Lelkipásztor

Az élő reménység forrásvidékén

2024-04-14T06:44:46+00:00

Péter első levelének elején olvashatunk arról, hogy az élő, eleven, életrevaló reménység a megváltás ajándéka. Jézus Krisztus halálból való feltámadása az alapja. A forrása ezért nem bennünk van. Ha dolgozni, élni kezd bennünk ez az eleven erő, amelyet reménységnek nevezünk, az olyan, mint a születés. Újjászületés.

A végső remény

2024-04-15T13:49:54+00:00

Luther kis vigasziratának latin szövegét az ő zsoltároskönyvében találták és onnan másolták ki. Szövege, amely a reformátor személyes használatára készült, tömör utalás a keresztény hit alapvető kijelentéseire. A Justus Jonas által készített német fordítás ezt minden bajban lévő emberre alkalmazza. Korunk keresztényei és igehirdetői hajlanak arra, hogy a jelen világ távlataiból és elvárásaiból merítsenek vigasztalást. Ilyen módon a kereszténység is a szekularizáció foglya, amint Anders Nygren már 1948-ban Lundban megfogalmazta. Luther vigasza nem zárja ki az emberi szenvedést, és nem vezet kvietizmushoz, de méltósággal ajándékozza meg az embert.

Isten ráadás?

2024-04-15T13:49:51+00:00

A mai társadalom és kultúra valláshoz való viszonyát a „posztszekuláris” jelzővel írhatjuk le, ami azt jelenti, hogy egyre növekszik az igény olyan beszédmódra, amely a vallásit és a világit nem tartja egymást kölcsönösen kizáró kategóriának sem a publikus, sem a privát szférában. Az egyházi diskurzusokban ugyanakkor továbbra is dualista szemlélet uralkodik: a szent és a világi élesen szétválik, s ez a protestáns spiritualitásban gyakran együtt jár a világ szigorú megítélésével. A szerző Paul Tillich teológiájának segítségével egy olyan protestáns szakramentális szemlélet alapjait vázolja fel, amely a részesedés és a meghaladás dialektikájára építve egyrészt hangsúlyozza Isten megmutatkozását minden teremtett dologban, másrészt a protestáns princípiumot, azaz Isten végtelen transzcendenciáját (másságát) is. Tillich szerint a szent és a világi „megbékítetlensége”, kettőssége a bűn következménye. A „transzhisztorikus visszaemlékezés és az utópikus elővételezés” ugyanakkor fel- és megidézi szent és világi, vallás és kultúra szakramentális egységét, Tillich szakkifejezésével a teonómiát. Tillich dimenzióelméletére és hozzá kapcsolódó szimbólumelméletére támaszkodva dolgozza ki a teonómia fogalmát, a világi és a vallási kultúra kölcsönös áthatásának vízióját. Ez a „teonóm kereszteződés” valósíthatja meg az egyházi közösség és a hívő élet „átjárhatóságát”, szelíd jelenlétét a mai világban.

Garantált hitvédelem

2024-04-14T19:37:29+00:00

Hiánypótló kötet Alvin Plantinga nemzetközi hírű, kiemelkedő hatású amerikai filozófus első magyar nyelven megjelent, Tudás és keresztény meggyőződés című könyve. A református családból származó, filozófiai értekezéseiben is hitvalló szerző megkerülhetetlen a filozófusszakma számára, de támpontokat és megerősítést adhat azon teológiai érdeklődésű vagy a hit mibenlétéről gondolkodó, Isten és a világ dolgaira kortárs válaszokat kereső laikus olvasók számára is, akik az idehaza is erőteljesen érzékelhető szekuláris fősodorral szemben kívánják fenntartani keresztény meggyőződésüket.

Részesedés Isten képzelőerejében

2024-04-15T12:58:50+00:00

Barbara Brown Taylor észak-amerikai anglikán lelkész igehirdetéseit először olvashatjuk magyar nyelven. Székács Judit értő és finom fordítói munkája nyomán elevenednek meg azok a történetek, amelyekben szinte észre sem vesszük, és már ott ülünk a nappaliban Barbara Brown Taylorral együtt. Igehirdetései úgy hatnak ránk, mintha nem is prédikációt hallgatnánk, hanem vele beszélgetnénk, az elhangzó történetek pedig annyira lebilincselők, hogy szinte levegőt sem veszünk, nehogy elmulasszunk egy szót is gondolatmenetéből.

A Szentlélek evangéliuma

2024-04-14T20:03:52+00:00

Tudtátok, hogy a konspirál ige azt jelenti: együtt lélegezni? Vegyetek egy mély lélegzetet. Most pedig fújjátok ki. Tessék, máris konspirációba kezdtetek! A spiritusz szót is halljuk benne: akik konspirálnak, azok eltelnek ugyanazzal a lélekkel, ugyanaz a szél élénkíti fel őket. Legalábbis nekem ez tetszik ebben a szóban. Közöttünk is ez történik, amikor összegyülekezünk, hogy imádjuk Istent: a Szentlélek ide-oda cikázik közöttünk, és összefűz minket az énekeink által, az imádságunk által, a lélegzetvételünk által. Ez megtörténhet két emberrel vagy kétezer emberrel is. Lehet, hogy ez megijeszt vagy megvigasztal, összezavar, vagy éppen világossá teszi a dolgokat, de szerintem a Szentlélek sosem erőszakos. Mindig szabadon dönthetünk arról, hogy felelünk-e neki, és hogy hogyan.

Emlékezés Krähling Dániel evangélikus lelkész szolgálatára

2024-04-14T20:10:24+00:00

Nemrég még a friss Ordass-díjas laudációját olvashattuk, hallhattuk Fabiny püspök úrtól, és most nekrológot írok. Egyszerre fájdalmas és mégis mélyen megtisztelő, felemelő, hiszen fiatal lelkészként megismerve idővel mentorom, egyfajta második apám lett Dani bácsi. De nemcsak én éreztem így, sokan éltük meg mellette azt a vezetést, határozott, mégis meleg, emberi szeretetet, ugyanakkor igényességet is, mely nem egyszerűen hozzá, de Jézushoz kísérte lépteinket.

Elbocsátott szolga

2024-04-14T20:14:32+00:00

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.” (Lk 2,29–31)

Egy idős ember imádsága szólal meg vigasztalásként. Aki már – mondhatni – sok mindent megélt, aki végigélte, -imádkozta életét, betöltekezik azzal, hogy kezében fogja a kisgyermeket, aki a világ Megváltója. Ez az az élmény, ez az a pillanat, amikor azt mondja: Most már békén megyek, mert meglátta szemem az üdvösséget, a lényeget, akiért érdemes élni, aki a teljességet jelenti számomra.

Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate)

2024-04-14T20:22:02+00:00

A húsvét és a pünkösd közé ékelődő héthetes örömidő pünkösd ünnepének az előkészítő ideje. A Jézus Krisztus feltámadásában kapott új lehetőség (újjászületés), valamint ebben az új életben ajándékként kapott isteni irgalom és kegyelem (misericordia) igazi bensőséges lelki örvendezésre indítja Isten gyermekeit. Olyan öröm ez, amelyre elsősorban nem a mosolygó arc, hanem a lelki stabilitás a jellemző, mely stabilitás alapja a Krisztusban való meggyökerezés, eredménye, „gyümölcsei” pedig a szeretet, a gyűlölettől teljes világban való kitartás, az embertársak felé való fordulás és az erről az örömről való bizonyságtétel.

Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate)

2024-04-14T20:29:04+00:00

A húsvét utáni vasárnapok mindegyike a feltámadás evangéliumának elmélyítését és az abból fakadó öröm kiteljesítését szolgálja. A megváltott új ember az új szövetség gyülekezetében és egyházában új szívvel és új lélekkel új éneket énekel (Pap 2016, 244. o.). Cantate vasárnapját tradicionálisan az egyházzene vasárnapjának is nevezik, de fontos látnunk, hogy ez az elnevezés nem a vasárnap perikópáiból következik, hanem csupán a bevezető zsoltár keretverséből (Zsolt 98,1) származik (Bieritz 1986, 131–132. o.). Ily módon úgy fogalmazhatunk, hogy „a textusok és a liturgia rámutat a szent muzsika titkára, mozgatórugójára: a megváltás bizonyosságára és az üdvösség örömére” (Hafenscher 2010, 364. o.).

Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate)

2024-04-14T20:35:21+00:00

Az egyházi esztendő ünnepi naptárában a húsvétot követő időszakot is Jézus Krisztus bűn és halál feletti győzelmének öröme járja át. Az oltárterítő fehér színe, és az egymást követő vasárnapok témái, illetve ajándékai is erre utalnak. A Krisztus általi újjászületéstől a pásztori gondoskodáson, a lelkünket betöltő örömön, az ajkunkon felcsendülő éneken át jutunk el az 5. vasárnapon az imádságig, az Úrral való kommunikáció nagy ajándékáig. Izgalmas, hogy az ünnepi naptárban Rogate vasárnapját követően ünnepeljük a mennybemenetelt, ami az első tanítványok Krisztussal való kapcsolatát és kommunikációját, imádságát is új dimenzióba helyezte.

Mennybemenetel ünnepe

2024-04-14T20:43:03+00:00

A hétköznapok rejtekében sok helyen el-eltűnő ünnep mennybemenetel, melynek a témáját sem mindig értik a hívek pontosan. A Márk evangéliumából származó alapige csak egyetlen tételmondatot (19. vers) említ az ünnep központi tartalmáról, ugyanakkor szépen megmutatkozik, hogy Jézus mennybemenetele már az egyház korai századaiban is szorosan összekapcsolódott a húsvéti ünnepkörrel, valamint, hogy a 4. századig együtt ünnepelték pünkösddel. A megértés segítésére további hidakat is építhetünk, a – húsvét előtti és húsvét utáni – negyven nappal így is bemutatva Isten kegyelmi akaratának megvalósulását. De ugyanígy rámutathatunk a világba jövetel és mennybemenetel kapcsolatára is.

Húsvét ünnepe után 6. vasárnap (Exaudi)

2024-04-14T20:47:43+00:00

Mennybemenetel és pünkösd ünnepe közt járunk, „amikor az Úr mennybeszállása feletti öröm átmegy a megígért Szentlélek várásának örömébe” – írja Jánossy Lajos Exaudi vasárnapjáról. Míg Magassy Sándor vitatkozik vele: „Nem látom a vasárnap igéiben, illetve a névadó zsoltárban Isten népének túláradó örömét, vagy éppen parúziavárását. […] Jobbnak látszik, ha megmaradunk a Lélek várásának s az Érte való könyörgésnek keretei között, amire egyébként az alapigék is indítanak.” (Magassy 2005)

Pünkösd ünnepe

2024-04-14T20:55:08+00:00

A pünkösd a görög πεντηκοστή (pentékoszté), azaz ’ötvenedik’ szóból ered. Az őskeresztények a húsvét utáni 50. napon a Szentlélek eljövetelét és az egyház megalakulását ünnepelték. Az Ószövetségben hálaadó aratási ünnepnek és a hetek ünnepének is nevezték (2Móz 34,22). Később a zsidóságban a pészah utáni hetedik hét a Sínai-hegyen kötött szövetség, a törvényadás emléknapja és az új kenyér ünnepe volt.