Lelkipásztor

„Amit az Úr ad neked”

2026-02-14T05:40:51+00:00

Mit hoztál? – Gyermekkoromnak volt egy időszaka, amikor minden hozzánk érkező felnőttet ezzel a kérdéssel fogadtam az ajtóban. Ha a szüleim valahonnan hazaérkeztek, nyomban nekik szegeztem a kérdést: „Mit hoztál?” De ha vendég jött hozzánk, bizony, ő sem úszta meg.

Szakralitás és szépség

2026-02-15T08:37:34+00:00

A tanulmány az analógia fogalmának filozófiai és teológiai alapjait vizsgálja, különös tekintettel a létanalógia (analogia entis) tanára és annak szerepére a keresztény metafizikában. Anzelm ontológiai istenbizonyításából és Paul Tillich szubjektivitás–objektivitás-felfogásából kiindulva elemzi az ember és Isten viszonyának ontológiai szerkezetét. A dolgozat amellett érvel, hogy az esszencia és az egzisztencia egysége és feszültsége alapvető keretet ad a teremtett lét értelmezéséhez. Az analóg gondolkodás történeti fejlődését követjük az ókori görög filozófiától Platónon és Arisztotelészen át Aquinói Tamás rendszeréig. Kiemelt figyelmet kap az arányosság matematikai fogalmától a metafizikai analógiáig vezető átmenet, valamint az arisztotelészi pros hen struktúra teológiai jelentősége. Az egyértelmű és többértelmű beszédmód korlátainak a bemutatásával hangsúlyozni kívánjuk az analóg nyelv közvetítő szerepét a teológiában.

A dolgozat nagy mértékben támaszkodik Erich Przywara dinamikus létanalógia-felfogására. Ez azért kiemelten fontos, mert a hasonlóság és a még nagyobb különbség egyensúlyának tudatosítása az Isten és teremtmény közötti viszony értelmezésére szolgál. Végül az analógia és az esztétika kapcsolatát vizsgáljuk az identitás, a reprezentáció és a transzparencia problémáján keresztül. A tanulmány következtetése, hogy az analógia koherens keretet biztosít Isten transzcendenciájának és immanenciájának megfogalmazásához, anélkül, hogy azok különbsége elmosódna.

„Ubi ecclesia, ubi theologia?” – Felfedezések az átmenet küszöbén

2026-02-15T08:37:34+00:00

Az „Ubi ecclesia, ubi theologia?” című tanulmány az egyház helyzetét vizsgálja az átmeneti, liminális korszakokban, amikor a meglévő társadalmi és vallási rendek szétesnek, de az új struktúrák még nem szilárdultak meg. Az elemzés átfogó, interdiszciplináris megközelítést alkalmaz, amely szisztematikus teológiai, antropológiai és filozófiai perspektívákat ötvöz annak érdekében, hogy komplex keretet nyújtson az identitás, küldetés és megújulás kérdéseinek vizsgálatához. A liminalitás fogalma – amely Arnold van Gennep és Victor Turner kulturális antropológiájából, illetve Eric Voegelin metaxy elméletéből származik – az átmeneti állapotok elemzésének alapjául szolgál. A tanulmány rávilágít arra, hogy a liminális küszöbhelyzetek ugyan identitás- és intézményi kríziseket idézhetnek elő, de egyúttal kreatív megújulási lehetőségeket is nyithatnak meg. A tanulmány hangsúlyozza az egyház aktív szerepét a társadalmi átalakulások formálásában, a transzcendens valóság iránti nyitottság megőrzésében, miközben új kihívásokra reflektál. A bibliai átmeneti tapasztalatok és olyan gondolkodók, mint Tillich, Rahner és Kierkegaard kritikai meglátásai mélyítik az elemzés teológiai vetületeit.

Krisztus apacs arca

2026-02-15T08:37:34+00:00

A megfelelő inkulturáció egyike napjaink leginkább megosztó teológiai és egyházpolitikai kérdéseinek. A kapcsolódó viták általában mind a progresszív, mind a konzervatív keresztények körében erős érzelmi töltésű válaszokat generálnak. Esettanulmányomban egy adott őslakos római katolikus közösséget ért trauma körülményeit vizsgálom. Az új-mexikói St. Joseph apacs missziói templom ikonját, az Apacs Krisztust 2024 nyarán az egyházközségben szolgáló nigériai származású pap önkényesen eltávolította. Az ikon Krisztust egy apacs szent ember öltözékében, a törzs szent tárgyaival körülvéve ábrázolja. Létrejöttének körülményeit, a közösségben betöltött szerepét, illetve a kialakult konfliktust négy irányból közelítem meg. Vizsgálom az Apacs Krisztust mint ikont, a sajátos ábrázolást megalapozó tradíciókat, a közösség történelmi múltját, illetve az ultrakonzervatív nigériai katolicizmus lehetséges szerepét a kialakult konfliktusban. Ezek mindegyike megérdemelne egy-egy külön tanulmányt, ám jelen írásommal éppen a helyzet összetettségét szeretném bemutatni.

Evangéliumból élni

2026-02-17T14:59:51+00:00

Ulrich H. J. Körtner bécsi rendszeres teológus a kortárs német nyelvű protestantizmus egyik legmeghatározóbb alakja. Wahres Leben című kötete 2021 húsvétján jelent meg, és abba a hagyományba illeszthető, amelyet Karl Barth Einführung in die evangelische Theologie vagy Dietrich Bonhoeffer Nachfolge című művei indítottak el. Ez a kis könyv tulajdonképpen a 2018-ban megjelent dogmatikájának közérthető esszenciájaként is felfogható, amelyben a szerző elsősorban a hit és az élet kapcsolatának megvilágítására törekszik, így egyaránt szól képzett teológusokhoz, kereső felnőttekhez és fiatalokhoz. A kötet alcíme – Christsein auf evangelisch – már jelzi az evangéliumi önértelmezés ajándékát, amely éppen ezért más keresztény hagyományok számára is nyitottá teszi a könyv mondanivalóját.

Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere)

2026-02-14T06:26:48+00:00

A vasárnap jellege

Böjt második vasárnapja Reminiscere, a névadó zsoltárvers Zsolt 25,6: „Reminiscere miserationum tuarum, domine” – Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről! Istent kívánja emlékeztetni irgalmasságára, de a hívőket is a megszenteltetésünkért való böjti harcra. A vasárnap középpontjában a bűnbánat, a megtisztulás, az Istennek tetsző életre törekvés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét. Ez a böjt igazi lényege.

Böjt 3.vasárnapja (Oculi)

2026-02-14T06:29:40+00:00

A vasárnap jellege

Böjt harmadik vasárnapja nemcsak a nézés (érzékelés), hanem a látás (megértés, felismerés) vasárnapja is. Ahogy a bevezető zsoltár antifónája szól: „Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából.” (Zsolt 25,15) Tekintetünket az Úr felé fordítjuk, hiszen tőle várjuk a szabadítást. Azonban Oculi vasárnapján nem csupán Krisztus keresztjére nézünk, hanem őt látjuk ott mint Megfeszítettet. Az evangéliumi textus (Lk 11,14–28) a sötétség hatalmát lerontó Krisztust állítja középpontba. A gonosz nem egyenrangú fél a szabadító Úrral szemben, ugyanakkor az elbeszélés nem tagadja a gonosz rajtunk, bűnös embereken való erejét (Jánossy 2008, 28. o.). Jó, ha szemünket Krisztusra mint Megfeszítettre szegezzük, mert ő szabadít meg bennünket.

Böjt 4. vasárnapja (Laetare)

2026-02-14T06:32:36+00:00

A vasárnap jellege

A vasárnap jellegét tekintve Laetare vasárnapja húsvét előkészítő időszakának része, amely a megtérés és a gyógyulás időszaka. Mivel a vasárnapok mindig örömnapok, Laetare vasárnap is ennek jegyében telik, nevét Ézs 66,10-ből kapta: „Örüljetek (…) szívből örüljetek!”

Böjt 5. vasárnapja (Judica)

2026-02-14T06:35:06+00:00

A vasárnap jellege

A mai vasárnaptól kezdődően fokozatosan előtérbe kerül Krisztus szenvedéstörténete. Éppen ezért ennek a vasárnapnak többféle elnevezésével találkozhatunk. Az egyik elnevezés, amelyet mi, evangélikusok is használunk, Judica vasárnapja, amely az istentisztelet kezdő, bevezető zsoltárjának soraihoz kapcsolódik: „Ítélj meg, Istenem…” (Zsolt 43,1)

Passióvasárnapnak is hívjuk a mai vasárnapot, amely utal a szenvedéstörténet kezdetére és arra az útra, amely megváltó Krisztusunkra várt. Ezen az úton igyekszünk őt lélekben, imádságban, elmélyültebb bűnbánatban követni.

Találkozhatunk a „szemek böjtje” kifejezéssel is, főleg katolikus testvéreinknél, mivel a böjti időszak ezen szakaszában a templomokban az oltárképet és a feszületet letakarják.

Erdélyben ismeretes a „szenvedés vasárnapja” (dominica passionis) elnevezés. Több helyen még ma is fekete ruhát öltenek a hívek és úgy mennek templomba, illetve előkerülnek azok a szőttesek, kézimunkák, amelyek ilyenkor, az élet és halál napjain használatosak. Bár a fekete színű hímzés a domináns, szemünk mégis a fehérséget, a fényt, a világosságot keresi, Isten földi jelenlétének jeleit, mely számunkra Jézus Krisztus.

Böjt 6. vasárnapja (Palmarum)

2026-02-14T06:37:40+00:00

A vasárnap jellege

Virágvasárnap ünnepe a nagyhét kezdete, amelyben mintegy szimfónia nyitányában megtalálható és felidézhető a nagy mű dallamtaktusa, előre hangoztatja a nagy egység kórusát. A vasárnap színében és tanításában eltér a böjti vasárnapok sorozatától, de mint minden böjti üzenetben, ebben is ott található emberlétünk hiányosságainak számadása és Krisztusra hagyatkozó imádságunk könyörgése. Az ősi epistola (Fil 2,5–11) is egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy virágvasárnap nem csupán a nagyhét első napja, hanem a véres nagypénteki áldozatnak és a győzedelmes húsvétnak is egybefoglalója, amely egyrészt az incarnatio és a megdicsőülés között megláttatja a váltságmű centrumát, a kereszthalált, másrészt pedig már most előre hirdeti a Megváltó nagypénteken – a kereszthalálban és eltemettetésben – mélypontját elérő megaláztatásának és – a poklokra szállásról kiinduló – már húsvétba mutató felmagasztaltatásának csodálatos egységét.