Hidrológiai Közlöny

Előszó

2024-12-02T20:31:29+00:00

A 104/4 kötet előszava.

Elérési idő új típusú meghatározása parti szűrésű rendszerekben működő vízkivételi műveknél

2024-12-05T13:39:10+00:00

Tanulmányunkban a parti szűrésű vízbázisok vizsgálatával foglalkozunk. Kutatásunk tárgya az elérési idő, amely megmutatja, hogy a folyótól mennyi idő alatt ér el a termelőkútig a víz. Ezen érték meghatározására sokféle módszer ismert az izotóphidrogeológiai vizsgálatoktól a numerikus modellezésig. A parti szűrésű rendszerek hidraulikájának nagyfokú változékonysága, valamint a kútkialakítás sajátosságai miatt ezen érték meghatározása nem magától értetődő. Kutatásunk során a numerikus modellezés eszköztárát használtuk. A Modflow, valamint a Modpath programok segítségével vízrészecskék elérési idejét, valamint azok eloszlását határoztuk meg. Permanens és tranziens modell segítségével vizsgáltuk továbbá azt, hogy a kútkialakítás, a termelt hozam változása, valamint egy árhullám (azaz emelkedő folyóvízszint) milyen módon változtatja ezen elérési idő eloszlás görbéket. Az eloszlások jellemző értékeinek (minimum, medián) változását is nyomon követtük. Elmondható, hogy ezen eloszlási görbék használatával pontosabb képet kaphatunk az elérési idő értékéről, amely hatással lehet a parti szűrés tisztítási hatásfokának megbízhatóbb meghatározására is.

A Tisza-tó vízinövény társulásainak és élőhely-típusainak vegetáció térképe, hínártársulások dinamikájának alakulása

2024-12-05T13:39:10+00:00

A Kiskörei-tározó, Tisza-tó 1994. és 1998. évekre vonatkozó térinformatikai támogatású vegetáció-térképei 2000-2001. években készültek el, ezek részletes kiértékelése 2004. évben fejeződött be. A Kiskörei-tározó magasabbrendű vízinövényeinek megjelenését és terjedését elsődlegesen, a víztest áramlási viszonyai (lotikus, lentikus), a víz tápanyag-ellátottsága (eu- és mezotróf) és a vízutánpótlás milyensége (felszíni, felszín alatti) határozzák meg. Ezek alapján a tározóban három: 1. áramlóvizű, 2. eutróf állóvízű (mocsári) és 3. disztróf állóvízű (polihumózus vizű, láptavi) élőhelytípusokat tudtunk azonosítani. A térinformatikai támogatottságú vegetáció-térképek lehetőséget biztosítottak arra, hogy az egyes élőhelytípusokat és a hozzá tartozó társulások mind térbeli, mind időbeli változásait nyomon követhessük, ezáltal az összefüggéseket, rejtett törvényszerűségeket, korábbi és jelenlegi terepbotanikai tapasztalatokkal kiegészítve, újra értelmezzük.

A trícium szerepe és viselkedése a légkörben és a csapadékban: természetes és antropogén hatások

2024-12-05T13:39:10+00:00

A trícium régóta használt, hasznos nyomjelző izotóp a légköri transzport, a felszíni és a felszín alatti vizek, valamint a globális vízforgalom tanulmányozásához. Az elmúlt évtizedekben a tríciummérések alkalmazása jelentősen megnövekedett a vízkutatásban, hidrológiában, meteorológiában, oceanográfiában. A tanulmány célja, hogy bemutassa a trícium természetes és mesterséges forrásait és nyelőit, valamint kémiai-fizikai formáit a légkörben. Továbbá összefoglaljuk a csapadékban a trícium környezeti szintjét befolyásoló hatásokat: a hidrológiai ciklus különböző fizikai folyamatait, a csapadék mennyiségét, hígulását, a naptevékenységet, a szélességi és szárazföldi hatást. 1963 óta a nukleáris tesztekből származó magas tríciumkoncentráció a csapadékban jelentősen lecsökkent, majdnem elérve az egyensúlyi szintet. Emiatt a tríciumidősorokban azonosíthatók lettek a naptevékenység által kiváltott mintázatok, amelyeket a légköri folyamatok szintén befolyásolnak.

A Duna–Tisza-köze negyedidőszaki képződményei mágneses szuszceptibilitás és karotázs korrelációs vizsgálatok alapján

2024-12-05T13:39:07+00:00

Nagy felbontású rétegtani tagolás és ezt megalapozó mélyfúrás geofizikai adatrendszer hiányában a Duna–Tisza-köze területére vonatkozó vízföldtani modellezések kényszerűen egyszerű földtani alapra épülnek. A tanulmányban 593 közelmúltban digitalizált mélyfúrás karotázs korrelációjára alapozva mutatjuk be a térség negyedidőszaki rétegsorát. Az üledékföldtani egységek korát a terület magfúrásainak mágneses szuszceptibilitás adatokra épülő, közelmúltban publikált rétegtani beosztására alapozva adtuk meg.
A negyedidőszaki rétegsor alapvető tagolására a pleisztocén közepi klímaromlás (Mid Pleistocene Transition) idejének (1,2 millió év) megfelelő korrelációs felszín szolgált („MPT felület”). Alatta döntően egyveretű homok sorozatokból álló rétegsor települ, fölötte finomszemű üledékek közé ágyazott kis vastagságú homokrétegek összességében fölfelé durvuló sorozata látható. Előbbit nagy méretű, intenzív oldalazó eróziót kifejtő vagy elágazó vízfolyás hozhatta létre, utóbbi kisméretű vízfolyások által épített hordalékkúp jelenlétére utalhat. Elkülöníthető egy a hordalékkúppal laterálisan érintkező, a mai Duna-völggyel párhuzamos, attól K-re eső, ártéri üledékeket csak alárendelten tartalmazó homok összlet is, melynek kora 450–250 ezer év közé tehető, s amely ismét nagyméretű vízfolyás (Duna) jelenlétét igazolja.
A mágneses szuszceptibilitás és fauna adatok figyelembevételével az MPT felület alatti folyóvízi rétegsor további három egységre, a hordalékkúp összlet ugyancsak három kisebb, egyenként fölfelé durvuló üledékciklusra tagolható. Az utóbbiak bázisa fölött települő finomszemű képződmények felszín közeli regionális vagy lokális vízrekesztők lehetnek.
A térképezett rétegtani egységek száma a korábbi 1–3-ról 8-ra, a térképezés alapjául szolgáló értékelt mélyfúrások száma a korábbi 66-ról (Urbancsek 1977) 593-ra emelkedett, ami a földtani modell felbontásában nagyságrendi növekedés. A bemutatott korrelációk területi kiterjesztésének és a megbízható rétegtani tagolás következetes alkalmazásának eszköze lehet a mágneses szuszceptibilitás – mint paleoklíma változások kimutatására alkalmas fizikai mennyiség – számításba vétele a vízkutató fúrások mélyfúrási geofizikai vizsgálatának tervezésekor.

Területi és települési vízgazdálkodás integrációs feladatainak áttekintése a Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR) hatásterületén

2024-12-05T13:39:10+00:00

Az elmúlt évben a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar „Trendek és kihívások a területi vízgazdálkodásban” címmel rendezett, a TIKEVIR hatásterületéhez kapcsolódó konferenciája feltárta a területi vízgazdálkodás kritikus pontjait. Ennek folytatásaként került megrendezésre 2024 márciusában az ENSZ Víz Világnapjához kapcsolódóan a Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán, a „Területi és települési vízgazdálkodás integrációs feladatainak áttekintése a Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR) hatásterületén” elnevezésű konferencia. A rendezvény résztvevői az elmúlt évhez hasonlóan, amikor a feladatok feltárását fogalmazták meg, az idén is elkészítettek egy, a TIKEVIR hatásterületére vonatkozó, a területi és települési integrált vízgazdálkodást magában foglaló deklarációs anyagot, amelyet egy szakmai vita után a döntéshozókhoz juttatnak el.

Visszhang

2024-12-05T13:39:10+00:00

A módszerről és a lényegről. Puritán válasz Zsuffa Istvánnak, Szöllősi-Nagy Andrásnak és Bogárdi Jánosnak

50 éve volt a Fehér- és a Fekete-Körös rendkívüli árvize

2024-12-05T13:39:10+00:00

A Körösökön 1895-2006 között 17 jelentős árhullám vonult le, s ezek közül jó néhánynak a tetőző vízszintje rendre felülmúlta a korábbi legnagyobb vízszinteket. Számos töltésszakadás alakult ki hazai, vagy román területen, úgy, hogy azok átterjedtek, elöntéseket okoztak magyar területen is. Az 1925-1995 közötti hét évtizedben 31 ilyen eseményt tartunk itt nyilván. E töltésszakadások és töltésátvágások hidrológiai tapasztalatai lényegesen kihatottak az árvízi szükségtározás módszerének kidolgozására.
Az 1973. év végi – 1974. év elejei csapadékszegény időjárás májusban gyökeresen megváltozott, három hónap alatt a Fehér- és a Fekete-Körös hegyvidéki vízgyűjtőjén a csapadékos napok száma meghaladta a 60-at, a lehullott eső pedig helyenként az 500-700 mm-t. A két folyón néhány hét alatt öt árhullám alakult ki, amelyekből a második alkalmával, június 14-15-én rendkívüli vízszintek alakultak ki. A Körösök felső és középső szakaszán néhány óra alatt 104 km hosszon kellett volna töltésmagasítást végrehajtani ahhoz, hogy az árhullám a töltések között levezethető legyen. Olyan döntés született, hogy a nagyobb gazdasági károk elhárítása érdekében fel kell tölteni és vésztározóként alkalmazni a két Körös közötti ún. deltát. Június 15-én délután robbantással megnyitották a Fehér-Körös jobb parti töltését, a Fekete-Körösön pedig a két előre meggyengített helyen a víz a töltést átszakította. Az elárasztott mezőgazdasági terület 7 100 ha, szórványos tanyavilággal. A tározott víztömeg a számítások alapján 118 millió m3 volt.
Az 1974. évi vésztározás hidrológiai szempontból rendkívüli jelentőségű volt. A töltésmegnyitások hatására a tetőzések (esés, sebesség, vízhozam) sorrendjének törvényszerűsége felborult és általunk „fordított hurok görbének" nevezett jelenség alakult ki a remetei és gyulai szelvényben. Az 1974. évi vésztározásra kapott Δh=f(W) kapcsolat szemléletesen igazolja, hogy a viszonylag kis mennyiségű víz kieresztésével is jelentős árvízcsúcs-csökkentő hatás érhető el, hogy a síkvidéki árvíztározás is hatékony árvízvédelmi módszer lehet. Ez a következő évtizedek árvizeinél beigazolódott, a Körösökön is, más folyókon is. Az 50 évvel ezelőtti, 1974. évi katasztrofális körösi árvíznél első ízben alkalmazták tervszerűen a szükségtározást a töltések átvágásával. Ennek az árvíznek a tapasztalatai alapján épült meg néhány év alatt 3 körösi szükségtározó, illetve ez szolgált módszertani alapul a tiszai tározók (immár 7 db) tervezéséhez.

MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG XLI. ORSZÁGOS VÁNDORGYŰLÉS SZOLNOK, 2024. július 3-5.

2024-12-02T20:31:55+00:00

A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) XLI. Országos Vándorgyűlésének Szolnok adott helyet. A szakma minden területéről 462 regisztrált résztvevő érkezett a Debreceni Egyetem Szolnoki Kampuszára, a csodálatos környezetű Tiszaligetre.

Solti Dezső – Szlávik Lajos megemlékezéses

2024-12-02T20:31:55+00:00

Solti Dezső – Szlávik Lajos megemlékezéses