Hidrológiai Közlöny

Előszó

v, 21 ápr 2024 13:16:33 +0000

Előszó

Halak fajkompozíciója és hidromorfológiai változók közötti összefüggések a Duna magyarországi szakaszán

v, 21 ápr 2024 13:04:37 +0000

Hiányos ismeretekkel rendelkezünk a halközösségek szerkezetét meghatározó abiotikus tényezők jelentőségéről nagy folyókban. Kutatásunkban a Duna magyarországi szakaszán 2004. és 2022. között végzett halfaunisztikai felmérésekben szereplő 20 leggyakoribb halfaj előfordulásaihoz rendeltünk vízügyi adatsorokból, illetve hidrodinamikai szimulációkból adatokat és ezek között gépi tanulás (Machine Learning-ML) segítségével kerestünk összefüggéseket. Az elemzésben független változóként feltüntetett 9 abiotikus tényező közül a sodrás sebessége, a vízmélység és a mederanyag összetétele bizonyultak a legmeghatározóbb változóknak, ami összecseng a korábbi kutatások eredményeivel. Emellett, az általunk készített Random Forest modell alkalmasnak bizonyult adott körülmények mellett az elemzett halfajok számosságának prediktálására a Duna teljes hazai szakaszán. Ezek a becslések az egyes halfajok számára optimális élőhelyeket számszerűsítik. A ML elemzés mellett lehetőségeket mutattunk a nagy teret és időt lefedő halfaunisztikai adatbázis populációs kapcsolatok vizsgálatában (mint például invazív és őshonos fajok viszonya) való használatára klasszikus statisztikai módszerekkel. Az itt kapott eredmények sok esetben összecsengtek a random forest modellel, azonban okot adnak a modell további független változókkal való bővítésére a dunai halfajok ökológiájának jobb megértése érdekében.

A Balaton 3D hidro- és termodinamikai modelljének továbbfej-lesztése

Gabriella Lükő, Péter Torma — v, 21 ápr 2024 13:17:59 +0000

Célunk egy olyan igazolt hidro- és termodinamikai modell felállítása a Balatonra, amely részletes transzport vizsgálatokra és a későbbiekben akár az áramlások és hőmérsékleti viszonyok előrejelzésre is alkalmas lehet. Sekély tavakban szeles időben a hullámzás által befolyásolt felszíni és a fenékközeli határrétegek átfedhetik egymást, ennek következtében összetett áramlási és keveredési viszonyok alakulnak ki. Ezzel szemben, szélcsendes időben gyenge hőmérsékleti rétegződés jön létre, amely jellemzően éjszaka felszakad, napi ciklust eredményezve. A numerikus szimulációkhoz az FVCOM modellt alkalmaztuk, valamint áramlás- és hőmérsékletméréseket végeztünk egy nyílt vízi helyszínen, valamint a hőmérsékleteket egy partmenti helyen is rögzítettük a Keszthelyi-medencében. A modellt térben változó szélmezővel hajtjuk meg, annak érdekében, hogy figyelembe vehessük a belső határréteg-fejlődés és mezoskálájú változékonyság hatását a vízfelszínen ható szél-csúsztatófeszültségre. Előbbi a szélsebesség meghajtási hossz menti növekedését eredményezi. Megmutatjuk, hogy az inhomogén szélmeghajtás elengedhetetlen mind a tó különböző pontjain mért vízszint-kilendülések, mind a Keszthelyi-medence nyílt vizén jelentkező áramlási irányok pontos modellezéséhez. Az áramlás mellett a hőmérsékleti szerkezet megbízható szimulációja érdekében érzékenységvizsgálatot végeztünk a modell paramétereire, beleértve a légkör-víz közötti hőcsere paramétereit, a fénykioltási együtthatót és a turbulenciamodell háttérkeveredési együtthatóját. Összehasonlítjuk a Keszthelyi-medence közepén a modellezett és mért áramlásokat, hőmérsékleteket és annak rétegződését, utóbbit a potenciálisenergia-anomália mutatójával. A többcélú kalibráció nagy számú szimulációt igényel, hogy lefedjük a széles paraméterteret és egy optimális paraméterkombinációt találjunk.

Kezelt szennyvíz újrafelhasználásának lehetőségei és kihívásai Magyarországon

Gábor Györki — v, 21 ápr 2024 13:29:56 +0000

A szennyvízkezelés évezredes múltra tekint vissza, ezen kívül a szennyvíz újrafelhasználására is többször volt már példa a történelem során. Napjainkban a vízkészleteket fenyegető egyre súlyosabb és változatosabb szennyezések, valamint a gyakori felelőtlen vízgazdálkodás, a népességnövekedés és a globális felmelegedés okozta általános édesvíz-hiány a fő hajtóerő az újrafelhasználás mögött. Az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődés történt mind az analitikában, mind a szennyvíztisztítási technológiák körében, nem utolsó sorban a tisztítást és az újrafelhasználást támogató jogi intézkedések tekintetében. A látszólag számos előnnyel bíró felhasználási módok bevezetése gyakran pénzügyi, technológiai, vagy jogi akadályokba ütközik, a nem körültekintő gyakorlat pedig akár több problémát is okozhat, mint amennyit megold. Jelen tanulmány a releváns szakirodalom és a szabályozások áttekintésével kíván átfogó képet adni a szennyvíz újrafelhasználásának lehetőségeiről, előnyeiről és hátrányairól, a megvalósításának nehézségeiről és a fejlődési lehetőségekről.

Új rendszerkialakítás a kistelepülések egyes szennyvízkezelési problémáinak megoldására

Kálmán Buzás — v, 21 ápr 2024 13:35:24 +0000

A Városi szennyvíztisztításról szóló (91/271/EEC) irányelv módosítására új tervezet készült, ami érinti a kistelepülési kört is. Az agglomerációs határ 1000 LE-re csökken és korlátozottá válnak az egyedi szennyvízkezelés lehetőségei is, előtérbe helyezve a csatornázásos megoldást. A csatornarendszer módosítása, az ingatlanok oldómedence közbeiktatásával történő csatlakoztatása a hálózathoz csekély beruházási költségtöbblettel, a hagyományosnál kedvezőbb üzemeltetési körülményeket teremt ebben a települési méretkategóriában. Eltömődés és feliszapolódás veszélye nélkül alkalmazhatók kisebb átmérőjű csövek is. Az oldómedencék ebben a rendszerben a decentralizált mechanikai szennyvíztisztítást valósítják meg, ami elkerülhetővé teszi a hálózati végponton kialakított kis szennyvíztisztító telepen az állandó üzemeltetői munkaerő jelenlétét távfelügyelet és -irányítás kiépítése esetén. Különösen előnyös és nagyfokú üzembiztonságot eredményez a rendszer olyan megoldásoknál, melyekben a tisztítást természetközeli eljárás biztosítja. Ezek gyenge tisztítási hatékonyságát a legtöbb esetben a rossz, vagy a hiányzó mechanikai előtisztítás okozza. Az oldómedencék beiktatása évente 0,063 tonna CO₂e/fő ÜHG kibocsátással jár. Ez azonban nem tekinthető teljes egészében a hagyományos csatornázáshoz képest jelentkező növekménynek, mivel a hosszú tartózkodási idővel rendelkező, hagyományos kistelepülési csatornarendszerekben is keletkezik ÜHG emisszió. A csatornázási rendszer módosítása kizárja a közegészségügyi kockázat növekedését, ami az egyedi megoldások és a szabaddá tett kútlétesítés miatt keletkezik.

A virtuális kutak módszerének alkalmazása vízbázist védő visszatöltés kialakítására kavicsbányák környezetében

Rózsa Csoma, Flóra Wágner — v, 21 ápr 2024 13:48:57 +0000

Kavicsbányatavak felszínének párolgása általában a talajvízből pótlódik, mely a tó környezetében lecsökkenő talajvízszintet és megnövekvő áramlást eredményez. Ez a hatás elérheti a vízbázisok megállapított védőterületeit is. A védőidom határvonalait általában a termelő létesítményt elérő víz tartózkodási idejének segítségével jelöljük ki. Ha víztermelő létesítmény közelében a fedett felületből nyílt víz, azaz bányató lesz, a tartózkodási idő nyilván lecsökken. Ennek helyreállítására azonban megfelelően kialakított visszatöltés alkalmazható. Ehhez általában rendelkezésre is áll egyéb célokra fel nem használható meddő, mely a haszonanyagnál többnyire finomabb szemcséjű. Korábban bemutattunk egy egyszerű megoldást a visszatöltés jellemzőinek becslésére, mely azonban csak a termelő kutaktól távolabb, párhuzamosnak tekinthető áramlás esetén alkalmazható. Jelen munkában a talajvízhidraulikában ritkábban alkalmazott virtuális kutak módszerének segítségével mutatunk be eljárást, mellyel pontszerű vízkivételek környezetében is megfelelő és megbízható védőtöltés alakítható ki a bányászat miatt lecsökkent tartózkodási idő helyreállítására.

Biohidrometallurgiai technológiák környezeti feltételei – Szakirodalmi összefoglaló

Ernő Fleit — v, 21 ápr 2024 00:00:00 +0000

biztosított támogatással, a VÁLLALATI KFI_16 pályázati program finanszírozásában fémekkel szennyezett környezeti közegekből, szennyvíziszapokból, meddőhányókból és ipari hulladékokból történő fémvisszanyerés lehetőségeit elemezte. A laboratóriumi vizsgálatokkal és később félüzemi berendezésekkel sikeresen kidolgoztunk egy olyan technológiát, mely egyes toxikus nehézfémek, ritkaföldfémek és egyéb iparilag fontos fémes elemek biohidrometallurgiai (BHM) eszközökkel történő kinyerését valósítja meg, lehetőséget adva ezen anyagoknak újra hasznosítására. Ebben a közleményben a BHM technológiák hatékonyságát befolyásoló környezeti tényezőket tekintjük át.

Új tagot köszönthetünk a vizes szakma Széchenyi-díjasai között: Józsa János Széchenyi-díjat kapott!

Veronika Major — v, 21 ápr 2024 00:00:00 +0000

Új tagot köszönthetünk a vizes szakma Széchenyi-díjasai között: Józsa János Széchenyi-díjat kapott!