Iustum Aequum Salutare

Könyvismertetés: Lendvai Gergely Ferenc – Koltay András (szerk.): Digitális szülőség

2026-10-09T07:59:09+00:00

Könyvismertetés

The Lingua Franca of International Arbitration? - 40 Years of UNCITRAL Model Law

2026-10-09T09:10:47+00:00

Konferencia-beszámoló

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (PPKE-JÁK), a Magyar Választottbírósági Egyesület (MVbE) és a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (MKIK VB) 2026. február 24-én „The Lingua Franca of International Arbitration? 40 Years of the UNCITRAL Model Law” címmel rendezett közösen konferenciát az Egyetem Szent II. János Pál Pápa Dísztermében. A rendezvény a 2026. február 23-24. napján első alkalommal megrendezésre kerülő Budapest Arbitration Days eseményhez kapcsolódott, a konferencia szervezésében a PPKE-JÁK Nemzetközi Magánjogi Tanszéke működött közre. Az esemény apropóját az adta, hogy az UNCITRAL 1985-ben, fogadta a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló modelltörvényét[1] („Modelltörvény”), amely azóta a nemzetközi választottbíráskodás egyik legmeghatározóbb viszonyítási pontjává vált. A konferencia célja az volt, hogy nemzetközi kitekintésben vizsgálja meg a 40 éves Modelltörvény hatását, aktuális jelentőségét, valamint a választottbíráskodás egyes központi kérdéseit. A konferencián résztvevőket Komáromi László Dékán Úr köszöntötte, majd George A. Bermann Professzor (Columbia University, Director, Center for International Commercial and Investment Arbitration) tartotta meg nyitóelőadását. Ezt követően három panel keretében hangzottak el előadások a választottbíráskodás szempontjából kulcsfontosságú európai országok közelmúltbéli, illetve folyamatban lévő jogi reformjairól, a választottbírósági megállapodások kikényszerítéséről, valamint a választottbírósági ítéletek állami bíróságok általi felülvizsgálatáról. A konferenciát Berzeviczi Attila az MKIK VB Elnöke fejezte be záróbeszédével. A jelen írás célja a konferencián elhangzott előadások összefoglalása.

Az online platformok shadowbanning gyakorlata

2026-10-09T07:59:10+00:00

A felhasználók által az online platformokon közzétett tartalmak és a felhasználói fiókok elérhetőségének korlátozása és láthatóságának hátrasorolása a tartalommoderálás kevésbe szembetűnő, azonban annál hatékonyabb formái. A felhasználót érintő bármely korlátozásról szóló tájékoztatás hiánya (shadowbanning) azonban alapjaiban sérti a DSA indokolási kötelezettségét és a GDPR átláthatóság elvét. Jelen tanulmány a korlátozott számban elérhető európai hatósági és bírósági gyakorlat mentén mutatja be az online platformok shadowbanning gyakorlatának jogszerűségével és átláthatóságával szemben támasztott követelményeket.

A nukleáris energia jogi aspektusai a világűrtevékenységekben

2026-10-09T07:59:10+00:00

A nukleáris fedélzeti energiatermelés (villamos és hőenergia előállítása) az amerikai Artemisz program és az orosz – kínai Nemzetközi Holdkutató Állomás program által ismételten előtérbe kerül, így egyre meghatározóbbá válnak a tevékenységre irányadó nemzetközi szerződések jogi rendelkezései. Lehetőség adódik arra is, hogy a nukleáris és világűrjogi egyezményeket azonos tárgyú, egymást követő szerződéseknek tekintsük és a megállapodások egymáshoz való kapcsolata is vizsgálat tárgyát képezze. A különböző megtörtént és a szerző által kimunkált esetek rámutatnak, hogy a két jogág szerződéseinek viszonya rendezett, azonban a szabályozási tárgykörök szerződéses tartalma, mint kárfelelősség, szállítás, segítségnyújtás, értesítés és bolygóvédelem hiányos. A megoldás és a felmerült kérdések megválaszolása nem a jogtudományban rejlik, hanem az általa szabályozni kívánt emberiség világegyetemről alkotott tudása, a technológiával rendelkező államok magatartása és szerződéses akarata lesz, amely túlmutat e tanulmányon. Így a szerző csak a jéghegy csúcsát mutathatja be, annak vízfelszíne alatti részét a nemzetközi közösség fogja a nem túl távoli jövőben ismertetni.

Az állatok, mint atipikus hagyatéki tárgyak

2026-10-09T07:59:10+00:00

Jelen tanulmány az állatok sajátos magánjogi helyzetét vizsgálja az öröklési jog területén. Noha a Polgári Törvénykönyv főszabály szerint a dolgokra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni az állatokra, azonban az öröklési jogi szukcesszió során az élettelen tárgyaktól eltérő kezelést igényelnek. Ez alapján kerül elemzésre a gondozási kötelezettség, a hagyatéki teher és a rendeltetésszerű tartás kérdésköre. Elmondható, hogy az állatok jogi státuszának öröklési joga a magánjog egyik legdinamikusabban fejlődő területe. Az állattartási kultúra változása, illetve a társállatok „családtaggá” válása felodandó feszültséget teremt a klasszikus dologi jogi alapokon nyugvó öröklési renddel. Jelen írás aktualitását az adja, hogy míg a polgári jogi szabályozás továbbra is dologként tekint az állatokra, a büntetőjogi és állatvédelmi normák már érző lényként kezelik, ami az örökhagyó halála utáni átmeneti időszakban súlyos jogalkalmazási anomáliákhoz vezethet.

A nemzetbiztonság fogalmának angolszász fejlődési íve és változó hazai értelmezése és az információs korszak egyes kapcsolódásai

2026-10-09T07:59:11+00:00

A tanulmány fókuszában a nemzetbiztonság magyarországi értelmezése és az azzal összefüggő szabály- és intézményrendszer változásai, nyitott kérdései állnak. A szerző e kérdéskört az információs korszak változásaival, társadalmi és politikai hatásaival, valamint az ezekből következő geopolitikai és biztonsági vonatkozásokkal szintetizált módon tekinti át. A tanulmány a nemzetbiztonság tágabb – angolszász – megközelítése mellett arra törekszik, hogy felhívja a figyelmet egyfajta korszakváltásra, ami az információs robbanás miatt következik be és átfogó hatást gyakorol meglátása szerint a biztonság-szavatolás nemzeti keretrendszerére. További célja, hogy a hazai vonatkozások áttekintésével olyan jövőbeni elemzéseket, illetve szakmai diskurzusokat alapozzon meg, amelyek Magyarország adaptációját segíthetik a dinamikusan változó biztonsági környezethez és ahhoz kapcsolódva az információs térből következő környezeti változásokhoz.

Digitális szuverenitás és fegyverré tett kölcsönös függés a digitális piacokon, különös tekintettel a szellemi alkotások jogára

2026-10-09T07:59:11+00:00

A tanulmány a globális digitális piacokban kialakult erőviszonyokat vizsgálja, különös tekintettel az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína közötti geopolitikai és szabályozási versengésre. A „fegyverré tett kölcsönös függés” (weaponized interdependence) elméleti keretére támaszkodva azt elemzi, hogy a digitális infrastruktúra kulcsfontosságú hálózati csomópontjaiként működő platformok miként válhatnak az állami befolyásgyakorlás és kényszerítés eszközeivé. Kitér emellett arra is, hogy az Európai Unió a digitális szuverenitás koncepciójára építve milyen szabályozási stratégiákkal igyekszik kezelni a digitális innováció terén fennálló strukturális lemaradását az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Külön figyelmet kap az adatok feletti kontroll jogi természete, amely kapcsán a tanulmány kritikai elemzésnek veti alá az adat, mint vagyoni értékkel bíró jogi tárgy és mint közjószág közötti normatív feszültséget. A szerző amellett érvel, hogy a technológiai világrend jelenlegi fragmentációja („splinternet”) közepette az európai stratégiai autonómia csak akkor tartható fenn, ha az Unió képes megerősíteni szabályozási önrendelkezését és biztosítani az adatok feletti tényleges kontrollt.

A közérdekű újságírás és a magá nélet védelme az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában

2026-10-09T07:59:11+00:00

Az elmúlt két évtizedben jelentősen bővült az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata a magánélethez való jog és a szólásszabadság ütközéseivel kapcsolatos ügyekben. A ‘közérdek’ – és ezt kiegészítve a ‘közszereplői’ státus – kategóriája képezi a Bíróság vonatkozó joggyakorlatának alapját. Jelen tanulmányban azt vizsgálom, hogy az esetjog alapján miként határozhatók meg e bizonytalan tartalmú fogalmak körvonalai, és milyen problémákat okoz a Bíróság ezzel kapcsolatos megközelítése. A tanulmány következtetése szerint a Bíróság által alkalmazott közérdek kategóriája túlzottan tág, és jelen formájában nem szolgál megfelelő kritériumként a magánélethez való jog határainak megállapításához. A magánélethez való jog erőteljesebb védelmére lenne szükség, különösen olyan esetekben, ahol nem állapítható meg egyértelműen a szóban forgó információ kapcsolódása valamely fontos közügyhöz. A közszereplő kategóriája ezekben az ügyekben egyáltalán nem segíti a szólásszabadság határainak kijelölését. Egyrészt nem (vagy legalábbis nem a szükséges mértékben) veszi figyelembe azt, hogy az e kategóriába sorolható személyeknek is van magánélethez való joguk, másrészt a politikusok és a hírességek egyaránt közszereplőként kezelése aláássa a demokratikus igazolást, amely egyébként a szólásszabadság fokozott védelmét a valóban közügyekkel összefüggő kérdésekre tartaná fenn, harmadrészt a közszereplők és a nem közszereplők közötti elhatárolás nem tud mit kezdeni azzal az esettel, amikor magánszemély a közügy érintettje.

A platformok önszabályozásának strukturális korlátai: a kellő gondosság alapú emberi jogi átvilágítás bírálata a közösségi média irányítási keretrendszerében

2026-10-09T07:59:11+00:00

Jelen tanulmány a közösségi média platformok önszabályozásának strukturális korlátait vizsgálja a kortárs üzleti és emberi jogi keretrendszer keretein belül. Noha a nagy platformok formálisan beágyazzák az emberi jogi kötelezettségvállalásaikat az ENSZ üzleti és emberi jogi irányelve, az OECD irányelvek és olyan ágazatspecifikus kezdeményezések, mint a Global Network Initiative keretében, azonban ezeknek a gyakorlati hatékonysága továbbra is vitatott. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a platform-alapú emberi jogi kormányzás strukturálisan korlátozott az önkéntes megfelelés logikája által, amely az eljárási összehangolást és a hírnév legitimitását részesíti előnyben a bizonyítható emberi jogi eredményekkel szemben.

Módszertani szempontból a tanulmány egy kvalitatív, doktrinális-normatív kutatási módszertant fejleszt ki és alkalmaz, egy összehasonlító analitikus mátrixot, amely strukturált dokumentumelemzést ötvöz összehasonlító jogi értékeléssel. Az elemzés alapja a nyilvánosan elérhető vállalati emberi jogi politikák, kötelezettségvállalások, átláthatósági jelentések és kapcsolódó irányítási dokumentumok szisztematikus vizsgálata, amelyeket a kiválasztott közösségi média platformok tettek közzé. A mátrixot három domináns platformra – Meta, Google és TikTok – alkalmazza, a nyilvánosan elérhető irányítási dokumentumok, felügyeleti mechanizmusok és a legújabb szabályozási fejlemények alapján.

Az eredmények egy következetes mintát mutatnak: míg a platformok kifinomult emberi jogi politikákat és átvilágítási folyamatokat fogalmaznak meg, jelentős hiányosságok mutatkoznak a hatások enyhítésében, az elszámoltathatóságban és a jogorvoslathoz való hozzáférésben. A közelmúltbeli szabályozási fordulatok és a végrehajtási eljárások tovább érzékeltetik a önkéntes biztosítékok törékenységét. A tanulmány érvelése szerint, az EU átállása a nem kötelező érvényű jogi elvárásokról a kötelező érvényű átvilágítási, gondossági kötelezettségekre (due diligence) a vállalati emberi jogi irányítás strukturális átalakítását jelenti, amely a jóhírnév védelmére alapozott elszámoltathatóságot végrehajtható jogi felelősséggé alakítja át.

Mit üzen az európai jogi szabályozás a mesterséges intelligenciával kapcsolatos filozófiai kérdések kapcsán?

2026-10-09T07:59:10+00:00

A tanulmány kiindulópontja, hogy az EU mesterséges intelligencia szabályozása olyan filozófiai szempontból is releváns kérdésekben foglal állást, mint például, hogy mi az intelligencia vagy a technológia eszköz jellege. Ezért a tanulmány megvizsgálja, hogy mik a jogok megadásának filozófiai keretfeltételei. A tanulmány lényegi megállapítása, hogy az EU – dacára annak, hogy az a jogszabályilag intelligenciának minősíti a gépet – semmilyen szinten nem biztosít jogi elismertséget a mesterséges intelligenciának nevezett gépi mintafelismerő algoritmusoknak. A tanulmány arra jut, hogy ez a paradoxon „AI washing”-nak minősülhet és a fogalmi valóságtételezés profitérdekeket szolgálhat, amelynek az európai szabályozás nem állt ellen.