Lelkipásztor

Elképzelt beszélgetés

Krisztina P. Nagy — 2026-08-18

– Uram, amikor ezt olvasom, zavarba jövök. – Miért? – Mert azt mondod: „Én azért jöttem, hogy életük legyen.” Hiszen én élek. Mit jelent akkor az, hogy életem legyen? – Valóban élsz? – Azt hittem, igen. – Mi alapján gondolod? – Mert helytállok. Mert elvégzem a feladataimat. Mert igyekszem hűséges lenni. – És biztos, hogy ez ugyanaz? – Micsoda? – Az élet és a helytállás. (Csend.)

„Mily szép vagy, kedvesem, mily szép!”

Miklós Kőszeghy — 2026-08-18

Milyen a szép nő? Nem is tudom, fel szabad-e még tenni ilyen kérdéseket, vagy ez már önmagában elítélendő. Gyakorta elhangzik konferenciákon, sőt folyóiratokban is felbukkan, hogy az Ószövetség egy férfiak által írt szövegkorpusz, vagy ami még ennél is súlyosabb kijelentés, hogy az egésznek amolyan „macsó” világlátása van. Bevallom őszintén, a második fajta kijelentéssel nemigen tudok mit kezdeni, hiszen egy modern gondolatrendszer átvitele háromezer évvel ezelőtti társadalmi helyzetekre – nos, véleményem szerint ez minimum kockázatos. Ám azt hiszem, történeti koroktól eltekintve is kimondhatjuk, hogy annál rosszabb kérdést, mint hogy milyen a szép nő, értsd: milyen objektív kritériumokkal kell rendelkeznie egy szép nőnek, aligha tehetnénk fel magunknak. A rossz kérdésekkel kapcsolatban pedig mintha két lehetőség kínálkoznék: vagy egyáltalán nem kapunk választ, vagy – ami még rosszabb – rengeteg választ kapunk. Jelen kérdésünkkel kapcsolatban alighanem a második esettel állunk szemben.

A levegőtlen prés

Réka Kaszás — 2026-08-18

A tanulmány Pilinszky János Apokrif (1956) című versét és Hans Jonas Az istenfogalom Auschwitz után (1984) című esszéjét veti össze. A kiindulópont az, hogy a vers harmadik részének „levegőtlen prés” képe ugyanazt fejezi ki költői nyelven, amit Jonas a zsidó misztika cimcum fogalmával ír le fogalmilag, vagyis egy önmagát visszavonó, ezáltal beavatkozásra képtelenné váló Istent. Mindkét szerző ugyanahhoz a belátáshoz jut, hogy Isten jelen van a teremtésben, de képtelen abba beavatkozni, csak eltérő nyelven mondja ezt ki. Jonas filozófiai érveléssel, spekulatív mítosz formájában bontja ki ezt a gondolatot, miközben lemond Isten mindenhatóságáról, hogy megőrizhesse jóságát és érthetőségét. Pilinszky ezzel szemben nem érvel és nem magyaráz, hanem a tapasztalat belső nézőpontjából mutatja meg ugyanazt az állapotot. A tanulmány ezt a különbséget a lakott csend és a magyarázott csend fogalompárjával írja le, és amellett érvel, hogy ez az aszimmetria termékeny, nem pedig hiányosság. A vers olyasmit tár fel, amihez Jonas rendszere nem fér hozzá. A dolgozat végigköveti Pilinszky költői útját az Apokriftől az Új Ember-beli teológiai esszéken át a Szálkák (1972) kötet redukált formanyelvéig, és Emmanuel Levinas arcetikáját is bevonja ellenpontként, rámutatva, hogy míg Levinasnál a másik arca kötelez, addig az Apokrifban a néma isteni tekintet nem szólít fel, mégis tanúságot eredményez. A tanulmány módszertana szoros szövegolvasás és eszmetörténeti kontextualizálás, elsődleges forrásai Pilinszky és Jonas életműve, valamint a vonatkozó másodlagos szakirodalom. A végkövetkeztetés szerint sem a vers, sem az esszé nem old fel semmit, és éppen ez a megoldatlanság, a pontos megnevezés és megmutatás gesztusa jelenti azt az etikai tettet, amely Auschwitz után hitelesen végrehajtható.

Biblikus költészet, kultusz, „jelenléthiány”

Máté András Lukács — 2026-08-18

A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy Pilinszky János költészete, verseinek poétikai fókusza, a versekben megjelenő költői figyelem milyen hatással van az olvasóira. Pataky Adrienn Hatásról és kultuszról – Pilinszky című tanulmánya alapján megismerhetjük, hogy Pilinszky munkásságát hogyan ítélte meg a korabeli irodalmi élet, milyen véleménnyel voltak róla a pályatársai, milyen a mai megítélése, és milyen hatással van a mai kultúra szereplőire.

Egy online kérdőíves kutatást készítettünk, hogy képet kapjunk arról, a mai olvasókban milyen érzéseket, gondolatokat váltanak ki Pilinszky versei. A kutatásban ötven fő vett részt. A kutatás először azoknak a hátterét igyekszik feltárni, akik nem ismerik Pilinszkyt. A kérdőívet kitöltőknek három Pilinszky-verset kellett elolvasniuk, és külön-külön le kellett írniuk, hogy milyen hatást váltottak ki bennük a művek. A válaszként beérkezett érzéseket, gondolatokat, véleményeket csoportosítva és a fő szempontok szerint rangsorolva ismerhetjük meg. A tanulmány a három kiválasztott versnek a YouTube videómegosztó oldalon elérhető online jelenlétét is vizsgálja.

A dolgozat konklúziójában a három versre érkezett válaszokból olvashatunk következtetéseket arról, hogy milyen hatással van a költészet és azon belül is Pilinszky életművének három kiemelkedő alkotása a mai olvasókra.

„Sírásunk még egyszer fölszabadítja a tengert”

Bence Slezák — 2026-08-18

Dolgozatomban azt a kérdést járom körül, miként szabadítható fel a teológiai nyelv, és mit tanulhat a dogmatika a költészettől. A tanulmány elméleti hátterét George Lindbeck dogmaelméleti megközelítése adja, valamint nyelvkritikai kapcsolatot keresek Simone Weil és Ludwig Wittgenstein megközelítései között. A megalkotott keretben elemzem Pilinszky János Mielőtt című versét, következtetéseimet pedig gyülekezeti kontextusba ágyazom.

Metamodern metafizika

Ambrus Schranz — 2026-08-18

Pilinszky János költészete szakrális jellegéből, nyelvi jelentőségéből fakadóan hivatkozási pont, szellemi pillér a kortárs magyar kultúra számos alkotója s fogyasztója számára. Az általa használt kifejezések, az általa mozgásba hozott metafizikai terek úgy az intertextualitás, mint a művészi esszencia szintjein tetten érhetők: ide kapcsolható a QJÚB együttes 2023-as A kocka kibontása című albuma, amely színházkoncerti, progresszív megközelítésű zenei formában dolgoz fel Pilinszky János- és Csoóri Sándor-szövegeket. Elemzésem a konceptalbum kapcsán kettős jellegű: a lemezt és ezáltal Pilinszky továbbélését tágabb kontextusban, a metamodernizmus és a metafizika kifejezésein keresztül igyekszem értelmezni; a dolgozat esszé része után pedig egy beszélgetés olvasható Vecsey H. Miklóssal, az együttes tagjával a szakrális művészet, a Pilinszky-szövegek és a QJÚB-projekt kapcsán.

Simul iustus et peccator

Benedek Szikra — 2026-08-18

Káldy Zoltán püspökségének időszaka nem lezárt fejezete az egyháztörténet nagykönyvének, hanem olyan teológiai laboratórium, amelyben ma is releváns és érvényes kérdések sűrűsödnek össze a számunkra. Hogyan viszonyul az egyház a politikai hatalomhoz? Mikor válik a szolgálat ideológiává? Hogyan őrizhető meg az evangélium szabadsága intézményi nyomás alatt? Milyen árat kell fizetnie az egyháznak, a lelkészi karnak, ha a lojalitás fontosabbá válik a teológiai igazságnál?

Hitvallás és megszólalás

Csaba Angyal-Cseke — 2026-08-18

Talán nem téves a megállapítás, miszerint a magyarországi kereszténység helyzetének és jövőjének manapság gombamódra szaporodó elemzéseit sokkal inkább az egyház életének gyakorlati vonatkozásai és a teológiai munka irányának kérdései foglalkoztatják. Nem tagadva ezek égető szükségét és relevanciáját, fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy ma az egyház helyét valójában nem az állam és egyház kettősségében, hanem az állam–egyház–társadalom hármas viszonyában kell megtalálnunk. Az egyház társadalmi feladata, hogy az evangélium üzenete alapján, sajátos kompetenciáira támaszkodva közvetítői feladatot lásson el az egyének és társadalmi életkörülményeik között, amelyben hangsúlyozza az Istennel való kapcsolat relevanciáját (Huber 1998, 269. o.). A központi kérdést ebben az összefüggésben az jelenti, hogy vajon az egyház teológiai munkája mennyiben veszi tekintetbe az aktuális és valós társadalmi valóságot.

A Galata levél krisztológiája

Virgil László — 2026-08-18

Elöljáróban a címről

A cím egyszerre izgalmas és kissé félrevezető. Kétségkívül igaz ugyanis, hogy a Galata levél krisztológiájában az apostol által felhasznált ószövetségi idézetek kiemelkedő jelentőséggel bírnak, ezek azonban alapjában véve nem allegorikus olvasatúak. Ami a zavart okozhatja, hogy retorikakritikai értelemben véve az újszövetség egyetlen valódi allegóriája (Gal 4,24) éppen a Galata levélben található (Gal 4,21–31), és az ószövetségi Hágár és Sára történetét veszi alapul, amely szakasz leginkább ekkleziológiai jellegű tanítást hordoz, ami viszont természetesen mélyen az apostol krisztológiájában gyökerezik.

Miért lett és maradt a reformáció himnusza az Erős vár a mi Istenünk?

Gábor Ittzés — 2026-08-18

Az alapszöveg keletkezésének nyitott kérdései

Martin Luther (1483–1546) 1523-ban a liturgiai reformhoz kapcsolódva hirdette meg énekszerzői programját. Teljes énektermésének több mint fele a következő egy-másfél évben született. A himnológiai szakirodalom a zsoltárparafrázist tartja a nevéhez köthető legeredetibb újításnak (Jenny 1985, 13. o.). Legismertebb éneke, az Ein feste Burg azonban nem az első hullámban, hanem valamikor az évtized második felében keletkezett, és nem is klasszikus zsoltárátköltés.

Programszervezéstől a hitátadásig

László Deák — 2026-08-18

Az LMK-téma címe meglehetősen semleges, de mindannyian tisztában vagyunk a szomorú aktualitásával: egyre több lelkész, gyülekezeti és egyházi vezető tapasztalja meg, hogy egyre kevesebb a fiatal a gyülekezeteinkben. A fiatalok világa átalakult, és ezzel együtt az ifjúsági munka kihívásai is gyökeresen megváltoztak. Ebben a – nem semleges, hanem sokszor nagyon szomorú – helyzetben kell újragondolnunk a feladatainkat és megtalálni az utat a fiatalok felé.

Mivel ez az írás elsősorban gyülekezeti lelkipásztorokat kíván megszólítani, ezért ezt a folyamatot a gyülekezeti élet oldaláról vizsgálom, abból a szempontból, hogy ott milyen programokkal lehet elérni a fiatalokat, miként lehet a hitátadás folyamatába bevonni őket. Természetesen kitekintéssel leszek minden olyan területre, ahol ez a fontos szolgálat szintén megvalósul (például az egyházi és állami iskolákban zajló hitoktatásban).

Kihez mehetnék?

Zsófia Vladika — 2026-08-18

Az ajtó előtt – Felvezetés

A lelkipásztori látogatás az evangélikus egyház egyik legrégebbi és legszemélyesebb szolgálati formája. Egyszerre lehet lelkigondozás, istentisztelet, lelkipásztori beszélgetés, istendicsőítés és még sok minden, amivel várnak minket gyülekezeti tagjaink. A lelkészi feladatok sorába sokáig magától értődően beletartozott a hívek otthonában végzett látogatás, és mint ilyen a lelkipásztori szolgálat egyik legmélyebb terepe is volt, ahol a lelkész hivatott arra a feladatra, hogy Krisztus vigasztalását, békességét és szeretetét vigye a családokhoz.

A mai társadalmi környezetben – a felgyorsult életmód, a digitalizáció, a magány és a bizalmi válság korszakában – a személyes jelenlét még inkább felértékelődhetne, de érezzük, hogy ez sokszor nem így van. Ami logikusnak tűnhetne ebben a helyzetben, éppen az okoz nehézséget a mindennapokban.

„Miképpen mi is megbocsátunk”

Sándor Cserháti — 2026-08-18

Bevezetés

Gyülekezetünk egyik tagja évekig nem vett úrvacsorát. Nem azért, mintha ne tartotta volna fontosnak. Ellenkezőleg, nagyon komolyan vette; éppen ez okozta távolmaradását. Az okát tudom, de nem tőle. Közösségünk egy másik, hozzá nagyon közel álló tagjának mondta el, s éppen ezért nem akartam én kezdeményezni az erről való beszélgetést. Nem volt egyszerű lelkipásztori döntés, de valószínűleg ma is erre jutnék. Távolmaradásának oka az volt, hogy valakinek nem tudott őszintén megbocsátani, és így hazudnia, de legalábbis hallgatnia kellett volna a vonatkozó gyónási kérdés kapcsán. Azt pedig már konfirmandusként megtanulta, hogy a méltatlanul vett úrvacsora a kárára, sőt kárhozatára lehet. Mielőtt pedig mindez rendeződhetett volna, egy baleset következtében váratlanul elhunyt. Azóta sem tudom, legalábbis megnyugtató bizonyossággal, hogy mit kellett volna mondanom, ha annak idején engem tisztel meg a bizalmával. Jó felütése lehet a megbocsátás kérdéséről való elmélkedésünknek, ha ki-ki felteszi magának ezt a kérdést.

Imaformák és megtartó spirituális gyakorlatok biblikus és lélektani háttere

Sándor Percze — 2026-08-18

Tájolás

Különös aktualitása van a címben megfogalmazott témának. A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészi karában és gyülekezeti közösségeiben az utóbbi időben örvendetesen megélénkült a különféle imaformák és lelkigyakorlatok iránti érdeklődés (vö. Percze–Varga 2025). Egyre többen érzik és keresik az Istennel való „egyszerű, spontán és közvetlen kapcsolat” szükségességét (Jálics 1996, 11. o.).

Ez a jelenség egyszerre diagnózis és vágy. Diagnózisa annak a fáradtságnak és megfásultságnak, melyet a szavakba csomagolt, elvont vallási igazságok monoton hangoztatásai generálnak. Természetes vágya az emberi léleknek, amely érezni és tapasztalni kívánja Isten jelenlétét és közelségét. A téma aktualitását az is nagymértékben erősíti, hogy e sorok írásakor, 2026 júniusában fogadta el a zsinat azt a lelkészi szolgálat és életpálya megerősítésére kidolgozott stratégiát, melynek fókuszában a lelkészek istenkapcsolatának spirituális elmélyítése áll.

A következőkben azt szeretném bemutatni, hogy az evangélikus közösségekben ismert és elterjedő imaformák (szóbeli ima, szemlélődés) és az egyre inkább meghonosodó lelkigyakorlatok (elvonulás, csend, lectio divina – meditáció) nem egyszerűen keleti vallási technikák vagy katolikus körökből átvett praktikák „másolatai”, hanem a Biblia világában és lelkiségében gyökerező alapvető érintkezési-találkozási módok Istennel.

Dávid és Isten kapcsolata a zsoltárokban

Zoltán Ócsai — 2026-08-18

A zsoltárokról általában

A görög pszalmosz szó leginkább a héber mizmornak – ének-zenei kíséretnek – felel meg, és a megnevezés ötvenhét zsoltár feliratában szerepel. A zenei kíséret nem minden esetben szükséges, de összességében az istentiszteleti használat nagyon fontos. Bár most nem ez a fő téma, de valamilyen szinten mindenképpen bele kell mennünk az egész könyv szerkezetébe, keletkezése körüli vitákba. Ismertetni kell a könyv felosztását, használatát, szerzőit, stílusát. A könyv a héber kánonban a könyvek harmadik csoportjában, az „Írások” elején foglal helyet. Már a legkorábbi időkben is nagy jelentőséget tulajdonítottak az egyes könyvek stílusának, használatának. Mi sem kerülhetjük ki ezt a megkülönböztetést. Különösen nem tehetünk úgy, mintha a zsoltárokban megfogalmazott imádságok, himnuszok valamilyen elméleti dogmatikát tartalmaznának. Keletkezésének pontos időpontját nem tudjuk, de a Kr. e. 3. század végén, a 2. század elején már a ma ismert formájában létezett. Ez abból a szempontból érdekes, hogy a benne lévő gondolatokat mennyire lehet Dávidnak tulajdonítani.

Ember és állat viszonyának változó megközelítései a Bibliában és a teológiatörténetben

Kinga Szűcs — 2026-08-18

Noha a ma általános bibliaolvasási gyakorlat többnyire az evangélium üzenete szempontjából lényegtelen részletként tekint a bibliai szövegekben megjelenő állatokra, az Ószövetségben gyakran és az Újszövetségben is rendszeresen találkozunk az ember–állat kapcsolatra vonatkozó, értelmezés után kiáltó utalásokkal. Ezek között akadnak rövid, kiegészítő, magyarázó jellegű megjegyzések és hosszabb narratív egységek is, amelyekben az állatok az emberhez hasonló, olykor az embernél is jelentősebb ágenciával rendelkező főszereplők. Noha a nem emberi létezők a Biblia korabeli ember világtapasztalatának elidegeníthetetlen részei, valamint a bibliai szövegek is reflektált tudással rendelkeznek a teremtményi lét emberitől eltérő módozatairól, az igehirdetői és igemagyarázói gyakorlat még mindig hajlamos puszta kortörténeti érdekességként tekinteni az őket megjelenítő passzusokra. Korunk sokasodó, antropogén ökológiai problémái azonban elengedhetetlenül szükségessé teszik a nem emberi létezőkkel kapcsolatos gondolkodás és bánásmód történeti és kulturális gyökereinek mélyebb megértését, és az állatokkal szemben „természetesnek” tekintett instrumentalizáló és kizsákmányoló viszonyulásmódokkal szembeni teológiai állásfoglalást.

Szentháromság ünnepe után 13. vasárnap

And Bozorády — 2026-08-18

A vasárnap jellege

A Szentháromság utáni vasárnapok kibontják mindazt, ami az egyházi esztendő első félévében az üdvtörténet eseményei jelentenek a hit útján járó ember és a keresztény közösség életében (Hafenscher 2010, 332. o.). Az evangélium és az alapige üzenetét köti össze Jánossy Lajos: „Az irgalmas samaritánus képében méltán látja kezdettől fogva az egyház Krisztus Urunkat, aki ápolja, dajkálja és gyógyítja vérző sebekkel teli egyházát, gyülekezetét. (…) Istennek ez az irgalmassága mint kegyelmes ígéret az üdvösség alapja.” (Jánossy 2008, 53. o.) 320-as énekünk néhány sora világosan fogalmaz: „…Isten elküldte Fiát, ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, és a veszélyből kimentett, kiengesztelt Istennel. Hitből jön a cselekedet, hogy életünk betöltse; élő, igaz hit nem lehet, melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, jó Istenünkkel egyesít, szent, tiszta életet szül.” Ebben az énekben még az Introitus antifónája is benne van: „Oly igen jó nekem Isten közelsége, Istenemet, az Urat tartom oltalmamnak.” (Zsolt 73,28)

Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap

Edina Pablényi — 2026-08-18

Az ünnep jellege

Isten kegyelméből új tanévet kezdhetünk. Saját gyülekezetünkben ezen a vasárnapon fogjuk a tanévnyitó családi istentisztelet tartani, amelynek központi témája a Lélek gyümölcse lesz. A hét igéi hálaadásra (Zsolt 103,2) és az Isten iránti bizalomra hívnak minket (Zsolt 84,12–13), ami szintén jó kiindulópont egy tanévkezdéshez.

Az egyházi esztendő szerint a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok második felében vagyunk. Az egyházi év útmutatása című művében Jánossy Lajos felhívja a figyelmünket arra, amit a levélbeli igénk is megfogalmaz: az ó- és a Krisztusban megszabadított új ember tusakodása a hit próbája. „Mindez harc, küzdelem és szenvedés között megy végbe a Krisztus-test tagjainak még az ó- és az új ember tusakodását, összeütközéseit mutató életében.” (Jánossy 1944, 52. o.)

Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap

Veronika Ágnes Vargáné Győri — 2026-08-18

A vasárnap jellege

Jánossy Lajos könyvének útmutatása alapján a Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap epistolája a megosztott szívű kereszténységtől akar óvni. Igénkben Pál apostol megmutatja, hogy a Lélek magvetésének kisarjadása a teljessé vált, Krisztusban való élet. „Krisztusban” jutunk felebarátainkkal helyes viszonyba. A Prőhle-féle Agenda így határozza meg a vasárnap fő gondolatát: „Senki sem szolgálhat két úrnak!”

Szeptember hónap 2. vasárnapján adódhat olyan gyülekezet, ahol még csak ezen a vasárnapon tartják a tanévnyitó istentiszteletet. Egy új tanév és egy új munkaév kezdetén különösen megszívlelendőek Pál apostol szavai, hiszen igénkben a keresztény közösségek létrejöttén és jellemzőin gondolkodtat el minket.

Szentháromság ünnepe után 16. vasárnap

Réka Veres-Ravai — 2026-08-18

A vasárnap jellege

Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap már szeptember végén köszönt be közénk. Ilyenkor már minden egyre inkább a mulandóságot, az elmúlást juttatja eszükbe. Ezen a vasárnapon az igék mégis a húsvéti örömöt, a feltámadás fényét helyezik a szemünk elé. A mai evangélium, a naini ifjú feltámasztása (Lk 7,11–17) a halál felett diadalmaskodó Urat mutatja meg, aki az élet Ura, és legyőzi a halált.

Az igénk is hasonló vonalon halad: az a keresztény hívő, akiben él Krisztus feltámadásának hite és ereje, ezzel az erővel és hittel tud haladni az élet megannyi nehézsége és külső változása között. Bár a keresztény ember életét sem kerüli el a szenvedés, a földi elmúlás és a halál, de új életre kel, aki meghal a világnak, és újjászületik Krisztusban.

A vasárnap azt kell megerősítse bennünk, hogy nincs semmi, ami nagyobb lenne a keresztségben kapott kegyelemnél, a Krisztussal való egységnél.

Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap

József Vancsai — 2026-08-18

A vasárnap jellege

Sokan úgy gondolják, hogy Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok – vagyis a nem hivatalosan „ünneptelen félév” vasárnapjainak – jellegét a jellegtelenségben foghatjuk meg. Az Agenda és a Liturgikus könyv is nem véletlenül adja meg számunkra a témát, amely ebben az esetben a Krisztusban való egység, az egyház egysége, az elhívásunkban rejlő megigazulás. Nem könnyű téma, és nem lesz egyszerű érthetővé tenni egy késő szeptemberi istentiszteleten. De ettől – is – szép a hivatásunk, hogy olyan kihívások elé állít mindig, amelyeket egyedül megugrani nem vagyunk képesek.

Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap

Ildikó Heinemann — 2026-08-18

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap az egyházi esztendőnek abban az időszakában szólít meg bennünket, amikor a hangsúly a Krisztusban kapott új élet kibontakozására, a hit gyümölcseire és a tanítványi élet mindennapi megélésére kerül. Az Agenda témája – „Járjunk elhívatásunkhoz méltóan, szeretetben!” – a keresztény élet egyik alapvető kérdését állítja középpontba.

A szeretetben járás azonban nem egyszerű erkölcsi követelményként jelenik meg. A vasárnap evangéliuma arra figyelmeztet, hogy a szeretet parancsa és Krisztus személyének titka elválaszthatatlan egymástól. A tanítványi élet nem pusztán helyes cselekedetek sorozata, hanem válasz arra a szeretetre, amellyel Isten Krisztusban fordult az ember felé. Így a vasárnap egyszerre irányítja tekintetünket a hitből fakadó életre és arra az Úrra, akiben ennek forrása van.

Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap

Szilárd Szabó — 2026-08-18

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap szervesen tagozódik azon vasárnapok sorába (a 10. vasárnaptól a 23.-ig terjedő időszak) amelyeknek üzenete az egyház fejlődése és isteni erőinek kibontakozása. Ez a folyamat azonban – ahogyan textusunk is rávilágít – küzdelmes Krisztus követőinek az életében: a régi és új egymás ellen való harca, egymással való viaskodása ugyanis meghatározó e földi élet minden napján.

Igehirdetési alapigénk (a vasárnap evangéliuma) a Krisztus által gyakorolt bűnbocsánatot és az ebből fakadó radikális életújulást helyezi figyelmünk fókuszába. Nem valami elvont, teológiai fogalomként jelenik meg számunkra a bűnök bocsánata ezen a vasárnapon, hanem egy átélhető, egészen személyes történeten keresztül: az igehallgató, igére figyelő gyülekezetet hálával és örömmel töltheti az a felismerés, mely szerint a kegyelem megtapasztalása, átélése adott lehetőség a jelenben. A kegyelem elfogadása által új élet születik minden időben! Ezt hirdeti az epistola (Ef 4,17–18) is az ó- és új ember életfelfogása, gondolatai és napi cselekedetei között lévő különbségek hangsúlyozásával.

Szentháromság ünnepe után 20. vasárnap

Ferenc Cselovszky — 2026-08-18

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap témája: „Járjunk elhívatásunkhoz méltóan – megszentelt életben.” A megszentelt élettel kapcsolatban Luther így fogalmaz a Római levél magyarázatában: „A lelket előbb meg kell tisztítani hittel, hogy az így megszentelt lélek a testet is tisztává tegye Istenért, különben hiábavaló lesz a tisztaság.” (Luther 2020, 336–337. o.)

A megszentelt élet megvalósulásának kérdése áll a vasárnap igéinek fókuszában is: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mik 6,8) „Legyetek szentek, mert én szent vagyok! – így szól az Úr. Térjetek meg hozzám teljes szívvel.” (3Móz 11,44)

Bizonyára csak a véletlen műve, de azért érdekes – olvasva e törvénytiszteletre és szeretetre hívó igéket –, hogy október 18-át Európa-szerte, összekötve a bűnüldözés egyik fontos területével, a figyelmet az emberkereskedelem elleni harcra irányító emléknapként tartják számon.

Szentháromság ünnepe után 21. vasárnap

András Pelikán — 2026-08-18

A vasárnap jellege

A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok időszaka a keresztény élet növekedésének ideje. Az egyházi év első felének nagy üdvtörténeti eseményei után a gyülekezet figyelme egyre inkább arra irányul, hogyan formálja át Isten megtapasztalt kegyelme a mindennapi életet. Minthogy ez már a 21. ilyen vasárnap a sorban, a gyülekezet számos tapasztalaton, példán keresztül érthette meg az összefüggés valóságosságát. A hit útja ugyanis legtöbbször a hétköznapok eseményeiben válik láthatóvá: döntésekben, aktivitásban, kérdésekben, félelmekben és reménységekben. Ezért sem mindegy, milyen tartalommal lépünk tovább a vasárnapi igékkel való találkozásból.

E vasárnap evangéliumi textusa egy édesapa történetén keresztül mutatja meg a hit születésének útját. Aggodalom, kétségbeesés, önerőtlenség, kiszolgáltatottság, bizalom, hit. Ezek az emberi tapasztalatok a történetben, miközben a cselekvés hangsúlya észrevétlenül áttevődik az emberi kereső cselekvésről Jézus életet adó szavára.

Bibliavasárnap

Ágnes Péterné Benedek — 2026-08-18

A vasárnap jellege

Október utolsó vasárnapján egyrészt a Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapot ünnepeljük, másrészt ez a vasárnap egyházunkban a bibliavasárnap. Az igehirdető szabadságát szolgálja a választás lehetősége a perikópa szerint. Amennyiben bibliavasárnapot ünneplünk, akkor részben informálisan is szólhatunk a Szentírás jelentőségéről, elterjedéséről, azonban sokkal fontosabb, hogy figyelmünket az ige életet formáló és átalakító jelentőségére fordítsuk. Bizonyára ez az oka annak, hogy egyházunkban ez a vasárnap a reformáció ünnepe előtti vasárnapra került. Hiszen a reformáció kiemelkedő tanítása a sola scriptura elve. Eszerint a Szentírás hitünk ismeretei szempontjából meghatározó helyet foglal el. Isten kinyilatkoztatásának, üzenetének legfontosabb, legtisztább formáját találjuk benne, amely Krisztusra mutat. Általa ismerjük meg a teremtő, megváltó, megszentelő Istent. A Biblia üzenetéhez mint mércéhez mérjük keresztény életünket.