Lelkipásztor

Ellenségeim?

2024-07-12T05:37:25+00:00

Édesapám könnyes szemmel engedett el a középiskolába (Szentes, a hetvenes évek közepe), s „delegációs mondatként” csak annyit mondott: „Kisfiam, ne bánts senkit!”

Sajátos találkozás Ebelinggel

2024-07-12T21:18:51+00:00

A tanulmány Gerhard Ebeling szóeseményének kapcsán arra keresi a választ, vajon mennyiben lehet értelmezni a mai metamodern teologizálás közepette a Jézus-eseményt mint tanúnarratívát az univerzáliák szemlélésében és értelmezésében. Ennek a nagyívű folyamatnak számos pillére van. A nominalizmus, a realizmus és Duns Scotus gondolkodásán át próbáljuk értelmezni a fenomenológia maiságát és üzenetét a teológiai értelmezésünk hasznára.

Molnár Gyula és az esztergomi evangélikus gyülekezet kezdetei

2024-07-12T07:24:48+00:00

Molnár Gyula az esztergomi evangélikus gyülekezet első lelkésze és templomépítője volt. Jelen tanulmány az ő életének első huszonhét évén keresztül mutatja be a gyülekezet kezdeti fejlődését a 20. század elejétől 1941-ig, a templom megépüléséig, a kor társadalmi és politikai történetébe helyezve. A szerző a szakirodalom mellett korabeli dokumentumokat és levéltári forrásokat is felhasznált munkájához. A tanulmány színes és küzdelmes kort mutat be, és rávilágít, milyen jelentős mértékben járultak hozzá bátor nők a gyülekezet, a templom, általában pedig a gazdaság, a kultúra és a társadalom fejlődéséhez. A szerző rámutat: Krisztust követni mindig gyümölcsöző út, még ha időnként ez másképp is tűnik.

Luther gyakorlati teológus sem volt? Vagy értett mindenhez is?

2024-07-12T07:23:16+00:00

A 16. századi teológiai gondolkodásban még nem ismert a későbbi, Schleiermachertől származó tagolás. A teológus Luther – bár biblikus professzorként tanított – valójában a teológia tudományának egészét művelte. Minden más részdiszciplína szempontjából értékelhető a munkássága, de a gyakorlati teológia minden területén kiemelkedőt alkotott, elsősorban nem a tudást és a tapasztalatot rendszerezve, hanem impulzusokat adva az egyházi s benne a lelkészi szolgálathoz. Igehirdetőként, az istentisztelet-teológia iránymutatójaként, lelkigondozói attitűdjével, az imádság világának bemutatásával és helyes irányba terelésével, gyakorlati ekkleziológiai véleményformálásával, továbbá oktatási és kateketikai tárgyú meglátásaival egyaránt a későbbi gyakorlati teológiai gondolkodást alapozta meg, formálta és motiválta. Ezen hatása a mai napig kikerülhetetlen. A tanulmány rámutat, hogy a kortárs német teológusok, Wolfgang Ratzmann, Peter Zimmerling és Armin Kohnle szerkesztette tanulmánykötet joggal aposztrofálja így a reformátort: Luther mint gyakorlati teológus.

Diakónia és jóléti állam Az együttműködés története

2024-07-13T06:39:55+00:00

Az előadás visszavezeti az olvasót a németországi diakóniai munka gyökereihez, és bemutatja, hogyan jött létre az állam és az egyház együttműködése nyomán a jóléti állam. Az egyház diakóniai munkája az alapjául szolgáló mélységes hit kifejeződése, amellyel nehéz történelmi idők szélsőséges kihívásaira próbált választ találni. Ilyen módon a diakónia az egyház önkifejezésének lehetősége. Másfelől az államnak is szüksége van a diakónia munkájára, amely emberek tömegeinek nyújt szakszerű és elkötelezett segítséget az életük legkülönbözőbb területein. Az egyház a jóléti államban nem más, mint lehetőség Isten jelenlétének megélésére – felelősségben, bizalomban és megbékélésben.

Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap

2024-07-12T21:41:32+00:00

Pünkösd felől nézve a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok közül az 1–9. tartalmilag illeszkedik egymáshoz. Témáját tekintve a Szentlélek munkája a kegyelmi eszközökkel, az egyház terjeszkedése, az újjászületés és a megtérés kerül középpontba.

Szentháromság ünnepe után 10. vasárnap (Jeruzsálem pusztulásának emlékünnepe)

2024-07-12T21:45:42+00:00

Ez az emlékező és újulásra indító vasárnap egy kis ünnep a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok hosszú, számozott sorában. Azzal, hogy évről évre megállunk, és elmélyedünk abban a gondolatkörben, amelyet a Jeruzsálem pusztulására való emlékezés jelent, nagyon sok fontos történelmi, ugyanakkor mai, aktuális kérdés kerül elénk. Jeruzsálem összeköti a világvallásokat és a zsidó–palesztin ellentéten keresztül a népek egymás közti békéjének és békétlenségének témáit is. Érzelmi, teológiai és gondolati csomópont a város.

Szentháromság ünnepe után 11. vasárnap

2024-07-13T06:33:21+00:00

A vasárnap témája: „Mindig kegyelemre szorulunk”. Ez a gondolat jelenik meg a kezdő zsoltárban: „Gyönyörködik az Úr az őt félőkben, akik kegyelmében reménykednek” (Zsolt 147,11), valamint az oltár előtti igében, az ószövetségi Nátán példázatában (2Sám 12,1–15a) és az újszövetségi igében is, amikor Pál apostol azt írja: „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló…” (1Kor 15,10)

Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap Mk 7,31–37 Hallani, hirdetni, hinni – kegyelem!

2024-07-13T06:37:59+00:00

„A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok, illetve az erre az időre eső egyéb ünnepek kibontják, elmélyítik és értelmezik a liturgikus év első felének bibliai mondanivalóját, üdvtörténeti eseményeit. A tematika rendkívül sokszínű, gazdag és változó.” (Hafenscher 2010, 386. o.) Ebben a sorban a Szentháromság ünnepe utáni tizenkettedik vasárnap témája: „Isten igazít meg!” Mind az evangéliumi szakasz, mind pedig a lekciók (Ézs 29,17–24; 2Kor 3,4–11) a jövő felé irányítják a figyelmet, mégpedig a végső jövő felé. A keresztyén ember ugyan a múlt által „indított” abban az értelemben, hogy a múltban gyökerezik léte, munkája, gondolkodásmódja, de jövőorientált is, hiszen az újra eljövendő Krisztussal való „nagy találkozásra” készül, ez pedig a jövő felé fordítja (vö. uo.). E vasárnap fókuszában az ó- és az új ember különbözősége áll (vö. Jánossy 2008, 52. o.): az addig Isten igéjét hallani, érteni, továbbadni nem képes embert Krisztus megajándékozza a hallás, az értés és az ige továbbadásának képességével és akaratával.