IME Innováció Menedzsment Egészségügy

Beköszöntő - Merre tartunk: erőteljes korrekciót igényel(ne) az egészségügy működtetésének választott iránya?

Eszter Sinkó — 2024-06-17

Alkotmányos logika érvényesítése az egészségügyi technológia fordulópontján

Gábor Szócska — 2024-06-17

A hazai egészségügy fenntartható struktúrájának kialakításához és stabil működtetéséhez szükséges a telemedicina nemzetközileg már bizonyított eljárásainak adaptált bevezetése. Az adatgazdag gyógyítás kiemelkedő jelentőségű előnyeinek használatba vételekor az önaktív adatok adatvédelmét, a páciens egészségi érdekével ellentétes felhasználásának kizárását biztosítani kell. Enélkül az önaktív adatokat használó gyógyító folyamatok főleg a piaci szereplők üzleti modelljeit fogják szolgálni - az országos kockázatközösség érdekei és az új ágazati szolgáltatói struktúra stabilizálása helyett.

A preanalitika diszkrét bája

István Takács — 2024-06-17

Az egészségügyi ellátórendszer működésében meghatározó jelentőségű a labordiagnosztika. Az orvosi döntéstámogatásban játszott szerepén túl jelentős költségtényező is. A folyamatosan emelkedő esetszám komoly kihívást jelent a laborszolgáltatás megszervezésében és minőségi működtetésében. Ebben a cikkben a labordiagnosztikai folyamat preanalitikai fázisának fontosságára kívánja a szerző a figyelmet felhívni, továbbá egy olyan módszertanra, melyet ebben a szakaszban alkalmazva javítható a szolgáltatás minősége, hatékonysága és költséghatékonysága. Az ARCO-P modell névre keresztelt folyamatleírás magyarországi, egészségügyi intézmények labordiagnosztikai működése kapcsán szerzett tapasztalatok és azokhoz kapcsolódó folyamatok fejlesztése és működtetése során jött létre. Gyakorlati megvalósításában elengedhetetlen a támogató informatika. Az egészségügyi fejlesztések és üzemeltetések jelentős forrásokat igényelnek. Az ARCO-P modell szerinti működés kialakítása egy olyan befektetés, mely rövid távon megtérül, mert hatékony és költséghatékony működést eredményez. Külön érdekessége a páciens aktív bevonása a saját betegút menedzsmentjébe. A módszertan kiterjedt alkalmazása pozitív hatással lehetne a teljes ellátórendszerre.

A szondatáplálás magyarországi helyzetének áttekintése: kihívások és lehetséges megoldások betegbiztonsági és egészség-gazdaságtani megközelítéssel

Anita Koczó — 2024-06-17

Absztrakt: A szondatáplálás, amely kiegészítő vagy kizárólagos energia- és folyadékszükségletet biztosító táplálási intervenció, évente több ezer beteg számára nyújt átmeneti vagy számos esetben élethosszig tartó életfenntartó, életmentő terápiát. A közleményünkben bemutatott kutatás egy országos, szondatáplált betegekre specializálódott otthonápoló szolgálat adataival és interjúk segítségével elemzi a szondatáplálás magyarországi helyzetét, annak támogatási és szabályozási környezetét. A tanulmány rávilágít a fekvőbeteg-ellátó intézményekből történő elbocsátás jelentőségére, amely különös figyelmet igényel mind betegbiztonsági, mind egészség-gazdaságtani szempontokból. Az intézeti hazabocsátás kulcsfontosságú pont a betegellátásban, amikor elengedhetetlen a szondatáplálás kivitelezéshez nélkülözhetetlen gyógyászati segédeszközök, speciális tápoldatok, valamint az otthoni szakápolás hozzáférhetőségének megteremtése a beteg biztonságos otthoni ellátásához. Amennyiben ezen tényezők nem biztosítottak, a betegbiztonság sérülhet, továbbá káros hatással lehet mind a fekvőbeteg-, mind az alapellátó rendszer működésére. A vizsgálat bemutatja, hogy az egészségügyi szakemberek szondatápláláshoz szükséges ismereteinek bővítésére, a betegek mihamarabbi bevonása és oktatásukra tett intézkedések, valamint a fekvőbetegintézmény hazabocsátási folyamatának optimalizálására tett intézkedéseink milyen eredményekkel bírnak a szondatáplált beteg ellátására betegbiztonsági és egészség-gazdaságtani megközelítésekből.

A heteroagresszív viselkedés jellemzői akut pszichiátriai osztályra felvett betegek körében

Gábor Gazdag — 2024-06-17

Az agresszív viselkedés gyakran oka az akut pszichiátriai osztályos felvételnek. A fokozottan agresszív betegek ellátására az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézetben a közelmúltban speciális részleget indítottak. A vizsgálat célja az agresszív viselkedés előfordulásának és időbeli változásának felmérése akut pszichiátriai osztályra felvett betegek körében és a potenciálisan magas biztonságú részlegre helyezendő betegek meghatározása. A vizsgálatban egy 5 hónapos időszak alatt, egy városi kórház pszichiátriai osztályának akut pszichiátriai részlegére felvételre került betegeknél a kezelés első hetében előfordult agresszív viselkedésre vonatkozó adatok kerültek feldolgozásra. Az agresszív viselkedés felmérése a rutin ápolási munka részeként történt. A felméréshez a Dynamic Appraisal of Situational Aggression-Inpatient Version (DASA-IV) kérdőívet használtuk, amelyhez két további tétel került hozzáadásra a fizikai agresszió és a fizikai támadás jelenlétének felmérésére. A vizsgált időszak alatt összesen 290 beteg került felvételre. A betegek 60%-a mutatott agresszív viselkedést, a férfiak magasabb arányban. A felvételt követő első 12 órában megfigyelt agresszió szintje szignifikánsan korrelált a kezelés első hetében tapasztalt magasabb fokú agresszióval. A fizikai fenyegetést és tényleges fizikai agressziót mutató betegek pontszáma szignifikánsan magasabb volt a kezelés első hete alatt. Az agresszió valamely formája leggyakrabban mentális retardációban, paranoid zavarokban, bipoláris zavarban és demenciában szenvedő betegeknél fordult elő. A DASA-IV pontszám legkorábban alkalmazkodási zavarban, legkevésbé pedig a mentális retardációban szenvedő betegeknél csökkent az első hét folyamán. A terápia hatására a kezelés 4. napjára a betegek többségénél az agresszív viselkedés jelentősen csökkent, kivéve mentális retardációban. Eredményeink alapján az akut pszichiátriai felvételre kerülő betegek többségénél a kezelés első 3 napja után – a mentális retardációban szenvedőket kivéve - nincs szükség magas biztonságú részlegen történő elhelyezésre.

A mozgásterapeuták mentális és szomatikus egészségének szervezeti szintű pilot felmérése, értékelése és kezelése a Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikán

Edina Varga — 2024-06-17

Munkájuk jellegéből adódóan az egészségügyi dolgozók fizikai és pszichés terhelése úgy a hazai, mint a nemzetközi kutatások alapján magas, melyet a Covid-19 pandémiát követő mentális tünetek tovább fokoznak. Magyarországon számos kutatás fókuszál az egészségügyi dolgozók egészének vagy különböző szakterületeinek vizsgálatára, mentális és szomatikus egészségi állapotuk felmérésére végzett, viszont a mozgásterapeutákat vizsgáló, a pandémiát követő célzott kutatások hiányosak.

A szerzők célja a Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikán (egykori Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben) dolgozó mozgásterapeuták mentális és szomatikus egészségi állapot mutatóinak, valamint kognitív érzelem-regulációjának feltérképezése, a kockázatcsökkentést támogató javaslatok megfogalmazása, továbbá a vezetőket támogató guideline-ok és kutatások ismertetése.

A mozgásterapeuták felmérése 2023 őszén online alapú keresztmetszeti kérdőíves vizsgálat alkalmazásával és validált mérőeszközökkel történt. A mentális és szomatikus egészségre vonatkozóan a depressziót (BDI-9, Rózsa et al., 2001), a kiégést (COPSOQ II, Nistor et al., 2015), az észlelt stresszt (PSS-10, Stauder et al., 2006), szomatikus tüneteket (PHQ-15, Stauder et al., 2021), valamint a kognitív érzelem-regulációt (CERQ, Miklósi et al., 2011) vizsgáltuk. A kutatásban összesen 68 fő vett részt. Az adatok feldolgozását SPSS 20.0 programcsomaggal és leíró statisztikai módszerekkel végeztük.

Az eredmények szerint a vizsgált populáció 29,41%-a számolt be a klinikai depresszió tüneteiről. A kiégés kockázata 20,60%-uk esetében a magas, 44,10%-uknál pedig a közepes tartományba sorolható. A vizsgált alanyok 20,47%-a számolt be magas stressz szintről. A mozgásterapeuták 25,0%-a közepes, 16,18%-a pedig súlyos szomatikus tünetekről számolt be, annak ellenére, hogy adaptív és non-adaptív kognitív megküzdési stratégiáik az átlag populációéhoz hasonlónak bizonyultak.

A kapott eredmények tükrében iránymutatással szeretnénk szolgálni az állami és intézményi szintű kockázatcsökkentő beavatkozásokhoz, továbbá ismertetni szeretnénk a vezető egyéni és szervezeti szintű fellépési lehetőségeit a mentális és szomatikus egészség védelme érdekében.

A gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás kezelése a magyar közfinanszírozott ellátásban

Péter Nagy — 2024-06-17

Magyarországon a gyermek- és serdülőkori figyelemzavar és hiperaktivitás (attention deficit and hyperactivity disorder – ADHD) prevalenciájáról és incidenciájáról populációs szintű felmérés még nem készült. Hazánkban az ADHD kezelésére a metilfenidát és atomoxetin hatóanyagú gyógyszerek vannak forgalomban, azonban nem ismert, hogy az ADHD-ban érintett gyermekek közül hányan jutnak el közfinanszírozott ellátás keretében szakemberhez, és mennyien részesülnek farmakoterápiában.

Vizsgálatunkban célja a gyermek- és serdülőkori ADHD évenkénti prevalenciájának és incidenciájának meghatározása a hazai közfinanszírozott ellátás keretein belül 2013–2022 időszakban, valamint a gyógyszerrel kezelt gyermekek arányának azonosítása. A 0–18 éves hazai korcsoportokban megvizsgáltuk az ADHD diagnózissal megjelenők egy évre vonatkoztatott standardizált tartamprevalenciáját és incidenciáját. Korcsoportok, nemek és régiók szerint leíró elemezéseket végeztünk, továbbá felmértük az ADHD-val diagnosztizált gyermekek között a gyógyszeres kezelésben részesülők arányát, náluk az első diagnózis és a gyógyszerelés megkezdése között eltelt időt és az elsőként választott farmakoterápia típusát.

Az ADHD diagnózissal a hazai közfinanszírozott ellátásban legalább egyszer megjelent gyermekek éves prevalenciája 2013-tól 2022-ig folyamatos emelkedést mutat, de a nemzetközi epidemiológiai adatok alapján várható mértéktől így is jelentősen elmarad (2022-ben 0,69%). Az incidens betegek között a fiúk és lányok aránya 4:1, a prevalens betegek között ez az arány 5:1. A regionális eltérések markánsak. A vizsgált időszakban egyre fiatalabb korban kerültek a gyermekek szakemberhez. Az ADHD-vel diagnosztizált gyermekek 21,7%-a részesült gyógyszeres kezelésben, többségüknél (65,0%) az atomoxetin volt az elsőként választott készítmény.

Magyarországon egyre több ADHD-s gyermek jut diagnózishoz és ellátáshoz, de a várható esetek túlnyomó többsége továbbra sem jelenik meg a közfinanszírozott ellátásban. A farmakoterápiás gyakorlat hazánkban eltér a nemzetközi javaslatoktól.

IME Adatvezérelt egészségügy és kiberbiztonság konferencia XXII.

Orsolya Tarcza — 2024-06-17