Lelkipásztor

Beutazási engedély nélkül

2025-10-16T03:27:01+00:00

A családi nyaralás ismételten emlékeztetett arra, hogy létezik generációs különbség, és talán soha nem volt akkora, mint most. A szülő másképpen látja a világot, mint a gyermekei, ebben nincs semmi újdonság. Szinte alig van átjárás a két világ között, és ez megdöbbentő. Keresni kell azokat a közös pontokat, amelyeken keresztül át lehet hidalni a válaszfalakat, ahol érthetővé válik a gondolat és a szándék.

Worship as a Total Work of Art?

2025-10-16T07:58:05+00:00

This study does not examine the famously controversial term “total work of art” from a theoretical perspective, but rather uses it primarily for practical purposes—to draw attention to the overly sermon-centered nature of Lutheran worship, and to highlight the multifaceted elements of liturgical communication through which worship is, and ought to be, realized.

Presence

2025-10-16T07:58:05+00:00

In the second half of the 20th century, liturgical scholarship gained new momentum and formulated numerous definitions of worship. Among these, one stands out as particularly significant and formative: “worship is presence.” The presence of God in the liturgy and the presence of the human being in the ritual directed toward God have become central themes. For Lutheran theology, the real presence of Jesus is not only the core of the doctrine of the Eucharist but also the essence of worship as a whole – since both focal points of worship (Word and Sacrament) manifest it, and numerous elements, including the sacred space itself, convey divine presence.

Coram Deo Standing Before God in Reformed Worship

2025-10-16T07:58:05+00:00

This study presents the efforts of the Hungarian Reformed Church toward liturgical renewal and explores the structure of Calvin’s Strasbourg Liturgy, whose composition, genre diversity of worship elements, and theological arc remain worthy of consideration today. An attempt to adapt this structure was already made between 1949 and 1951, but it was swept away by the storms of church politics. Today, the task of restoring the first third of the Reformed worship service in light of Calvin’s liturgical heritage has once again become timely.

Búcsú a lelkésztől, a tudóstól, az embertől

2025-10-16T04:02:03+00:00

Tavaly a szélesebb családjával, barátaival, lelki testvéreivel még együtt ünnepeltük Keveházi László kilencvenötödik születésnapját. Idén már szerényebb keretek között, hiszen e legutóbbi május 23. nem volt kerek évforduló. De számolgattunk magunkban: már csak négy év, és meglesz a száz… Minden okunk megvolt erre, hiszen Laci bácsi nem volt beteg.

Igehirdetés Keveházi László nyugalmazott lelkész temetésén

2025-10-16T04:06:16+00:00

„… mert ha elestem is, fölkelek” (Mik 7,8)

Gyászoló gyülekezet, szeretett testvéreim a Jézus Krisztusban!

A gyertya az adventi időszakban a várakozásra emlékezetet, így most is, Keveházi László testvérünk temetésének a napján is. Bod Péter, az ismert újkori történész, református lelkész így fogalmazta meg advent négy korszakát. „Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészállt, és az embert megérinti. Midőn halála órájában elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre.”

Életzsoltár női hangra

2025-10-16T04:11:12+00:00

Margó néni – így hívtam őt mindig, amióta csak ismertem. Milyen különös: a margó szó szegélyt, határt, valaminek a szélét jelenti. A könyvkötészet meghatározása szerint a margó a könyv oldalain a nyomtatott szövegeket és képeket körülvevő üres rész. A könyv tetején található a felső margó, alján az alsó margó, a gerinchez eső a belső margó, a könyv nyílásához eső a külső margó.

Amikor tőle búcsút veszünk, és hálával köszönjük meg mindazt, amivel Isten általa jött közel hozzánk, erről a négy margóról szeretnék szólni.

Igehirdetés Szita Istvánné Bérczi Margit nyugalmazott lelkész temetésén

2025-10-16T04:15:18+00:00

„Hasonlóvá lettem a sírba szállókhoz, olyan vagyok, mint az ereje vesztett ember (…) mély sírba vetettél (…) holtakkal teszel-e csodát?” (Zsolt 85,5.7.11)

Gyászoló gyülekezet, szeretett testvéreim!

„Künn, az utcán télies reggel fogadott, befagytak a tócsák, dideregtek az emberek, miközben én kigombolt kabátban, tétova léptekkel bandukoltam a teológia felé. Érzéseim, gondolataim káoszában a köd valóságos homályba burkolta nemcsak az elém táruló látványt, hanem minden rebbenésnyi zajt, minden szívdobbanást áthatolhatatlan hangszigetelővel zárt el előlem. Ebben a dermedt csendben kiürült a város, színei összefolytak, halotti csenddé változott minden körülöttem. (…)"

Bibliavasárnap

2025-10-16T04:19:58+00:00

A vasárnap jellege

A Bibliavasárnap az ige ajándékára irányítja figyelmünket. Ünnepe ez annak, hogy Isten szól – szól hozzánk, és szól általunk. A Szentírás nem csupán történeti vagy irodalmi dokumentum, hanem Isten élő és ható szava, amely által Isten ma is munkálkodik. A bibliavasárnap kapcsán (mely eredetileg bármely, nem nagyünnepi vasárnapon megtartható), kialakult az a szokás, hogy október utolsó vasárnapján (a reformáció ünnepét megelőzve) kerül megünneplésre. Bár a német hagyományban inkább az ökumenikus imahéthez kapcsolódik az ünnep időpontja (január utolsó vasárnapja), angolszász egyházaknak megfelelően nálunk az októberi időpont alakult ki. „Az ünnep nem önmagában egy könyvet, a szent könyvet állítja a gyülekezet elé, hanem Isten kinyilatkoztatásának legfontosabb, legtisztább formáját, amely Krisztusra mutat, Krisztust prédikálja. Isten teremtő, megváltó, megszentelő igéjét tartalmazza, és a testté lett Igéről, Jézus Krisztusról szól.” (Hafenscher 2010, 397. o.)

Reformáció ünnepe

2025-10-16T04:29:03+00:00

Az ünnep jellege

Október végéhez közeledve, figyelmünk rendszerint a múltra irányul. Egyre gyakrabban gondolunk előrement szeretteinkre, a velük átélt élményeinkre. Megvesszük a mécseseket, koszorúkat és talán néhány igeverset, imádságot is kiválasztunk, amelyeket elmondhatunk majd a temető csendjében. A reformáció ünnepi istentisztelet karakterében is megjelenik az emlékezés. Felidézzük Luther Márton alakját, felelevenítjük azokat a történelmi előzményeket, amelyeknek köszönhetően 1517. október 31-én döntő lépésre szánta el magát a reformátor. Az oltárterítő piros színe szintén a múlt felé irányítja a gondolatainkat: azokra az apostolokra és vértanúkra emlékeztet, akiknek hitük miatt meg kellett tapasztalniuk az üldöztetést, a halált. A lekcióként elhangzó boldogmondások (Mt 5,1–12) már a jelenbe kalauzolnak: a hívő ember alakja bontakozik ki előttünk, aki a sok-sok nehézség és nélkülözés közepette is boldog, áldott életet élhet a Szentlélek munkájának köszönhetően. Az elmaradhatatlan lutheri himnusz, az „Erős vár a mi Istenünk” (EÉ 254) idén is arra emlékeztet, hogy a napjainkban is aktív ősellenség ellen folytatott küzdelemben „Erőnk magában mit sem ér, / Mi csakhamar elesnénk.” A hit múltbeli alakjaival az köt össze minket, hogy mi is számíthatunk mennyei erősítésre. Értünk is küzd „…a hős vezér, / Kit Isten rendelt mellénk”, ő a mi diadalmunk.

Szentháromság ünnepe után 20. vasárnap

2025-10-16T04:34:50+00:00

A vasárnap jellege

Ebben az esztendőben a Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap, az egyházi év utolsó három „neves” vasárnapját megelőző vasárnap. A végidőkre fordulunk rá az egyházi év végéhez közeledve, így ezzel a „szemüveggel” érdemes olvasni a szakaszt. A Liturgikus könyv szerint a vasárnap témája: „Járjunk elhívatásunkhoz méltóan – megszentelt életben!” Ez a téma nagyon szoros összefüggésben van a textus tartalmával.

A vasárnap jellegével kapcsolatban javaslom még elolvasásra Detre János előkészítőjének vonatkozó részét (Detre 2015, 389. o.)

Az egyházi esztendő utolsó előtti vasárnapját megelőző (ítélet-) vasárnap

2025-10-16T04:49:30+00:00

A vasárnap jellege

Az egyházi esztendő végéhez közeledve és az egyre sötétebb nappalokat átélve az embert akarva-akaratlanul körüllengi az elmúlás szele. A Szentháromság ünnepe utáni utolsó három vasárnap (ítélet, reménység és örök élet) különösképpen is életünk vagy akár világunk vége felé fordíthatja a tekintetünket. Jóllehet a reménység és az örök élet vasárnapjaira szívesebben gondolunk, könnyebben beszélünk róla, addig az ítélet vasárnapja fejtörést okozhat. Annál is inkább, mivel manapság kevésbé szeretünk beszélni a következményekről és a számonkérésről. Pedig ítélet vasárnapjától nem szabad félünk, sőt valójában ennek a három vasárnapnak az üzenete szorosan összefügg, összekapcsolódik! Így tehát fontos, hogy amikor az ítéletről beszélünk, akkor az örök élet reménységének fényét se felejtsük el!

Az egyházi esztendő utolsó előtti (reménység) vasárnapja

2025-10-16T04:52:57+00:00

A vasárnap jellege

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapjai a végidő, az utolsó ítélet felé fordítják a tekintetünket. Olyan bibliai történetek kerülnek a szemünk elé, melyek életünk és Istennel való kapcsolatunk rendezésére helyezik a hangsúlyt. A bevezető zsoltár (Zsolt 143,1.2.7.8.) őszinte vallomás arról, hogy senki sem igaz az Úr előtt. Az Úr ítéletre jön, fel kell készülnünk a fogadására. Reménység vasárnapját az öröm és félelem kettőssége hatja át. Öröm, mert érkezik az Úr, de egyfajta félelem is, mert egy élő sem igaz előtte. De mégis van reménységünk Krisztusban. Igehirdetési alapige az Emberfia eljöveteléről beszél, aki előtt a népek felsorakoznak, hogy elválassza azokat egymástól, akik örök életre ill. örök kárhozatra jutnak (Mt 25,31–46). Pál apostol a kitartó hit áldásairól beszél (2Thessz 1,3–10) az újszövetségi lekcióban. Az méltó Isten országára, aki még a szenvedést is vállalta érte. Pál azokról is szól, akik nem jártak hitben földi életük során. Az ószövetségi lekció Jeremiás prófétától származik (Jer 8,4–7), aki Izrael konokságáról és a megtérés hiányáról beszél. A vasárnap igéi egymást kiegészítve hirdetik, hogy még tart a kegyelem ideje, amelyben az egyház tagjainak fel kell készülniük az Úr érkezésére. Nem félelemmel, hanem reménységgel.

Az egyházi esztendő utolsó (örök élet) vasárnapja Mt 24,37–51 Példázatok a végidőkről

2025-10-16T04:59:36+00:00

A vasárnap jellege

Az új egyházi esztendő kezdete hosszú évszázadokon keresztül – miután a húsvéti kezdetről fokozatosan áttértek a megtestesüléstől való számításra – hagyományosan inkább a karácsony volt, mintsem az adventi idő. Advent több esetben az ünnepi listák vagy beosztások végére került, ezáltal is érthető, hogy az egyházi év utolsó vasárnapjainak mondanivalóit, az utolsó időkre utaló várakozásának intencióit az adventi gondolatok között is megtaláljuk. (Pap 2014, 40. o.) A vasárnap tematikájánál fogva és az egyházi évet lezáró jellege miatt az örök élet vasárnapja elnevezést kapta. Ez nem valamiféle evangélikus (protestáns) halottak napja, jóllehet sok helyen ezen a vasárnapon emlékeznek meg az elmúlt egyházi esztendőben elhunytakról (Hafenscher 2010, 388. o.).