféleség és az egység együttes megélésének tere. Az állásfoglalás olyan kérdésekre is kitér, mint hogy
mit jelent hívőként kompromisszumot kötni, a többségi döntésekkel együtt élni és felszólalni ott, ahol a demokrácia „egzisztenciális” veszélybe kerül. A magyar fordításban először olvasható szöveg segíthet kialakítani és értelmezni egyházaink aktuális megnyilatkozásait, különös tekintettel az előttünk álló országgyűlési választásokra.

Nagycsütörtök

Edit Verasztóné Mosoni — 2026-03-17

A vasárnap jellege

Az új szövetség szerzője. Jézus jeruzsálemi dicsőséges bevonulása után vagyunk, amikor elkezdődik Jézus földi életének utolsó hete. Ez alatt az egy hét alatt egymást éri a próféciák beteljesedésének hosszú sora, gyors egymásutánban. Nagycsütörtök estéjét részletesen leírják az evangéliumok, ám a mára kijelölt ige, a lábmosás története csak János evangéliumában szerepel. Az ő evangéliuma szerint ez az este különösen, furcsán indul. A tanítványok ennek jelentőségét csak később, Jézus kereszthalála és feltámadása után, visszafelé nézve érthették csak meg.

Nagypéntek

Márton Kulcsár — 2026-03-17

A vasárnap jellege

Nagypéntek ünnepe első pillanattól szerves része a kereszténységnek. Jézust ekkor feszítették keresztre Jeruzsálemben, azonban messiási halála a megváltásunkért nem áll önmagában, hiszen Jeruzsálemben támadt fel a megigazulásunkért. Az epistolák és az Apostolok cselekedetei szerint az őskeresztény igehirdetések központi eleme ez. Nem véletlenül írja Pál Korinthusba: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2,2) Ez a kijelentés azonban csak az Első korinthusi levél Jézus-keretének egyik fele, mert a 15. fejezetben elhangzó Krisztus-himnusz a feltámadt Messiásról beszél. Vagyis a kereszténységünk definícióját az első pillanatoktól kezdve ebben látjuk: nagypéntek nem tragédia, hanem a mennyei király győzelme. És Jézus mindig erre hívja tanítványait, hogy róla, a Megfeszítettről és Feltámadottról tegyenek tanúságot.

Nagyszombat

András Korányi — 2026-03-17

Az ünnep jellege

Nagyszombat szerves része a húsvéti események külső és belső folyamának, amit – a 21. századi evangélikus lelkiségtől sem idegenül – egységes lelki gyakorlatként is végigélhetünk. A katolikusok szerint a „szent három napként” megőrzött hagyomány ugyanis egy láncolat, amely magában foglalja első napként a nagycsütörtök estétől nagypéntek estig, másodikként a nagypéntek estétől nagyszombatig terjedő időt, majd megérkezik a húsvéti virrasztással a hajnalhasadásig. Evangélikus lelkületünk és hithangsúlyaink talán nemcsak ennek a folyamatnak a húsvét felé tartó sodrását tárják fel, hanem az egyes napok sajátos jellegét, erejét is segíthetnek mélyebben megértenünk, megélnünk. Nagycsütörtök és nagypéntek drámai eseményekkel teli felidézésében a búcsúzás és a veszteség megrázkódtatásait engedhetjük közelebb magunkhoz, nagyszombaton mindez a gyászélmény, a veszteségmegélés, a valósággal szembesülő virrasztás, útkeresés szakaszába lép át.

A protestantizmus története felvilágosult szakaszának örökségeként nagyszombaton szinte sehol sem tartunk istentiszteletet – hiszen tulajdonképpen leperegtek a megváltó események, és most húsvétig „nem történik semmi” –, így ez az előkészítő is pusztába kiáltott szóhoz lenne leginkább hasonlítható. Ami a reformátorok idejében még természetes volt, hogy a „szent napok” mindegyike hordoz egy-egy lelki stációt, annak jelentőségét talán kezdjük visszanyerni napjainkban, és így evangéliumi igeszakaszunk és a hozzá fűzöttek is akár csendes lelki olvasmányként tehetik teljesebbé a húsvét, a keresztények számára az „ünnepek ünnepe” hit- és lélekformáló útját.

Húsvét ünnepe

Éva Zsednai Józsefné Herdliczka — 2026-03-17

A vasárnap jellege

A húsvét ószövetségi előzménye a pészah, az Egyiptomból való szabadulás ünnepe. Újszövetségi hitünk meghatározó történése Jézus feltámadása, mely a bűnből, a gonosztól és a halálból való szabadulást hozta el számunkra. Ünnepe a Niceai zsinat (Kr. u. 325) döntése szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap. Az ünnep első napja megszólaltatja az evangéliumot Jézus feltámadásáról, a második nap az ebből fakadó húsvéti hit születéséről szól. Az evangélium sem tartalmában, sem hatásában nem változik, tehát ma is életet újító és üdvösségre vezető erő. Sokkal több ez, mint népszokás, munkaszüneti nap, tavaszi szünet: az élet győz a halál felett!

Húsvét 2. napja

Dániel Tiborcz — 2026-03-17

A vasárnap jellege

Húsvét második napja, húsvéthétfő Jánossy Lajos szerint „a feltámadt Krisztussal való találkozásról, Krisztus feltámadásának bizonyságáról szól az emmausi tanítványok ősi evangéliumában”. A keresztény ünnepek második napja mindig az ünnep etikai dimenzióit tárják elénk, illetve az ünnepből eredő küldetésünket helyezik középpontba. Fókuszpontja a Liturgikus könyv szerint „a húsvéti hit Teremtője”, míg az Agenda szerint megegyezik húsvét ünnepének első napjával: „Krisztus feltámadt megigazulásunkra”. Minden vasárnap húsvét, ugyanakkor egy évben egyszer, húsvétkor sűrűsödik Krisztus feltámadásának örömüzenete, amely a negyvennapos böjti felkészülési idő és a nagyhét eseményei után következnek. Jézus Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulásától egy lelki „hullámvasútra” ül fel a hívő ember. Húsvét hajnalával elérkezik az örömüzenet: Krisztus feltámadt a halálból, amelyet húsvét hétfőjén az evangéliumi szövegben együtt élünk át az emmausi tanítványokkal.

Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modo geniti)

Máté Endreffy — 2026-03-17

A vasárnap jellege

A húsvét ünnepe utáni első vasárnap (Quasi modo geniti) protestáns szokás szerint a keresztelés vasárnapja, utalva a névadó antifónára: „Mint a ma született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.” (1Pt 2,2)

Az új élet kezdetének ünnepe ez a nap, amelyre már a bevezető ige is hangol minket: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak: íme, újjá lett minden.” (2Kor 5,17)

Bár a vasárnap maga az egész kereszténység legnagyobb ünnepének a folytatása, a hozzá tartozó igék, lekciók is afelé vezetnek bennünket, hogy nemcsak a tanítványok életében kezdődik valami új azzal, hogy megjelenik számukra a feltámadott Krisztus, és szolgálattal bízza meg őket, hanem számunkra is, akiket szívünk mélyéig áthat a halál legyőzésének, Isten kegyelmének és Krisztus szeretetének döbbenete.

Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini)

Réka Simon — 2026-03-17

A vasárnap jellege

Misericordia Domini vasárnapjának témáját a Prőhle-féle Agenda „A pásztorolt gyülekezet” gondolatával írja le, a Liturgikus könyv pedig így fogalmazza meg: „Jó pásztorként a halálból az örök életre vezet.” Az óegyházi perikópa evangéliumi szakaszának kapcsán „a jó Pásztor vasárnapjaként” tekintünk erre az ünnepre. Húsvét ünnepét követően ezen a vasárnapon a megmentésünkért az életét is odaadó Krisztust, feltámadt, élő Urunkat hirdethetjük, a szenvedő pásztort – a nyájának.