Közgazdasági Szemle

A mesterséges intelligencia munkaerőpiaci hatásai a globális értékláncok elméletének tükrében

Andrea Szalavetz — 2026-05-18

A tanulmány azt vizsgálja, hogyan segíthetik a globális értékláncok (global value chains, GVC) elméletének analógiái a mesterséges intelligencia (artificial intelligence, AI) munkaerőpiaci hatásainak értelmezését. Három GVC-témakörre épít: a feladatalapú megközelítésre, a feljebb lépésre és a földrajzi feldarabolódás határaira. A cikk arra a következtetésre jut, hogy 1. a humán hozzájárulás relatív értéke és a munkajövedelmek GDP-hez mért aránya várhatóan tovább csökken, miközben az AI által előállított hozzáadott érték növekszik; 2. a feladatalapú és az állásmegszűnésre építő előrejelzések közötti különbség idővel mérséklődik. A szerző szerint a munkaerő számos abszolút előnnyel rendelkezik ugyan, ezek megőrzése azonban csak akkor lehetséges, ha a munkavállalók és a szervezetek tudatosan úgy használják az AI-t, hogy az a humán képességeket kiegészítse, ne pedig erodálja.

A nagy nyelvi modellek potenciális termelékenységi hatásai a magyar gazdaságban

Zoltán Korsós — 2026-05-18

A tanulmány a nagy nyelvi modellek (Large Language Model, LLMs) termelékenységre és gazdasági növekedésre gyakorolt potenciális hatását vizsgálja Magyarországon. Az elemzés Acemoglu (2025), valamint Aghion és Bunel (2024) keretrendszereire épül, és a hazai munkaerőpiac munkakörszintű LLM-érintettségének becslését használja fel, álláshirdetési adatok alapján. A számítások szerint az LLM-ek által érintett gazdasági tevékenységek aránya mérsékelt, ami a teljes tényezőtermelékenység (TFP) 0,25–0,81 százalékpontos növekedését eredményezheti a következő évtizedben. Ez éves szinten 0,05–0,15 százalékpontos GDP-növekedésnek felel meg. A becsült hatások elmaradnak az amerikai eredményektől, ami elsősorban a hazai munkaerő alacsonyabb LLM-érintettségével és a munkajövedelmek GDP-ből való kisebb részesedésével magyarázható. Az eredmények rámutatnak az iparági és munkaerőpiaci szerkezet, valamint a jövedelemeloszlás szerepére az MI által elérhető növekedési potenciál alakulásában.

A legnépszerűbb magyar látványcsapatsportok szurkolóinak motivációi és sportfogyasztásuk magatartásbeli különbségei

Renátó Balogh — 2026-05-18

A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a hazánkban legnépszerűbb látványcsapatsportok: a labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda és a jégkorong szurkolói mutatnak-e motivációs különbségeket, illetve viselkedésük racionális és haszonmaximalizáló közgazdaságtani megközelítésről tanúskodik, vagy esetleg más jelleget mutat. A kutatás mérőeszközeként a H-SMSC (Hungarian Scale for Motivators of Sport Consumption) skála szolgált. A kérdőívet a különböző sportágak első osztályú bajnokságában működő csapatok szurkolóihoz (N = 1368) juttattuk el online formában. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a látványcsapatsportágak szurkolóinak motivációi heterogének. A labdarúgás, a kézilabda és a kosárlabda szurkolóinak érdeklődését elsősorban a csapathoz való lojalitás és a vele való azonosulás befolyásolja. A klasszikus közgazdasági tényezők, mint a siker és a dráma, egyetlen sportág esetében sincs a három legfontosabb tényező között. A labdarúgó-, a kézilabda- és a kosárlabda-mérkőzések követői inkább irracionális szurkolóknak tekinthetők; ez a jégkorongsportágnál nem ennyire egyértelmű.

A vállalati immateriális beruházási tervek sajátosságai és ösztönzői Magyarországon

Zsolt Szabó — 2026-05-18

Az immateriális beruházások egyre fontosabb szerepet játszanak a gazdasági növekedésben, így elemzésük fejlesztéspolitikai szempontból különösen releváns. A tanulmányban vállalati felmérések adatainak statisztikai elemzésével vizsgáljuk az immateriális beruházási szándékok fő törésvonalait a magyar vállalati szektorban 2019 és 2024 között. Logisztikus regressziós becslés segítségével kiszűrjük azon vállalati szintű tényezőket, amelyek támogatják az ilyen jellegű beruházási terveket. A nemzetközi empirikus kutatásokból levezetett hipotéziseink közül igazoljuk, hogy a nagyobb cégméret növeli az immateriális javakba való befektetés esélyét, a vállalati kornak nincs kimutatható hatása, továbbá a tercier szektorban az átlagosnál nagyobb arányú nyitottság tapasztalható. A fejlődéscentrikus, növekedésorientált vállalati attitűd mellett az immateriális fejlesztések terén szerzett korábbi tapasztalatok erőteljesen befolyásolják a további beruházási szándékot, amit nem szabad figyelmen kívül hagynia a fejlesztéspolitikának, amelynek azzal is szembe kell néznie, hogy 2020-tól visszaesés tapasztalható a beruházási kedvben.

Mi legyen a GDP-n túl?

Antal Ferenc Kovács — 2026-05-18

A hozzáadott érték helye a fejlesztéspolitikai indikátorok között

Imre Fertő — 2026-05-18

A tanulmány a hazai fejlesztéspolitikai diskurzus egyik központi kategóriájának, a hozzáadott érték fogalmának értelmezési és alkalmazási lehetőségeit vizsgálja. Fő állítása, hogy a hozzáadott érték sem kizárólagos fejlesztéspolitikai orientációs elvként, sem pedig elvetendő mutatóként nem kezelhető. A nemzetközi szakirodalomra támaszkodva amellett érvel, hogy a globális értékláncok szerkezeti sajátosságai és a bruttó kereskedelmi statisztikák torzításai miatt a hazai hozzáadott érték a belföldi jövedelemképződés megragadásának továbbra is releváns indikátora. A tanulmány áttekinti a fogalommal kapcsolatos hazai kritikákat, különös tekintettel a mérési nehézségekre, a fogalmi bizonytalanságokra és a politikai-retorikai túlterheltségre, és arra a következtetésre jut, hogy e problémák nem a mutató mellőzését, hanem értelmezési kereteinek pontosabb meghatározását teszik szükségessé. A cikk ennek alapján egy többdimenziós fejlesztéspolitikai indikátorkosár alkalmazása mellett érvel, amelyben a hazai hozzáadott érték kitüntetett, de nem kizárólagos szerepet kap a termelékenység, a hazai beágyazottság, valamint a fejlődési potenciálok és korlátok együttes értékelésében.

„A sötétben szikra is világít”: az akkumulációtól a habitációig

Olivér Kovács — 2026-05-18