A hagyaték részét képező állat jogi státusza a hagyatéki eljárás fényében, az állatvédelmi paradigmában való gondolkodás aktuális kihívásai a jogalkalmazásban

Absztrakt

Tanulmányom az állatok jogi sorsát hivatott vizsgálni állattartó örökhagyó halála esetén. Az állat sajátos – egyszersmind élőlény és a jog terminológiája szerint ugyanakkor dolog – státusza magában hordozza azon eljárásjogi dilemmákat, amelyekkel a gyakorlat szembesülni kényszerül. Figyelemmel a vizsgált téma kapcsán felmerülő etikai aspektusoka, álláspontom szerint a bemutatásra kerülő probléma kellő megalapozottsága érdekében megkerülhetetlen kitérni azon társdalami változásokra, amelyekre tekintettel az állatvédelmi joganyag napjainkban egyre relevánsabbá válik. Ezt követően írásom az állatvédelmi paradigmában való gondolkodás szükségességének fényében mutat rá a gyakorlatban felmerülő anomáliákra. Vizsgálom az állat hagyatéki leltárhoz tartozásának kérdését a kedvtelésből és a gazdasági haszon céljából tartott állatokat illetően, a veszélyes állatok és veszélyes ebek öröklésének kérdéskörét, a hagyatékról való lemondás vonatkozó eseteit, továbbá a végrendelkezési szabadság érvényesülését. Amennyiben az állattartó halála után nem rendezett az állat további tartása, mindez az állatvédő civil szervezetek szerepének felerősödését eredményezi. Ebből fakadóan tanulmányom kitér a civilek hagyatéki eljárásba való bekapcsolódásának lehetőségeire.