Lelkipásztor

Amikor az ellenség nem ellenség

2025-01-20T07:00:33+00:00

Szeresd, akiben találsz valami szerethetőt. Tégy jót azzal, akivel senki más sem tesz jót. Áldd meg, aki áldásért áll sorba. Imádkozz testvéreidért, akiket Isten rád bízott. Vagy mégsem?

Ma nem. Ennél többet kér Jézus. Valami egészen különlegeset. Nyomasztót. Irreálisat. Lehetetlent. Ma valami olyat villant fel, amitől összeszorul a gyomrod. A legkiválóbb keresztényeket is próbára tevő kérést. Ellenség a láthatáron. Az ellenség jön, és kezdenünk kell vele valamit. Jézus szavait olvasva nem egyszerű a helyzet: „Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!”

Igehordozó ének – ige teremtette egyház

2025-01-20T07:26:13+00:00

A századik évfolyamába lépő Lelkipásztor evangélikus teológiai szakfolyóirat a jeles jubileum alkalmából az idei évben tematikus számokkal jelentkezik. A következőkben közölt dolgozatok e sorozat nyitányaként a gyülekezeti ének mint megújuló örökség néhány aspektusát tárják a kedves Olvasók elé.

Hisszük és valljuk, hogy az evangélikus egyházzenei tradíció ma is megújulni képes erőforrása egyházunk életének, ennek reménységében a hagyomány gazdagságának néhány színén túl a jelenleg zajló énekeskönyv-megújítás munkájának műhelymunkájába is betekintést nyerhet az Olvasó.

A gyülekezeti ének az evangélikus identitás tanúja

2025-01-20T07:36:41+00:00

A tanulmány európai források és kortárs evangélikus énekeskönyv-szerkesztési folyamatok dokumentumai alapján vizsgálja a gyülekezeti ének komplex és korszakfüggő definícióit, majd az énekelt dogmatika kontextusában igyekszik röviden felvázolni az evangélikus gyülekezeti ének egyetlen szükséges tartalmát. Az evangélikus identitást tükröző hittartalom markáns énektörténeti korszakokba való beágyazódása vezet el a stabil mag köré épülő énekeskönyvi kánon ma is aktuális kérdéséhez.

„Telve ég és föld nagy dicsőségével…”

2025-01-20T07:47:28+00:00

A tanulmány az istendicséret egész teremtettséget átfogó aspektusára irányítja rá a figyelmet a 148. zsoltár és annak Kanizsai Pálfi János által írt parafrázisa, valamint a Sanctus liturgikus tétel és annak parafrázisai vizsgálata alapján. A liturgikus tételek és parafrázisok szövegi és zenei elemzése lehetőséget ad alapvető liturgikus énekeink használatának mélyebb megismerésére az első keresztény évszázadoktól kezdve egészen ma használatos énekeskönyveinkig. Az elemzések adalékot kínálnak az énekeskönyv-megújítás munkálataihoz is.

A genfi zsoltárok múltja és jelene

2025-01-20T07:58:22+00:00

Az énekeskönyv-megújítás munkacsoportjainak egyik feladata, hogy megvizsgálják jelenlegi énekeinket: azok történeti adatait és gyülekezeteink életében betöltött szerepét. Ezzel egyidejűleg folyamatos tennivaló új tételek keresése, amelyek a meglévő énekkincset gyarapíthatják. Új énekek keresése alatt érthetünk valóban 21. századi szövegeket és dallamokat, ugyanakkor fontos lehetőség a magyarországi társegyházak és a világevangélikusság már régóta használt énekeinek áttekintése. A két említett munkafolyamat, a régi értékelése és az új keresése szépen összeér a genfi zsoltárokban. Az alábbi tanulmány célja az énekcsoporthoz tartozó történeti háttér, valamint a jelenleg használt énekek gyakorlati szempontú bemutatása, amelyek ismertében könnyebben gondolkodhatunk a jövő terveiről.

Értékőrzés és megújulás

2025-01-20T08:07:22+00:00

Az evangélikus egyházban zajló énekeskönyv-megújítás 2022-ben elkezdett nagyszabású munkáját tekintve túl korán jött a Lelkipásztor folyóirat egyházzenei különszámának ötlete. A munkafolyamatok többsége még nem tart ott, hogy végleges eredményekről tudományos alapossággal beszámolhatnánk. A műhelymunkába, a rekordkészítésbe viszont már most betekintést tudunk adni. Ez esetünkben széles körű gyűjtést jelent: az elemzett énekek himnológiai adatainak pontos meghatározását, valamint a szöveg és a dallam aktuális formájának szakmai értékelését. A szövegi bizottság és a dallami bizottság leginkább a rekordok összegző gondolatai alapján határozza meg, mi a teendő egy adott énekkel.

Emlékezés Lehoczky Endre evangélikus lelkész szolgálatára (1948–2024)

2025-01-20T08:14:26+00:00

Tótkomlóson született, ezen az ízig-vérig evangélikus, szlovák gyökerű településen. A hatalmas templom, Koppány János tótkomlósi lelkész szolgálata, édesanyja sok imádsága és irányítása segítette abban, hogy Isten hívását a lelkészi szolgálatra elfogadta és később hűséggel betöltötte.

Iskoláit szülőfalujában kezdte, Orosházán a gimnáziumban érettségizett, majd 1966-ban felvették az Evangélikus Teológiai Akadémiára. Akkoriban nagyon kevés lelkészjelölt indult el ebben a hivatásban. Az évfolyamukban nyolcan indultak, de őt sorkatonai szolgálatra behívták Bajára, ami miatt csak két év múlva tudta folytatni teológiai tanulmányait. Ekkor egy olyan évfolyamba került, ahol már csak egy társa volt (Győri János Sámuel). Káldy Zoltán püspök 1973-ban avatta lelkésszé Tótkomlóson.

Igehirdetés Lehoczky Endre (1948–2024) temetésén - 2Kor 4,7.10–12

2025-01-20T08:18:57+00:00

Gyászoló Gyülekezet! Kedves Testvérek!

Kezdő acsai lelkészként néhány hete voltam még csak ott, amikor bejött a parókiára egy számomra ismeretlen férfi, kezet nyújtott, és azt mondta: „Lehoczky Endre vagyok, galgagutai lelkész, tudsz-e sakkozni?” Rögtön ezt kérdezte. „Örülök, hogy megismerlek, tudok sakkozni, üljünk le” – válaszoltam. Leültünk, s aztán sok-sok hónapon, sok-sok éven keresztül gyakran járt hozzám, és sakkoztunk. Persze ez a sakkozás általában úgy végződött, hogy nagyon sokat beszélgettünk. Egyházról, hitbeli dolgokról, gyülekezetről, mindenről, ami csak a szívünkön volt. Szívesen beszélt a saját munkájáról, gyülekezetéről. A sakkparti közben megbeszéltük azt, hogy tulajdonképpen mi miért is vagyunk lelkészek, s mit csinálunk mi mint lelkészek egész életünkben, mi is életünk célja.

Vízkereszt ünnepe után 3. vasárnap

2025-01-20T08:23:37+00:00

Téma: Jézus Krisztusban látható Isten szeretete.

Bevezető ige: „…már fénylik az igazi világosság. […] Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad…” (1Jn 2,8.10)

Liturgikus szín: zöld.

Krisztus a maga dicsőségét mutatja meg gyógyításai által (bélpoklos, gutaütött ember), amikor mint orvos és szabadító áll előttünk az evangéliumban (Mt 8,1–13). A Szentírás tanúskodik arról, hogy Jézusnak hatalma van minden nyomorúság és megkötözöttség legyőzésére. A római százados Jézust keresi fel kérésével, és szavakkal is bizonyságot tesz Jézus hatalmába vetett hitéről. Az ószövetségi lekció (2Kir 5,1–15a) szintén egy csodás gyógyulásról tudósít (Naamán), s hirdeti Isten fenségét az idegen népek között is.

Vízkereszt ünnepe után 4. vasárnap

2025-01-20T08:29:46+00:00

Epifánia ünnepét és az utána következő vasárnapokat az egyházi év kezdő időszakához, az adventi-karácsonyi ünnepkörhöz soroljuk. Jánossy szerint a keletkezés idején egészen más jellege volt az ünnepnek: „Ennek az időszaknak jellegét, a vasárnapjaiban mutatkozó belső összefüggést és eschatológiai irányú fokozódást talán jobban érthetővé teszi az a tény, hogy az ünnepek kialakulásának idején, amikor az egyházi év a legrégibb nagy ünneppel, Krisztus feltámadásának az ünnepével és ennek előkészítő időszakaival kezdődött, ez az epifánia utáni időszak volt az egyházi esztendő vége.” (Jánossy 2008, 18. o.)

Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap

2025-01-20T08:44:34+00:00

A vízkereszt ünnepe utáni időszak vasárnapjainak száma, mint tudjuk, húsvét ünnepétől függően változik. Az idei évben ebből a vasárnapból szám szerint az ötödik az utolsó, amelynek fehér terítője is Krisztus dicsőségének ragyogását erősíti bennünk, amire a vasárnap bevezető igéje is utal: „Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük az ő dicsőségének ragyogását.” (2Kor 4,6) Ezek a vasárnapok kibontják az ünnepnek, az egész időszaknak összetett teológiai mondanivalóját, Krisztus megdicsőülését állítva középpontba (Hafenscher 2010). Az ünnepek kialakulásának idején ez az időszak jelentette az egyházi esztendő végét, így talán jobban érthető a vasárnapokat jellemző eszkatológiai fokozódás. Mindegyik vasárnap Krisztus dicsőségét és hatalmát prédikálja, egyre tágulóbb horizontban, egészen konkrét vonatkozásokban mutatva meg nekünk az értünk testben megjelent Megváltó isteni dicsőségét, a hit szemének látására (Jánossy 2008, 18. o.).

Hetvened vasárnap

2025-01-20T08:43:56+00:00

Böjtelő idején, hetvened vasárnapján tekintetünket a böjti útra fordítjuk, Jézus Jeruzsálembe és ott a Golgotára vezető útjára. Megnyílik a lehetőség számunkra és a gyülekezet számára is, hogy a farsangi mulatságok után a báli ruhákat és az álarcokat levetve elcsendesedjünk, rá figyeljünk, és mi is mellé állhassunk.

Hatvanad vasárnap

2025-01-20T08:48:58+00:00

A böjtre és a böjtelő időszakára az egyház nagypéntek tükrében tekint, vagyis Jézus szenvedésén és áldozatos kereszthalálán keresztül. Emiatt a magába szállás és bűnbánat időszaka a böjtelő is, amelyben egyrészről a kegyelem csodáját hangsúlyozhatjuk, másrészről láthatjuk Isten igéjének működését is. Szembesülhetünk a korlátainkkal, amelyeket a világ és a bűn állít közénk, és ezen felismerésünk segít észrevenni az akadályokat végérvényesen elsöprő isteni kegyelmet, amely a testté lett Igében teljesedik ki.