Hidrológiai Közlöny

Előszó

2025-09-24T18:00:30+00:00

Előszó a 105/3 kötethez

A területi párolgás havi értékeinek becslése 2000 és 2022 között Magyarországon kilométeres felbontásban

2025-09-29T14:03:56+00:00

A globális felmelegedés okainak és következményeinek vizsgálatához egyre nagyobb az igény a vízmérleg párolgás tagjának adataira. A területi párolgás egyre pontosabb becslése lehetővé vált a termodinamikai törvényekre épülő komplementáris módszer fejlődésével öt alapvető meteorológiai változó alapján (nettó sugárzás, levegőhőmérséklet, harmatpont, légnyomás és szélsebesség). ERA5-Land adatok felhasználásával készítettünk 0,1° térbeli felbontású párolgástérképeket Magyarországra a 2000-2022-es időszakra havi időbeli bontásban, majd távérzékeléssel mért MODIS felszínhőmérséklet adatok alapján megnöveltük a térbeli felbontást 1-km-re. A párolgás sokéves magyarországi átlagára 538 mm/év (a csapadék 89%-a) adódott, amely országos szinten 0,42 mm-el nőtt évente. A párolgás térbeli és időbeli változásainak értelmezése azonban további széleskörű vizsgálatokat kíván. Ennek érdekében megosztjuk az eredményeket egy mindenki számára ingyenesen elérhető oldalon (figshare.com). Célunk a hazai vízgazdálkodás segítése mind a felhasználói, mind pedig a szakmai oldalról.

Környezeti vízigények meghatározásának operatív módszertana

2025-09-25T12:21:31+00:00

A Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium Projekt (RRF-2.3.1-21-2022-00008) 6C alprojektje keretében jelenleg is folyamatban levő feladatunk a felszíni vizekre vonatkozó ökológiai vízigények meghatározási módszertanának felülvizsgálata. E tanulmányban az eddigi eredményeinket mutatjuk be.

Az ökológiai vízigény jogszerű alkalmazása az operatív vízkészlet-gazdálkodás területén napjaink alapvető feladatává válik, ugyanakkor a klímaváltozás hatásainak csökkentése, és az azokhoz történő alkalmazkodás keretében egy folyamatosan felülvizsgálandó feladatot is jelent a vízkészlet-gazdálkodók számára. Fontos egy konszenzusos módszertan elfogadása, hogy az ökológiai vízigényre a vízkészlet-gazdálkodás keretében ne csak, mint korlátozó tényezőre tekintsünk, hanem úgy is, mint egy olyan fontos vízhasználatra, amely hozzájárul a vizeink jó állapotának eléréséhez, vagy megtartásához, a természetes élővilág fennmaradásához és ezen keresztül a fenntartható és méltányos vízhasználatokhoz is elegendő és jó minőségű vízkészletet biztosít.

A fontosabb fogalmak használatára nemzetközi szakirodalmi áttekintést követően adunk javaslatot. Javasoljuk a környezeti vízigény (environmental flow) fogalmának a bevezetését, amely lehetővé teszi az integrált vízgazdálkodás keretében az élőlényegyüttesek szükségleteit leíró ökológiai vízigény és a társadalom vízigényének konszenzusos összehangolását.

A környezeti vízigény meghatározására első lépésben egyszerű, standardizálható, hidrológiai módszertant javaslunk. A módszertan újdonságát adó lényegi eleme, hogy havi bontásban, a vízfolyás vízgyűjtőjének méretétől függően kerül meghatározásra a minimum ökológiai lefolyás értéke és szintén havi bontásban kell meghatározni a 80%-os tartósságú természetes vízkészlet értékét is. A kettő különbözeteként számítható hasznosítható vízkészlet pedig a társadalom számára maximálisan hasznosítható vízkészletet – azaz egyfajta felső korlátot – jelentene. Ez biztosítaná, hogy az így kialakuló – vízhasználatok által befolyásolt – tehát az ökoszisztéma számára ténylegesen rendelkezésre álló lefolyás követné az adott évben megjelenő természetes vízjárás dinamikáját, ugyanakkor lehetővé tenné a vízkészletek hatékonyabb hasznosítását is.

A környezeti vízigény fogalmához igazodva a leírt hidrológiai módszerrel meghatározott ökológiai vízigények egy első közelítését adják a természetes ökoszisztéma fennmaradásához szükséges valós vízállapotoknak. A természet megőrzése érdekében az ökológiai vízigény így kiszámított konkrét értékei felülvizsgálhatók a vízfolyás hidromorfológiai paramétereinek és a biológiai elemek igényeinek figyelembevételével. Szükség esetén – például adathiányos vízgyűjtőkön, védett természeti értékek és/vagy fokozott társadalmi vízhasználati igények mellett – az ökológiai vízigény holisztikus meghatározási módszertan alapján, a társadalmi szereplők által kötött kompromisszum szerint módosítható.

A mikroszkópos biológiai vizsgálatok jelentősége az ivóvíz minőségének ellenőrzésében – egy magyarországi települési ivóvízszennyezés laboratóriumi aspektusainak bemutatása

2025-09-25T12:21:31+00:00

Az indikátor szervezetek alkalmazása kulcsfontosságú az ivóvíz minőségének ellenőrzésében. A hazai jogszabályozás szerint az ellenőrzés rendje a vízminták mikroszkopikus biológiai vizsgálatára is kiterjed, amely az ivóvíz hálózatban megjelenő mikroszkopikus élőlények kimutatására fókuszál. Az elosztóhálózatban megtalálható szervezetek többsége nem patogén, az emberi egészséget nem veszélyeztetik, azonban szerepet játszhatnak a kórokozók terjesztésében, továbbá hozzájárulnak a fertőtlenítőszerekkel szembeni védelemben, a fogyasztói pontokon pedig íz- és szagbéli elváltozásokat is okozhatnak. Vizsgálatuk azért is fontos, mert a vízhálózatban bekövetkezett változásokat indikálják: jelezhetnek nyersvíz eredetű szennyeződést, hálózati utószaporodást, pangást, biofilm képződést és nem utolsó sorban technológiai problémákat is. A mikroszkópos biológiai vizsgálatok egyik fő előnye a gyorsaság, amely különösen rendkívüli szennyezettség esetében lényeges, hogy a mintavételt követően minél hamarabb eredményt szolgáltasson a vizsgáló laboratórium. Munkánk során részt vettünk egy magyarországi település vízszennyezésének laboratóriumi vizsgálataiban, a havária időszak alatt 35 minta mikroszkópos biológiai vizsgálatát végeztük el különböző mintavételi pontokon. A mintákból egysejtűeket (Protozoa sp.), fonálférgeket (Nematoda sp.), kerekesférgeket (Rotatoria sp.) és ízeltlábú szúnyoglárvákat (Chironomidae sp.) mutattunk ki, a szervezetek megjelenése azonban sztochasztikus volt a vizsgált időszakban. A mikroszkopikus élőlények főként a fogyasztói pontokon voltak megtalálhatók, a víztározó medencékben 1-1 alkalommal jelentek meg, a hálózatra menő vizekben nem voltak kimutathatók. Ez arra enged következtetni, hogy a probléma nem a víztermelő kutak technológiájában volt keresendő, hanem a hálózatban bekövetkezett változás (pl. házi víztisztító berendezések, pangás, biofilm képződés) miatt jelentek meg a szervezetek. Az ízeltlábúak azonban a víztározók sérülésének köszönhetően kerülhettek be a rendszerbe, amelyet igazol az is, hogy nemcsak a fogyasztói pontokon, hanem a víztározó medencékben is megjelentek. A megfelelő vízkezelési eljárásoknak köszönhetően a mikroszkopikus szervezetek száma csökkent, a vizsgált időszak végén pedig nem voltak a mintákból kimutathatók. A havária időszakot követően a mintavételek rendje az önellenőrzési tervnek megfelelően havonta történik tovább, a vízminták megfelelő minőségűek

Per- és polifluoralkil anyagok jelenléte háztartási szennyvizekben és jelentőségük az emberi egészség szempontjából

2025-09-25T12:21:31+00:00

A per- és polifluoralkil-anyagok (PFA) szintetikus, fluortartalmú vegyületek, amelyek a bennük lévő szén-fluor kötések kivételes stabilitása miatt rendkívül ellenállóak a kémiai reakciókkal és a biodegradációval szemben. Ezen tulajdonságok következtében a PFA vegyületek perzisztens mikroszennyezőként hosszú ideig megmaradnak a környezetben, és világszerte kimutathatók természetes vizekből, ivóvízből, élelmiszerekből és biológiai mintákból is. Előnyös technológiai jellemzőik, alacsony reakciókészségük, valamint hőálló tulajdonságaik miatt széles körben alkalmazzák őket különféle ipari és mindennapi fogyasztási cikkekben. A hagyományos szennyvíztisztító rendszerek azonban nem képesek hatékonyan eltávolítani a PFA-vegyületeket, így azok az emberi tevékenység révén, többek között szennyvizek útján folyamatosan bekerülnek a környezeti körforgásokba, az élővizekbe, sőt, ivóvízforrásokba is. A PFA vegyületek tartós környezeti jelenléte és bioakkumulációs hajlama révén veszélyeztetik az ökoszisztémák működését, továbbá komoly egészségkockázatot is jelentenek, mivel összefüggésbe hozhatók többek között daganatos megbetegedésekkel, fejlődési és szaporodási zavarokkal, és számos további betegséggel. Noha az utóbbi években egyre több kutatás irányult a PFA-k kommunális szennyvizekben való előfordulására, a tisztán háztartásból származó szennyvizek, és a decentralizált, egyedi szennyvíztisztító kisberendezések, továbbra is alulreprezentáltak a vizsgálatokban. E rendszerek PFA-eltávolítási hatékonyságáról, valamint a belőlük származó kibocsátások mennyiségi és minőségi jellemzőiről kevés adat áll rendelkezésre. Mivel ezek az alternatív megoldások világszerte egyre elterjedtebbé válnak, kiemelt kutatási és szabályozási figyelmet igényelnek, főleg a mikroszennyezőket tekintve. Az ilyen rendszerek környezeti hatásának pontosabb megismerése elengedhetetlen a PFA-szennyezés hatékony csökkentéséhez, valamint a közegészségügyi és ökológiai kockázatok mérsékléséhez.

Egy vödör etetőanyag, egy tó sorsa – Horgászat a Balatonban

2025-09-25T12:21:31+00:00

Ez a tanulmány a rekreációs horgászat lehetséges környezeti hatásait vizsgálja a Balatonon, Közép-Európa legnagyobb édesvízi taván, amelyet túlnyomórészt szabadidős tevékenységekre, többek között horgászatra használnak. Az elmúlt években a horgászati tevékenységek folyamatosan nőttek, a nyári hónapokban a becslések szerint 20 000 – 35 000 horgász időzik a parton. A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) jelenleg több mint 1 millió tagot számlál. Annak ellenére, hogy a statisztikai adatok a horgászati tevékenység növekedésére utalnak, a tó vízminőségére gyakorolt hatásairól csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre, ami a jelen projekt indoka. Az eredeti hipotézis szerint a horgászok jelentősen hozzájárulhatnak a tó ökoszisztémájának ökológiai integritását veszélyeztető tápanyagterheléshez. Ez elsősorban a haleledelek széleskörű, gyakran szabályozatlan használatának köszönhető, mind helyi, mind globális szinten. Ezen etetőanyagok olyan tápanyagokat juttatnak a vízi környezetbe, mint a foszfát, nitrát, nitrit és ammónium, amelyek az édesvízi rendszerekben az algavirágzás és az ökológiai állapotromlás okozói. A célzott vizsgálatok hiánya miatt azonban továbbra is bizonytalan, hogy ezek a táplálékok milyen konkrét hatást gyakorolnak. E kutatás célja, hogy számszerűsítse a növényi tápanyagok kibocsátását haleledelekből, amelyek általában szénhidrát alapúak. A laboratóriumi kísérleteket Balaton vízéből és a kiválasztott etetőanyagokból álló szuszpenziókkal vizsgáltuk, amelyek valós horgászati gyakorlatot tükröző arányokban készültek. A koncentrációkat, beleértve a foszfát-, nitrit-, nitrát- és ammóniumionokat is, spektrofotométer segítségével határoztuk meg. A kapott adatokat ezt követően összehasonlítottuk más analóg vizsgálatok eredményeivel.

Az eredmények azt mutatják, hogy a halak beetetése hetente körülbelül 0,11-0,35 tonna foszforral adódik hozzá a tó foszformérlegéhez, ami egy három hónapos időszak alatt 1,37-4,25 tonna halmozott foszforbevitelnek felel meg. A szervetlen nitrogénvegyületek esetében a heti hozzájárulások 0,10 és 1,69 tonna között mozognak, ami ugyanezen időszak alatt 1,21 és 20,32 tonna közötti összbevitelt eredményezett. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a szabadidős horgászat a korábban feltételezettnél jelentősebb szerepet játszhat a Balaton eutrofizációjában.

A „több, mint hidrológus” Zsuffa István életművéről

2025-09-25T12:21:31+00:00

Zsuffa István (1933-2004) munkássága, színes személyisége az egykori kortársak és volt diákok emlékezetében ma is elevenen él. Nevét Szakkollégium őrzi a bajai Víztudományi Karon. Magyaregregyen a Lászlóffy Woldemár Hidrometriai Mérőtelepen az általa vezetett hidrometriai mérőgyakorlataira emlékeztet a 2014-ben felavatott emléktáblája, az NKE Víztudományi Kar aulájában felállított mellszobra pedig szintén főhajtás az egykori hidrológus emléke előtt. Ez az írás a sokoldalú, humán műveltségű szakember szerteágazó munkásságának – szakirodalmi és tudományszervezői tevékenységének és oktatás iránti elkötelezettségének – rövid bemutatására vállalkozik. A címben megfogalmazott „több, mint hidrológus” szóösszetétel is erre utal.

MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG XLII. ORSZÁGOS VÁNDORGYŰLÉS SZÉKESFEHÉRVÁR, 2025. július 2-4.

2025-09-29T08:27:59+00:00

A MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG XLII. Országos Vándorgyűléséről számolunk be, melyet Székesfehérváron, a Sóstói Stadionban, valamint az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karán tartottak.

Padisák Judit köszöntése 70. születésnapja alkalmából

2025-09-24T18:00:41+00:00

Születésnap és tudományos életmű: Padisák Judit professzor asszonyt köszöntjük 70. születésnapja alkalmából.

Almási István és Szanyi János (2021): A Pannon-medence hidrogeológiája)

2025-09-24T18:00:41+00:00

Almási István és Szanyi János (2021): Hydrogeology of the Pannonian Basin

Kiadó: The Groundwater Project, Guelph, Ontario, Canada, 2024.

Nyomtatott verzió: 73 oldal https://doi.org/10.21083/978-1-77470-044-0

Dr. Szlávik Lajos szerk.: A vízügyi szolgálat 70 éve (1953-2023)

2025-09-24T18:00:42+00:00

Dr. Szlávik Lajos szerk.: A vízügyi szolgálat 70 éve (1953-2023)

Vízügyi Közlemények különszám, Budapest

Nyomtatott verzió: 612 oldal

Kabay Sándor

2025-09-24T18:00:42+00:00

NEKROLÓG - Kabay Sándor – Fejér László megemlékezése