Iustum Aequum Salutare

A háborús agressziótól a béke jogrendjéig

2026-07-07T10:58:02+00:00

Beköszöntő a tematikus tanulmányok elé

Az agresszió de lege ferenda magyar büntetőjogi tényállásához

2026-07-07T10:58:02+00:00

Magyarország azon kevés ország közé tartozik, ahol jelenleg nem létezik olyan, nemzetközi jogon alapuló büntető törvénykönyvi tényállás, amely alapján nemzetközi bíróság eljárhatna egy, az országgal szemben bekövetkező katonai támadás esetén. Az agresszió bűntettének kihirdetése a mai biztonságpolitikai környezetben fontos jogpolitikai érdek, még úgy is, hogy Magyarország bejelentette kilépési szándékát a Nemzetközi Büntetőbíróságból.

A jelen tanulmány ezért egy jövőbeni definíció nemzetközi jogi háttéréhez szolgáltat adalékot. A jogi fogalom meghatározásának első lépéseként azonosítja a bűncselekmény politikai kapcsolódásait, majd röviden összefoglalja az elkövetési magatartásokat. Az elkvöetési magatartások tartalmának feltárásához a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék ítélete alapján vizsgálja meg valamennyi elítélt vádlott releváns cselekményeinek megítélését.

Háború, igazságosság, kegyetlenség

2026-07-07T10:58:02+00:00

Tanulmányunkban a háború, az igazságosság és a kegyetlenség néhány összefüggését vizsgáljuk. Röviden áttekintjük az igazságos háború néhány klasszikus értelmezését (többek között Szent Ágoston és Hugo Grotius koncepcióit), majd vázoljuk az erőszak tilalmára épülő nemzetközi rendszer létrejöttét. Ezt követően kifejtjük az igazságos háború egy lehetséges morális értelmezését és napjainkban zajló háborúkat elemzünk röviden a felvázolt elmélet alapján. A kegyetlenséget elfogadhatatlan szenvedésokozásként értjük. Fontos kérdése írásunknak, hogy az igazságos háború lehet-e kegyetlen? A kérdésre igennel válaszolunk és megindokoljuk, hogy miért gondoljuk így, ismét példákat hozva, elsősorban napjaink háborús konfliktusaiból.

Lehet agressziót kiprovokálni?

2026-07-07T10:58:02+00:00

Amikor s amióta az Orosz Föderáció vezetői inváziót indítottak Ukrajna ellen, semmibe véve a modern nemzetközi jog egyik alapkövét, az államok közötti erőszak tilalmának kógens szabályát, sokak és gyakorta társítják a provokálatlan/provokált jelzőket Oroszországnak e kirívó jogsértéséhez. A tanulmány azt a terminológiai kérdést vizsgálja, miért helytelen az orosz agresszió (és általában bármely agresszió) kapcsán kiprovokálatlanságról beszélni, no pláne kiprovokáltságot emlegetni. A helyes szakszókincs használatára való felhívás szándék szerint mindazonáltal nem öncélú szaknyelvi elmélkedés, de Szerző reményei szerint tartalmi hozzájárulás is a jelenünk nemzetközi jogi rendszerét alapjaiban megrázó normasértést elemző szakirodalomhoz.A

Az értékalapú globális kormányzásért

2026-07-07T10:58:02+00:00

Ebben a tanulmányban annak elmélettörténeti gyökereit és jelen kihatásait kutatjuk, hogy miért bomlott fel a II. világháború utáni nemzetközi jogrend és miért gyengült meg az ENSZ és a Nemzetközi Büntetőbíróság. Jelenleg ott tartunk, hogy a diplomáciai tárgyalások közepette az ENSZ alapokmánya által eleve tiltott háborút indítanak, vagy éppen fokozzák az agresszorok a rakétázást, olykor egyébként a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa alatt álló állami legfőbb vezetők. A Monroe-elvből megkreált Donroe-stratégia alapján az USA elnöke agresszív, sőt fegyveres erőszakot alkalmazó külpolitikájában nem tartja tiszteletben egyes államok szuverenitását, miközben távolságot megtartóan, de összejátszik más, szintén terjeszkedő agresszor nagyhatalom birodalmi törekvésével. Mindeközben ENSZ BT állandó tagjaként nyíltan rombolja a nemzetek világközösségének szervezetét, s annak alternatívájaként egyfajta magánszervezetként saját nemzetközi „békeszervezetét” építi. Egyes nagyhatalmak és szövetségeseik újra erőszakkal hódítani akarnak, amire válaszként európai nagyhatalom atomfegyvereinek védőernyő célú fejlesztését tervezi. Joggal merül fel a kérdés: miért nem képesek az arra rendelt nemzetközi szerveztek a nemzetközi jogrendet, s vele a békét és biztonságot biztosítani, s miként éledhettek újra nagyhatalmi hódító eszmék? Mindezt nézetünk szerint főként a helytelen és veszélyes elméletek elterjedése magyarázza. Az üres formalizmus és az agresszív nagytérelmélet egyaránt az erőszakra épít, miközben minden ember és nép feltétlen és egyenlő méltóságának egyetemes eszméje a háttérbe szorult.

Miért nehéz (jogilag és politikailag) az agresszió bűncselekménye tekintetében egy hatékony ICC-kompetencia megteremtése?

2026-07-07T10:58:02+00:00

A tanulmány áttekinti a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998-as ún. Római Statútumának az agresszió bűncselekménye kapcsán kialakított koncepcióját, az ehhez kapcsolódó 2010-es kampalai diplomáciai konferencián elfogadott megoldást és az elfogadott szerződésmódosítási és hatálybaléptetési technikák ellentmondásait, az ezek tekintetében felvetődő értelmezési problémákat, és a megoldás érdekében benyújtott javaslatokat.

Békeszerződések az erőszak árnyékában

2026-07-07T10:58:02+00:00

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a fegyveres konfliktusokat lezáró fegyverszüneti megállapodások és békeszerződések mennyiben tekinthetők érvényesnek, ha azokat szükségképpen az erőszak és a kényszer kontextusában kötik meg. Kiindulópontja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a legtöbb államközi fegyveres összeütközésnél nem állapít meg agressziót, nem engedélyezi a fegyveres erő alkalmazását, és nem vesz részt a békekötésben – mégsem hivatkoztak a gyakorlatban a felek békeszerződések érvénytelenségére az erőszak/kényszer okán. A tanulmány bemutatja a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény releváns szabályait (különösen az erőszakkal/kényszerrel kötött szerződésekre, illetve a ius cogensre vonatkozó rendelkezéseket), majd konkrét esettanulmányok – többek között a közel-keleti, afrikai és latin‑amerikai békerendezések – alapján elemzi, hogyan ʻsemlegesíti’ a gyakorlat a kényszert. Rámutat a közvetítők, tanúk és garantáló államok legitimációs szerepére, az időbeli távolság jelentőségére (tűzszünet kontra későbbi békeszerződés), valamint arra a dogmatikai érvre, hogy a békeszerződés megkötése – a béke és biztonság helyreállítása – a nemzetközi jog rendjében elsődleges érték, amely a kényszer miatti érvénytelenségi logikát a gyakorlatban háttérbe szorítja.

Hol húzódik a határ?

2026-07-07T10:58:02+00:00

A tanulmány az európai uniós fellépés alakulását vizsgálja az oktatás, a kultúra és a család egymással összefüggő területein, különös tekintettel a hatáskörök terjedelmére és korlátaira. Bár e területek nem tartoztak az integráció eredeti céljai közé, az 1970-es évektől kezdődően mind az uniós jogalkotás, mind az Európai Unió Bíróságának esetjoga fokozatosan bővítette az uniós cselekvés mozgásterét. A tanulmány rámutat, hogy e folyamatot egyrészt a belső piaci hatáskör kiterjesztő értelmezése, másrészt az uniós alapjogok egyre szélesebb körű érvényesítése alakította. Az Edicom-ügyben megfogalmazott elvek nyomán az uniós szabályozás olyan területekre is kihat, amelyek a szerződések szerint alapvetően tagállami hatáskörben maradnak. A tanulmány amellett érvel, hogy e fejlődés megbonthatja a szerződéses egyensúlyt, és gyengíti a hatáskörök vertikális megosztását védő garanciákat, különösen a szubszidiaritás elvének érvényesülését. A vizsgálat kitér az immateriális közrend és a nemzeti identitás szerepére is, amelyek – noha elvileg korlátot képeznek – a bírói gyakorlatban nem bizonyultak kellően hatékonynak. A tanulmány tágabb összefüggésben hangsúlyozza, hogy az oktatás, a kultúra és a család a közösségi önazonosság és szellemi önrendelkezés alapvető pillérei. Következtetése szerint az uniós fellépés e területeken alapvetően támogató és kiegészítő jellegű lehet, összhangban a sokszínűség és a tagállami autonómia megőrzésének követelményével.

Az összehasonlító jog újjászületése a szocialista Magyarországon

2026-07-07T10:58:02+00:00

Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében az 1963-ban létesített Jogösszehasonlító Osztály indította a komparatizmus lassan országossá terebélyesedő mozgalmát, az első időkben csupán azzal, hogy adott szabályozási területre vonatkozó külföldi jogforrásokat összegyűjtött s ezeket magyar nyelven közreadta. Eltérő jogtípusokként eleinte megtagadta a „burzsoá” és a „szocialista” rezsimek jogai közti összehasonlítást, majd „belsőként” kezdte el tárgyalni az azonos és „külsőként” az eltérő társadalmi-gazdasági formációk jogai közti összevetést. Ezzel egyfelől megerősítette marxizmusának a társadalmi-gazdasági alap meghatározásában a jogot felépítményi összetevő gyanánt produktumként definiáló tételét, másfelől és ugyanakkor hangsúlyozta a jog technikalitásának jelentőségét és az előbbi függéstől eltérően viszonylagos önállóság felmutatására képes lényegi közösségét. Szabó Imre akadémikus igazgató mindezzel a comparatio iuris örve alatt kiszabadította hideg háborús önbezárulkozásából a szocialista jogtudományt, s bár egymást tagadó irányban, mégis a Nyugatnak immár egyenrangúságra igényt tartó partnerévé avatta. Szemben a korai bolsevistaként, később fasisztaként, majd nemzetiszocialistaként formálódó jogi berendezkedésekkel, amik a két világháború közt képtelenek voltak elismertetni akár viszonylagos önállóságukat, akár sajátosságaikat, most az úgynevezett szocialista jog az úgynevezett burzsoá jog sui generis kihívójává, egyenesen versenytársává nemesedett. S mögötte a jogtudomány, immár valamiféle tanulmányi közösség kooperációjában a Nyugattal, legalábbis magyar, lengyel és szerb, és némiképpen cseh változataiban, teoretikus jelentőségűvé fejleszthette saját adottságainak kimunkálását.

Választási deepfake: szabályozási kérdések, kihívások és alkotmányos dilemmák

2026-07-07T10:58:02+00:00

A digitális technológia, a közösségi média előretörése és meghatározó közvélemény-befolyásoló tényezővé válása rávilágított ezen innovatív megoldások választási kampányokban való széles körű alkalmazhatóságának lehetőségére is. A dezinformáció mellett, illetve annak egyik megjelenési formájaként azonosítható deepfake-tartalmak a korábbiakban nem tapasztalható szintre emelték a nyilvánosság félrevezetésének, megtévesztésének módszereit. A valótlan tartalmú üzenetek terjesztése a politika világában ugyan közel sem újkeletű jelenség, az elmúlt években a manipulált deepfake-videók megjelenése és közösségi médiában való terjedése komolyabb aggodalmakra adott okot. A választók bizalmáért folyó versengésnek – akár tetszik, akár nem – a kampányok természetes velejáróivá váltak a valótlan, manipulált üzenetek terjesztése. Az efféle deepfake-videók, azon túlmenően, hogy előállításuk a mai technológiai környezetben rendkívül alacsony költségen megvalósítható, két további körülménynek köszönhetően jelentős mértékű eltérést mutatnak a valótlan tartalmak korábban ismert formáitól. Egyfelől, az ilyen üzenetek megtévesztően valódinak tűnhetnek, ezért manipulált jellegük megállapítása sok esetben szinte lehetetlen. Másfelől pedig a közösségi oldalakon való terjesztésüknek köszönhetően pillanatok alatt felhasználók – és egyben potenciális választópolgárok – millióihoz juttathatók el. A választási deepfake-üzenetek ilyen formában jóval többet jelentenek, mint magas „szakmai” minőségben előállított hamisítványok. Az egyszerű megtévesztés mellett nem túlzás azt állítani, hogy a demokratikus nyilvánosságra, a demokratikus intézményrendszerre gyakorolt hatásuk is sokkal nagyobb veszélyeket rejthet magában. Ezt a veszélyt felismerve, hasonlóan más jelenségekhez, több szabályozási kezdeményezés is napvilágot látott világszerte. Ugyanakkor a szabályozás hatékonysága és alkotmányos elvekkel – elsődlegesen a szólásszabadsággal – való összhangja számos nehézségre és kezelést igénylő problémára világít rá. Jelen tanulmány a választási deepfake-ek jelenségét és az arra adható jogi válaszokat vizsgálja, különösen alkotmányjogi és szólásszabadság-jogi szempontból. Az írás a szabályozási dilemmákra kíván fókuszálni: hogyan lehet – lehet-e egyáltalán – jogi eszközökkel korlátot szabni a káros deepfake-ek terjedésének anélkül, hogy ezzel aránytalanul korlátoznánk az alapjogokat, mindenekelőtt a véleménynyilvánítás szabadságát? Ennek körében a tanulmány kitér arra, hogy milyen megoldások merültek fel az Egyesült Államokban és Európában, és ezek mennyire egyeztethetők össze a demokratikus alapelvekkel?

Wagner Walkürje családjogi témára

2026-07-07T10:58:02+00:00

Könyvismertetés