Közgazdasági Szemle

Bicentenáriumi konferencia az Akadémián

Péter Halmai — 2026-09-10

Globális dezintegráció?

Péter Halmai — 2026-09-10

A globális rend korunkban az unipoláris nyugati dominanciából többpólusú konfigurációvá alakul át. A globalizáció jólétet, szabályalapú liberalizációt és mély gazdasági integrációt támogató formája új kihívásokkal szembesül. A kereskedelempolitikai korlátozások, a globális termelési láncok sebezhetősége, a geopolitikai sokkok, a kezdődő fragmentáció következményei egyes vélemények szerint akár a globális integráció végét is jelenthetik. Valójában a globalizált világgazdaság alapvető átalakulása megy végbe. A legnagyobb veszélyt a globalizációellenes, fragmentációt erősítő gazdaságpolitikák jelenthetik. A kialakuló multipoláris világrendben továbbra is meghatározó a kölcsönös függőségek rendszere. Ezért nem valószínű, hogy a globális integrációt az egymástól elkülönülő világgazdasági blokkok teljes szétválása váltaná fel. A multipoláris struktúrában is egyidejűleg lesznek jelen a versengés és az együttműködés mozzanatai. A változás fő irányainak azonosítása megkerülhetetlen közgazdaság-tudományi feladat, egyúttal a távlatos gazdaságpolitikai cselekvés előfeltétele.

Az ellátási láncokról logisztikai nézőpontból

Attila Chikán — 2026-09-10

A 2020-as évek elejére a globalizáció is azok közé az alapvető kérdések közé került, melyeknek korábban magától értetődőnek tekintett folyamatai vitatottá váltak. A világgazdaság integrációját évtizedeken át a fejlődés természetes velejárójának tekintették. A Covid–19-járvány nyomán kibontakozó válság és a politikai ellentétek kiéleződése azonban megkérdőjelezte a globalizáció korábbi trendjeinek folytathatóságát. A kutatók számottevő része ezért már a folyamatok visszafordulását, vagyis a deglobalizációt valószínűsíti. Ebben a cikkben korunk egyik központivá emelkedett üzleti jelenségének, az ellátási láncoknak a globalizációba ágyazásával mutatjuk be, hogy a valóságos folyamatokat nem deglobalizációként, hanem a globalizáció új szakaszaként célszerű értelmezni.

A világgazdaság dezintegrálódása és a kis országok

László Csaba — 2026-09-10

Ez az írás azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen következményekkel jár a világgazdaságot nyolc évtizeden át jellemző integrálódási folyamat megfordulása. Körbejárjuk azokat a tényezőket, amelyek trendfordulót valószínűsítenek, és szembesülünk a globális szabályozást, sőt kormányzást igénylő kérdésekkel. Végül azt firtatjuk, hogy a csekély alkuerejű kis országok mit tehetnek érdekeik érvényesítéséért. Az elemzés műfaja a szakirodalomban bevett nemzetközi politikai gazdaságtan, újdonságnak pedig az öt pontban megfogalmazott gazdasági és politikai ajánlásokat tekinthetjük.

A külkereskedelem, a külföldi közvetlentőke-befektetések és a globális értékláncok háromszöge a globalizáció „új” szakaszában

Magdolna Sass — 2026-09-10

A tanulmány a külkereskedelem, a külföldi közvetlentőke-befektetések (foreign direct investment, FDI) és a globális értékláncok (global value chain, GVC) kapcsolatának a globalizáció új szakaszában történő átalakulását vizsgálja. A szakirodalom és a nemzetközi statisztikai adatok alapján amellett érvel, hogy a 2008–2009-es pénzügyi válságot követő időszakot nem a deglobalizáció, hanem a globalizáció működési logikájának átalakulása jellemzi. A tanulmány újszerű megközelítése, hogy a globalizáció új szakaszát a külkereskedelem, az FDI és a GVC-k egymással kölcsönhatásban álló rendszerének elemzésén keresztül értelmezi. Alapvető állítása, hogy e három terület nem vizsgálható egymástól elkülönítve, mivel azok egy egymást kölcsönösen alakító, egymással erősen összefüggő, integrált rendszert alkotnak. A technológiai változások, a geopolitikai rivalizálás és az állam megerősödő gazdaságszervező szerepe nyomán a korábbi, elsősorban hatékonyságmaximalizálásra és költségminimalizálásra épülő rendszer átalakult. A külkereskedelem, az FDI és a globális értékláncok továbbra is egymást erősítik, kapcsolatuk azonban új működési logika szerint szerveződik át, amelyben a gazdasági racionalitás mellett a gazdaságpolitikai és geopolitikai megfontolások is meghatározó szerepet játszanak. A tanulmány rámutat arra, hogy a 2024-ig rendelkezésre álló adatok alapján a világgazdaságban nem a globalizáció visszafordulása, hanem annak szerkezeti átalakulása figyelhető meg, miközben a 2025 utáni folyamatok hosszabb távú értelmezése egyelőre nyitott kérdés.

A deglobalizáció mítosza: a nemzetközi összekapcsoltság változó formái a 20–21. században

Béla Tomka — 2026-09-10

A tanulmány a deglobalizáció fogalmának történeti és empirikus érvényességét vizsgálja a 20–21. század azon két időszakában, amelyekre a szakirodalom és a közbeszéd a leggyakrabban hivatkozik deglobalizációs periódusként: a két világháború közötti időszakban és a 2008 utáni években. Kiindulópontja, hogy a deglobalizáció fogalma csak akkor használható meggyőzően, ha nem pusztán egyes áramlások lassulása vagy átrendeződése, hanem a globalizáció egészének visszaesése mutatható ki. A tanulmány ezért a globalizációt nem kizárólag gazdasági folyamatként értelmezi, hanem a határokon átnyúló kapcsolatok bővüléseként, a kölcsönös függések erősödéseként és a globális tudat terjedéseként. Az elemzés arra jut, hogy a két világháború közötti korszakban gazdasági értelemben valóban megfigyelhető volt deglobalizáció, ugyanakkor a kulturális és politikai dimenziókban a világméretű összekapcsoltság bővült, s emellett a kölcsönös függés és a globális tudat is erősödött. A 2008 utáni időszakban pedig a gazdasági globalizáció terén is legfeljebb lassulás, stagnálás és szelektív átrendeződés érzékelhető, miközben a kulturális globalizáció nagy ütemben haladt előre; emellett a globális interdependencia és annak társadalmi tudatosulása is világméretekben erősödött. A tanulmány következtetése szerint a deglobalizáció átfogó történeti kategóriaként félrevezető lehet: a 20–21. század vizsgált időszakaiban pontosabb a globalizáció átrendeződéséről és konfliktusos újraszerveződéséről beszélni.

Globalizáció és a nemzetközi rendszer

János Matus — 2026-09-10

A tanulmány a globalizáció és a nemzetközi rendszer történeti és elméleti összefüggéseit vizsgálja. Kiindulópontja, hogy a regionális rendszerek közötti kapcsolatok fokozatos kiterjedésével olyan globális nemzetközi rendszer alakult ki, amelyben a szuverén államok politikai, gazdasági és biztonsági interakciói egyre gyakoribbá váltak. A tanulmány áttekinti a politikai realizmus és a liberalizmus, valamint a neorealizmus és a neoliberális institucionalizmus főbb tételeit, különös tekintettel a hatalmi egyensúly, az anarchia, a kölcsönös függőség, a nemzetközi intézmények és a biztonság kérdéseire. Bemutatja az „angol iskola” nemzetközi rendszerről, nemzetközi társadalomról és világtársadalomról alkotott megközelítését, valamint a demokrácia, a kölcsönös gazdasági függőség és a nemzetközi intézmények béketeremtő szerepét. A tanulmány végül négy forgatókönyvet vázol fel a világrend lehetséges jövőjéről: 1. a liberális nemzetközi rend megerősödését, 2. egy új bipoláris rendszer kialakulását, 3. egy multiplex világ létrejöttét és 4. egy polaritás nélküli korszakot. A szerző következtetése szerint a globalizáció és a liberális nemzetközi rend egymást erősítik, ezért a globalizáció visszafordulása a konfliktusok és a nemzetközi rendszer instabilitásának kockázatát is növelheti. Az elemzés hangsúlyozza az államok egymással való együttműködésre irányuló képességének, valamint a nemzetközi intézményeknek a globális nemzetközi rendszer fejlődését alakító fontos szerepét.

Iskolázottsági verseny, felsőoktatási globalizáció, emberi erőforrások – és a hazai helyzet

István Polónyi — 2026-09-10

A tanulmány a felsőoktatás globális expanziójának és a nemzetközi iskolázottsági verseny alakulásának főbb tendenciáit vizsgálja. Nemzetközi statisztikai adatbázisok – köztük az UNESCO, az OECD, a Világbank és a Wittgenstein Centre for Demography and Global Human Capital – adatai alapján bemutatjuk a felsőoktatás tömegesedésének, a doktori képzés bővülésének és a hallgatói mobilitás növekedésének főbb nemzetközi trendjeit. Az eredmények szerint a felsőoktatás expanziója világszerte folytatódik, miközben a globális rendszer súlypontja részben Ázsia felé tolódik. A nemzetközi tendenciákkal összevetve a magyar felsőoktatás fejlődése több mutató szerint mérsékeltebb, különösen a hallgatólétszám alakulását tekintve. A humánerőforrás-fejlettség kompozit mutatói szintén arra utalnak, hogy Magyarország pozíciója a fejlett országokhoz képest inkább stagnáló.

A globalizáció geopolitikai kihívásai

József Bayer — 2026-09-10

A tanulmány a globalizáció és a geopolitika kapcsolatának változását, valamint a világrend jelenlegi átalakulásának geopolitikai és gazdasági következményeit vizsgálja. Kiinduló tézise szerint a globalizáció által létrehozott új lehetőségek és egyenlőtlenségek együttesen járultak hozzá a geopolitikai gondolkodás újjáéledéséhez. A szerző áttekinti a hagyományos geopolitikai elméletek és a második világháború után kialakult nemzetközi intézményi rend viszonyát, majd bemutatja, hogy a globalizáció felgyorsulása, a 2007–2008-as pénzügyi válság és a Covid–19-járvány miként erősítette a gazdasági és biztonságpolitikai kockázatokkal kapcsolatos aggodalmakat. Külön figyelmet fordít az Egyesült Államok relatív pozícióvesztésére, Kína felemelkedésére, a BRICS+ szerepének erősödésére, valamint a globális pénzügyi, kereskedelmi és intézményi rendszer átalakulására. Az elemzés szerint a kialakuló multipoláris világrend nem szükségszerűen vezet új hidegháborúhoz vagy a nemzetközi kapcsolatok konfliktusosabbá válásához, mivel a globalizáció által létrehozott gazdasági és kommunikációs hálózatok, a kölcsönös függőség és a multilaterális intézmények korlátozhatják a geopolitikai konfliktusok eszkalációját. A tanulmány végül a régi világrend kontrollált átalakításának és egy sokszínűbb, együttműködőbb multilaterális rend kialakításának lehetőségét vizsgálja.