Lelkipásztor

„Én vagyok az, Uram?”

2025-11-12T17:40:06+00:00

A tanítványok kérdezik ezt Jézustól, miután bejelentette: „egy közületek elárul engem”. És ők nem tiltakoznak. Nem mondják: én biztosan nem. Elfogadják, hogy Jézus jobban ismeri őket, mint ők saját magukat. Az ő szavára még azt is el tudják képzelni magukról, hogy egy gyenge pillanatukban hűtlenné válnak mesterükhöz. Nem akarják, de ezek szerint alakulhatnak úgy a körülmények. „Én vagyok az, Uram?” – kérdezik a tanítványok, és ezzel tanítanak minket is, hogy alázattal fogadjuk Jézus szavát, és hagyjuk, hogy az ige szembesítsen minket önmagunkkal. Ezzel a lelkülettel vehetjük kézbe Ezékiel próféciáját is, amely a jó pásztor uralkodásáról szól. Mivel Jézus nyilvánvalóan önmagára értelmezi ezt a képet, mi már az ő féltő szeretetét érezzük a próféta szavai mögött: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyöngét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” (Ez 34,16) Igen, tudjuk: ilyen a mi megváltó Urunk, a jó pásztor Jézus. Nem mond vele újat. De személyeset annál inkább. Főleg, ha feltesszük a kérdést: „Én vagyok az, Uram?

„For with you is the fountain of life; in your light we see light.” Psalms 36,9

2025-11-13T12:23:46+00:00

For pastoral counselors working from a theological-biblical perspective, God’s presence represents a truly lived, experienced healing dimension in which, through encounters and conversations (God–pastoral counselor, God–counselee, counselor–counselee) dysfunctional structures are transformed and long-standing and increasingly hardened blockages are dissolved. By returning again and again to the source of life, life springs forth in an „environment of love” that conveys deep acceptance, community, intimacy (closeness), a desire for life, balance, and healing for both the client and the helper. This situation is true worship in the presence of various liturgical, homiletic, poimenic, and euchetic aspects and elements, in the love of God.

Our study delves into two pastoral topics that are likely to arise in pastoral conversations. The section dealing with support for mourners goes into more detail on the relevant aspects, while the topic of discussion at the christening leaves room for further reflection on the pastoral care process. The focus is on the spiritual context of the relationship with God. Together with our readers, we seek opportunities for sensitive, understanding presence and attention.

Youth and Spirituality

2025-11-13T12:23:46+00:00

Jelen írás arra a kérdésre keresi a választ, mi az oka annak, hogy egyre nehezebb a fiatalokat a vallási közösségbe integrálni, mire lenne szükségük, és milyen eszközeink lehetnek, hogy ez a találkozás megszülethessen.

Elsőként nemzetközi kitekintésben nézzük át a vallásosság és a spiritualitás szerepének változásait. Az intézményes vallástól és az egyházi keretektől való eltávolodás néhány kivételtől eltekintve szinte mindenütt jelentkezik – a kivételek között az iszlám többségű országok, valamint Izrael és Dél-Amerika áll. Nem sajátosan magyar helyzettel állunk tehát szemben.

Ugyanakkor nem vált valóra a jóslat, hogy a társadalom „vallástalan” lesz: a lelkiségre, a spiritualitásra ma is igény van, de ez kezd elszakadni az intézményesült vallástól. Bemutatjuk a vallás és a spiritualitás kapcsolatának négy fokozatát. Ezek mentén az ifjúsággal foglakozó vallási és világi közösségeknek is fel kell tenniük a kérdést, hogy vállalják-e, hogy a spiritualitás munkájuk részévé váljon, vagy igyekeznek valamilyen okból elkerülni azt.

Írásunk utolsó szakaszában megvizsgáljuk a kérdést, hogy melyek a spiritualitás fiatalok számára igazán releváns területei. Végül felvázolunk néhány elvi szabályt és gyakorlati módszert azoknak, akiknek az a hivatása, hogy a fiatalok spiritualitását erősítsék.

„Ti adjatok nekik enni” Hogyan tud válaszolni az iskola a fiatalok valóságára?

2025-11-12T18:08:26+00:00

Az utóbbi években, de a Covid óta különösen is azt érezzük az iskolában, hogy a fiatalok valósága: mindaz, ahogyan jelen vannak, amit hoznak, ahogyan találkozunk velük, próbára tesz bennünket. Próbára tesznek mindenkit, aki az iskolát formálja, alakítja, aki a nevelési folyamatban velük találkozik és együtt él. Valami olyasfajta tapasztalás ez, mintha elvesztettük volna őket; mintha nem tudnák meghallani azt, amit az iskolával át szeretnénk adni. Egyre inkább az a benyomás keletkezik a nevelői közösségekben, hogy amit adni akarnak, az vagy nem kell, vagy a mai fiatal számára érdektelen – vagy legalábbis annak tűnik. A távolság egyre nő a fiatalok és az iskola között, és a távolsággal együtt az összes rendszerben résztvevő feszültsége is. Mintha az iskola a távolság és idegenség megélésének a helyévé vált volna ahelyett, hogy a találkozás és az együtt tanulás szentélye tudna lenni.

Advent 1. vasárnapja

2025-11-12T18:13:02+00:00

A vasárnap jellege

Az advent idén az egyházi év szokatlanul rövid befejezése után köszönt ránk. A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok sorában csak a 20. vasárnapig jutottunk el, így a „Járjunk megszentelt életben!” akkori témája után rögtön az ítélet, a reménység és az örök élet vasárnapjainak záró hármasa következik. Ezt az igen erős, felfelé mutató ívet folytatja a mai témánk: „Az Úr jön – méltóan fogadd!” (Jánossy 2008, 8. o.), az Agenda szerint: „Az új kezdet: megtérésre hívó szó!”, illetve a Liturgikus könyv szerint: „Készítsétek az Úr útját: térjetek meg!” Az advent lila, bűnbánati színe nemcsak a közerlmúltunk, az év áttekintésére és a változásra hívó figyelmeztetés, hanem örömteli várakozás is. Nem a történeti Jézusra és nem is csak Jézus második eljövetelére várunk (Koczor 2015, 433. o.), hanem Jézusnak a bennünk való folyamatos, a mindennapi megtérésünket igénylő megszületését várjuk, kérjük, és reménységeink szerint az istentiszteleten is megtapasztaljuk. Mert jön a mi Urunk, aki hazahoz bennünket: saját, valódi magunkba, azaz a benne való örök életbe.

Advent 2. vasárnapja

2025-11-12T18:16:09+00:00

A vasárnap témáinak összefonódása

„Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére” – hangzik advent 2. vasárnapjának introitusa, a textushoz hasonlóan, Ézsaiás könyvéből. Eljövetel, üdvösség, Isten dicsőséges megnyilatkozása, az emberi szív öröme – ez a szófelhő tulajdonképpen összefoglalja a karácsonyra felkészülő időszak lényegét. Egy folyamatban vagyunk, melyben évről évre átéljük az üdvtörténet eseményeit, de úgy, hogy már elővételezzük ennek a folyamatnak a végkifejletét. Advent várakozása bizonyos értelemben hármas fókuszú, a már feltámadott Krisztus minden liturgiai évben kísér és vezet bennünket a mindenkori lineáris jelenünkben a beteljesedés felé, hitünk és reménységünk szerint az életünk végén a mindenható Úristennel való színről színre „találkozás” felé. Az első eljövetel újraaktualizálódik 2025. adventjén és karácsonyán is és előre mutat a második eljövetelre. Az Ítélet előtt, kegyelem alatt agendai témamegjelölés eszkatologikus előremutatása a vasárnap egyik lekcióján, az óegyházi rend „szinoptikus apokalipszisdarabján” (Lk 21,25–30) alapszik, mely a végidők jeleinek kontextusába helyezi az ígéreteket: „közeledik megváltásotok”; „közel van az Isten országa”.

Advent 3. vasárnapja

2025-11-12T18:19:40+00:00

A vasárnap jellege

Advent harmadik vasárnapjának a Prőhle-agenda által megadott gondolati iránya: Senki meg ne tévesszen titeket. Az óegyházi evangélium a börtönben ülő Keresztelő János fontos kérdéséről szól: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus válaszában nem mond sem igent, sem nemet, hanem a cselekedeteit állítja az emberek elé. A tettek beszélnek Jézus küldetéséről, személye lényegéről. Jézus bemutatja a sokaságnak Keresztelő Jánost, és összekapcsolja az ézsaiási próféciát személyével. Keresztelő János az útkészítő, akinek a kietlen tájakon egyenes utat kell készítenie az Isten felé. Az ószövetségi ige a fogságban lévő nép vigasztalása. Ézsaiás próféta új reményt ad a kilátástalanságba jutott népnek. A próféta meghirdeti egy korszak lezárulását és egy új korszak kezdetét. Jön majd valaki, aki új utat épít az Isten felé. Ézsaiás a Mindenhatóról úgy beszél, mint aki jó pásztor, aki ismét összetereli az ő nyáját. A levélbeli ige Krisztus szolgáiról és Isten titkainak sáfárairól szól, akik ítélet alá esnek. A sáfárokat is a tetteik alapján számoltatják el.

Advent 4. vasárnapja

2025-11-12T18:24:11+00:00

De tempore

Sokféle módon strukturálják az adventi időszakot különféle hagyományok. Talán érdemes megemlíteni, hogy a mi liturgikai hagyományunkban az adventi vasárnapok jellegét, hangulatát az óegyházi perikópa evangéliumi szakaszai adják. Idén ezek a kötelező lekciók.

Az első vasárnapon Jézus bevonulása Jeruzsálembe – a Király alázatos érkezése –, majd a második eljöveteléről szóló ige Lukács evangéliumából. Ezekkel párhuzamosak a keresztelő Jánosról szól részek – a harmadik vasárnapon a börtönben elbizonytalanodó kérdése és ezen a mostani, negyedik vasárnapon határozott, bátor hitvallása. A Jézus első és második eljövetele közötti időszakban Isten népének a hite – Jánoséhoz hasonlóan – hol bizonytalankodó, hol pedig reménnyel és örömmel teli. Szokás bizonyos evangélikus gyülekezetekben az adventi vasárnapoknak ezt a jellegét színekkel is megmutatni – ezüst (az alázatos nemesfém), arany (amely a Király dicsőséges visszatérésére utal), lila (hiszen el-elcsüggedő hitünk miatt bűnbánatra szorulunk) és piros színnel (amely a hitvalló tanúk színe).

Advent negyedik vasárnapjának – és textusunknak – az üzenete az a hír, hogy Isten uralkodik, ebből következően hangulata a magabiztos öröm, a reményteljes várakozás és a hitvallásra, tanúskodásra hívás. Ezt fejezi ki az Agendában megfogalmazott cím is: Menjünk Eléje örvendezéssel!

Szenteste

2025-11-12T18:28:09+00:00

Az ünnep jellege

Szenteste egészen különleges, talán a legkülönlegesebb alkalmak egyike. Eredetileg egy előkészítő alkalom volt, melyen a megváltó születésével kapcsolatos próféciákat olvasták fel az egybegyűltek, virrasztással, énekkel, imádsággal készültek a megváltó születésére, majd éjfélkor kezdődött az igazi ünneplés, amikor a hagyomány szerint Jézus született.

Az evangélikus istentiszteleti rendben, bár egyre több gyülekezetben vezetik be az éjféli istentiszteletet, alapvetően a karácsonyhoz tartozó ünnep délután vagy este tartott alkalom, mely sokaknál a gyermekműsoroknak ad helyet. Ezért bár többnyire nagyobb gyülekezet van jelen az ünnepen, de érdeklődésük nem egyszer inkább a saját gyermeküknek, semmint „a megszületettnek” szól. Éppen ez a jelenlét ad óriási lehetőséget a missziónak, a szent este lényegi bemutatásának. Isteni alkalomról, Istentől származó ünnepről van szó: Isten elküldte Fiát, amint azt a nap témájaként olvashatjuk.

Karácsony ünnepe

2025-11-12T18:31:23+00:00

A textus az ünnep fényében

Mint általában az apostoli levelek, a Tituszhoz írt levél is valamilyen nehéz gyülekezeti szituáció megoldására tesz kísérletet. A levélből erre vonatkozóan az derül ki, hogy a krétai keresztény közösségnek mind külső, mind belső problémákkal szembe kell néznie. Az első fejezet, még ha idézetként is – gnósszoszi Epimenidésztől, aki egy Kr. e. VII. századi költő, próféta volt –, kimondottan sértően beszél a krétaiakról: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” (Tit 1,12). A levél szerzője a krétaiakkal kapcsolatban kialakult, közismert elítélő vélekedést összekapcsolja a gyülekezet belső válságával, nevezetesen azzal a tévtanítással, amely a gnoszticizmus egyik megjelenési formájaként a zsidó vallás elemeit vegyíti a kereszténységgel. (Körülmetélkedés, tisztasági előírások stb.) Az evangélium univerzalizmusa, nevezetesen annak lehetősége kerül veszélybe Krétán, hogy vallási, kulturális, származási körülményeitől függetlenül, kivétel nélkül minden ember megtalálhassa a maga saját, személyes kapcsolódási pontját az Isten által Jézus Krisztusban felkínált kegyelemmel (Tit 2,11).

Karácsony 2. napja

2025-11-12T18:34:19+00:00

Az ünnepnap jellege

A „kétnapos egyházi ünnepeink” első napján a dogmatikum, a második napon az etikum kerül előtérbe. Karácsony második napjának témája: Immánuél – az új életre indító szeretet (Prőhle-Agenda); Isten szeretete új életre indít (Liturgikus könyv). A kijelölt textus a Szentlélek által újjászületéssel megújulást – gondolkodásbeli, lelki, az élethez viszonyulásunkban történő változást, illetve a megtestesült – valóságos – lehetőséget hangsúlyozza.