Közgazdasági Szemle

Miért nem lehet a hozzáadott érték a fejlesztéspolitika iránytűje?

2026-02-16T13:57:34+00:00

A hozzáadott érték a modern közgazdaságtan egyik alapfogalma, amely annak számszerűsítésére szolgál, hogy egy vállalat vagy valamely ország egy év alatt mennyivel növeli meg az inputként felhasznált javak értékét. A nemzeti számlák rendszere – köztük a GDP-számítás – is erre a fogalomra épül. Mindazonáltal az iparpolitikai döntéshozatal során a hozzáadott értékre történő hivatkozás nemritkán módszertani és értelmezési problémákhoz vezet, és bizonyos esetekben nyilvánvalóan téves következtetések alapjául szolgálhat. Már magával a fogalommal is van baj, de még inkább azzal, ahogyan az iparpolitikai diskurzus használja: leegyszerűsítve, kiragadva és olyan következtetésekre építve, amelyek nem következnek a közgazdasági definícióból. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy egymással összefüggő módszertani és elméleti érvek alapján miért problematikus a hozzáadott érték abszolút vagy relatív nagyságának iparpolitikai rangsorolási szempontként vagy normatív döntési kritériumként történő alkalmazása. A cikkben először bemutatom azt a nyolc legfontosabb okot, amiért problematikus a hozzáadott értéket iparpolitikai rangsorként vagy döntési mutatóként használni. Ezután azt igyekszem megvilágítani, hogy makroszinten, az utolérés kontextusában az innováció sem tudja biztosan növelni a termelés útján előállított hozzáadott értéket. Jánossy Ferenc gondolatával egyetértve bemutatom, hogy a kutatás eredménye, az innováció közvetlenül nem termel jólétet. Az még csak „recept”, amely megadja, hogy miképpen kellene megváltoztatni a termelést ahhoz, hogy a munka termelékenysége növekedjék.

A Sharpe-hányados-függvény és becslése neves portfóliókon

2026-02-16T13:57:34+00:00

E tanulmány a Sharpe-hányadost dinamikusan kezeli, vagyis nemcsak azt tekinti, hogy egy adott portfólióval kapcsolatban mennyi a – szórással mért – egységnyi kockázatra jutó prémiumhozam (azaz a portfólió várható hozamának és a kockázatmentes kamatlábnak a különbsége), hanem a kamatláb függvényeként állítja elő a Sharpe-hányadost. Ehhez ismerni kell az átlaghozam és a kockázat portfólióra jellemző kapcsolatának analitikus formáját. Megállapítottuk, hogy a Sharpe-hányados-függvény szigorúan csökkenő konvex a kamatláb azon szakaszain, amelyekhez tartozó átlaghozam-kockázat felületen nincsenek töréspontok (azaz differenciálható) a kockázatos papírokra vonatkozóan. Amikor viszont a kamatlábtartományhoz egy töréspont tartozik (vagyis a hatékony felület nem differenciálható), a Sharpe-hányados-függvény ezen tartományban lineáris (és csökkenő). Mivel a piaci portfóliók negatív befektetéseket nem tartalmazhatnak, a hatékony felület soha nem differenciálható. Empirikus adatok alapján vizsgáltuk az index viselkedését a DAX 40 és a BUX 5 kosarakra, majd a 2015 és 2024 közötti évek különböző időszakaira előállítottuk a hatékony felületek analitikáját és ennek nyomán a Sharpe-hányados-függvényeket. Fontos megállapításaink közé tartozik, hogy a DAX Sharpe-hányadosa a 2022. február és 2024. december közötti (háborús) adatokra lényegesen magasabb, mint a 2015–2024-es időszakra, ugyanakkor a BUX Sharpe-indexe csak fele a DAX-énak. Az utóbbi időszakban viszont a BUX 5 átlaghozama a jelenlegi kapitalizációs adatok alapján közel kétszerese a DAX 40-ének.

Még egyszer az optimális jelzáloghitel-törlesztési pályákról

2026-02-16T13:57:34+00:00

Ebben a rövid cikkben visszatérek egy Király Júliával együtt korábban vizsgált kérdéshez: infláció esetén a hitelfelvevő szempontjából hogyan lehetne javítani a hagyományos jelzálogtörlesztési pályán? A válasz kézenfekvő: a törlesztőrészletnek ne a nominális, hanem a reálértéke legyen állandó. Állandó ütemű inflációt, jövedelemnövekedést és kamatlábat feltételezve, a lehető legegyszerűbb optimalizációs modellben elemezzük a kérdést, s úgy tűnik, az indexálás beváltja a reményeket, különösen gyorsabb infláció, növekedés és észszerű előrelátás esetén.

Érzelmek a döntések hátterében

2026-02-16T13:57:34+00:00

Az érzelmek mérése régóta a viselkedés-gazdaságtani kutatások egyik központi témája, mivel a döntéshozatali folyamatokban betöltött szerepük megkérdőjelezi a kizárólag racionális megközelítések érvényességét. Az érzelemelméletek fejlődésével párhuzamosan számos módszertani megközelítés született, amelyek célja az érzelmi hatások feltárása. Jelen tanulmány nem az elméletek rendszerezésére vagy összevetésére törekszik, hanem arra fókuszál, hogy az elméleti háttér miként tükröződik a kutatások során alkalmazott mérési eszközökben. A technológiai fejlődés új lehetőségeket nyitott meg, ugyanakkor ráirányította a figyelmet a módszertani reflexió szükségességére is. Az érzelmek vizsgálata így egyszerre jelent mérési és értelmezési kihívást is.

A közgazdasági Nobel-emlékdíj 2025. évi nyertesei

2026-02-16T13:57:34+00:00

Összeillő különbségek: új utakon az egyenlőtlenség vizsgálatában

2026-02-16T13:57:34+00:00