Keletkutatás

Hezárfen Hüszejn efendi Bécs második (1683) ostromáról

2026-07-13T08:47:23+00:00

A cikk a 17. század egyik legjelentősebb oszmán történetírójának, Hezárfen Hüszejn Efendinek Bécs 1683-as török ostromáról írt beszámolóját tárgyalja, Bolognában és Párizsban őrzött kéziratmásolatai, valamint olasz és francia nyelvű fordításai alapján. Új adatokkal támasztja alá azt a korábbi feltételezést, miszerint a bolognai kézirat meg nem nevezett történetírója mögött valóban Hezárfent kell látnunk. A tanulmány kiemeli azokat a részeket, amelyek egyedivé teszik Hezárfen művét, és többletinformációkat adnak. Ezek elemzésével a szerző arra a következtetésre jut, hogy az anonim Ceremóniamester és a portai tolmács, Alexandrosz Mavrokordatosz naplója mellett Hezárfen leírása az egyik legkorábbi jelentés az 1683. évi hadjáratról és az ostrom lefolyásáról. A tanulmányt Hezárfen történeti szövege követi, amelynek fordítása a bolognai kézirat alapján készült, kiegészítésekkel a párizsi kéziratból.

Kaza (bírósági kerület) és náhije („járás”) a hódolt Magyarországon

2026-07-13T08:47:23+00:00

A náhijék és kazák jelentősége a hódolt Magyarországon jelentősen eltért egymástól a 16. és a 17. században. Amíg a timár-rendszer kulcsszerepet játszott, az összeírásokat szandzsákonként, azon belül náhijénként készítették, s eszerint tartották nyilván a szolgálati birtokokat is. Talán ez a fő oka annak, hogy a „járások” száma három és félszerese volt a bíróságokénak. Ugyanakkor Magyarországon négyzetkilométerenként csak mintegy feleannyi kazát találunk, mint Ruméliában. Ez a nagy különbség magyarázható a Dráva–Duna-vonal feletti kis számú muszlim lakossággal, valamint azzal, hogy az oszmánok a joghatóság terén sem tudták teljes mértékben ellenőrizni a magyar területeket. A 17. században, amikor az állami adókat kaza-szinten szedték be, ezek döntő fontosságra tettek szert.

Haric ez defter: A „defteren kívüli” települések igazgatásának jellegzetességei a Szegedi szandzsákban, valamint az oszmán–magyar határvidéken

2026-07-13T08:47:23+00:00

A tanulmány az oszmán közigazgatás egyik sajátos, ám eddig kevéssé vizsgált terminusát, a haric ez defter („defteren kívüli”) kifejezést vizsgálja a 16. századi hódoltsági gyakorlatban. Főleg a Szegedi szandzsák és a magyarországi hódoltsági határvidék összeírásaira és egyéb deftereire támaszkodva mutatja be, miként alkalmazta az oszmán adminisztráció a „defteren kívül” tartott birtokokat a néptelen, elpusztult, valamint az újonnan hódoltatott területek integrálása során. Kiskunhalas és a Bácska újratelepítésének példája bizonyítja, hogy a haric ez defter kategória nem csupán üres adminisztratív megjegyzés volt, hanem tudatos kolonizációs eszköz, illetve lehetővé tette a szandzsákbégek számára, hogy az összeírásokból hiányzó településeket saját kíséretük tagjai között osszák ki. Végezetül a cikk kitér az ilyen javadalmakkal való visszaélésekre és a központi kormányzat azon törekvéseire, melyek e „láthatatlan” jövedelmek szultáni hász-birtokba vonásával igyekeztek erősíteni a fiskális ellenőrzést.

Kereskedelem, közigazgatás és társadalmi feszültségek egy 1583-as mühimme defteri bejegyzés tükrében: A túri vásár esete

2026-07-13T08:47:24+00:00

A 16. század második felében a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom kapcsolatát a formális béke és a mindennapos határvidéki összetűzések kettőssége jellemezte. A kereskedelmi központok – köztük a túri vásár – elsősorban gazdasági szerepet töltöttek be, működésük azonban időnként politikai és katonai összefüggésekbe is került. A vásár körüli konfliktusok mikrotörténeti példát kínálnak a helyi és a központi gazdasági érdekek kapcsolódására, illetve az oszmán adminisztráció gyakorlatias kompromisszumkeresésére. A végvári katonák portyái súlyos károkat okoztak a mezővárosok gazdaságának és az oszmánoknak, ezzel diplomáciai vitákat gerjesztve Bécs és Isztambul között. A tanulmányban közölt forrás betekintést nyújt a korszak vásárainak gazdasági szerepébe és a hatósági szabályozás mechanizmusaiba.

Muszlim katonák élete a cári Oroszország hadseregében és a Monarchia fogságában a Nagy Háború idején: Egy elfeledett forrás értékelése az oral history és a nyelvtudomány szempontjából

2026-07-13T08:47:24+00:00

Tanulmányunk egy eddig kiadatlan krími tatár forrást mutat be, amely a Nagy Háború muszlim katonáinak helyzetét ismerteti. A szerző, Fazil Edilerszki, akmeszdzsiti hadifogoly személyes élményeiben számol be a cári hadseregben tapasztalt embertelen bánásmódról és vallási megkülönböztetésről. Elbeszélése részletezi a hadifogság körülményeit, az utazás állomásait és a tábori mindennapokat. A szöveg értékét az adja, hogy cenzúrától mentes, egy muszlim katona autentikus hangját őrizte meg. Nyelvészeti szempontból is jelentős: Edilerszki középső krími tatár nyelvjárása oguz és kipcsak elemeket egyaránt mutat, s elbeszélésében sok orosz jövevényszó fordul elő. A tanulmány célja a forrás elemzése a szóbeli történelem módszereivel, valamint az orosz szakirodalom adataival való összevetése, ezzel hozzájárulva az I. világháború muszlim katonáinak történetéhez és a krími tatár nyelvjáráskutatáshoz.

In memoriam Németh Pál (1953‒2025)

2026-07-13T08:47:24+00:00

In memoriam Seres István (1972–2025)

2026-07-13T08:47:24+00:00

In memoriam Lars Johanson (1936–2025)

2026-07-13T08:47:24+00:00

Varsányi Orsolya: A Hun Történelem Arab Forrásai

2026-07-13T08:47:24+00:00

Bryan K. Miller: Xiongnu. The World’s First Nomadic Empire

2026-07-13T08:47:25+00:00