Hadtudomány

Tartalomjegyzék

Imre Jelencsics — v, 06 szept 2026 09:44:35 +0000

Vendégszerkesztői köszöntő

Mihály Boda — v, 06 szept 2026 10:31:43 +0000

A hadtörténelem fordulatai

Mihály Boda — v, 06 szept 2026 10:51:54 +0000

A 20. század második felében a hadtörténelmi kutatás újabb és újabb fordulatokon ment keresztül. Ennek a folyamatnak, melyet „új hadtörténetírás”-nak vagy new military history-nak nevezünk, az a fő jellegzetessége, hogy a háborúnak a társadalommal összefüggő kérdéseit vizsgálja, szemben a megelőző, nagyjából másfél évszázad hadtörténelmi kutatásaival, mely főként hadművészeti problémákkal foglalkozott. Ezért ezt az új kutatási irányt „háború és társadalom” vagy war and society hadtörténetírásnak is nevezzük. Az alábbi tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a fordulatok a hadtörténelem területén nem csupán a 20. század második felének a jellemzői, hanem már az ókortól kezdve megtaláljuk azokat; illetve, hogy az új hadtörténetírás fordulatai nem is merültek még ki, hanem azonosítható egy új, normatív fordulatnak nevezhető kutatási irány is. Ez a két jelenség önértékükön túl felhasználható arra is, hogy a tanulmány szerzője állást foglaljon és szándéka szerint megnyugvást hozzon a hadművészet-fókuszú és a társadalom-fókuszú hadtörténelmet képviselő kutatók között zajló vitában.

Lehet-e tökéletesen fordítani Clausewitzet?

Violetta Veres — v, 06 szept 2026 11:28:55 +0000

Az egyik legnagyobb hatású katonai gondolkodó, Carl Philipp Gottlieb von Clausewitz munkáit számos nyelvre lefordították. A nemzetközi és magyar szakirodalom egyre gyakrabban hívja fel a figyelmet azonban arra, hogy szövegeinek fordítása hírhedten nehéz vállalkozás. A fordítást nehezítő tényezők között rendszeresen megemlítik a nyelvtudományi tényezőket is, de a témában még nem született átfogó vizsgálat és elemzés. A Clausewitz-szövegek fordításának nyelvtudománnyal összefüggő nehézségei megfelelő szövegvizsgálattal nemcsak felszínre hozhatók, hanem kiválóan rendszerezhetők is. A kutatás eredményei pedig bővíthetik a napjainkban még töredékes hazai Clausewitz-alapkutatásokat. A tanulmány a Clausewitz-fordítás kihívásainak nyelvtudományi vonatkozásait összegzi.

Az 1546 őszi szászországi hadműveletek és az adorfi csata a kortárs beszámolók tükrében

Barnabás Guitman — v, 06 szept 2026 11:41:43 +0000

Az 1546 őszi szászországi hadműveletek a schmalkaldeni háború kulcsfontosságú eseményei voltak. A szász választói Vogtland tartomány elfoglalása stratégiai győzelmet hozott a császárpárti koalíció számára, előkészítette a császáriak 1547-es mühlbergi győzelmét. A háború e szakaszában kapcsolódtak be először a magyarországi huszárok, akik a kortárs beszámolók tanúsága szerint a háború végéig a csatározások meghatározó szereplőivé váltak. A tanulmány gerincét az eseményekben résztvevő felek által papírra vetett, az adorfi csatáról szóló, eltérő nézőpontból megfogalmazott híradások összevetése alkotja. A vizsgált források különbözőségükben is egybehangzó narratívái izgalmas betekintést nyújtanak a 16. századi magyar huszárság történetének e lényeges mozzanatába.

A Magyar Királyság katonaállítása a hétéves háború folyamán (1756–1763)

Balázs Lázár — v, 06 szept 2026 13:01:41 +0000

Tanulmányom a magyar hadtörténetírásban, történetírásban jóformán ismeretlen[1] eseménysort, az 1756 és 1761 közötti, országgyűlési felhatalmazás vagy bármilyen rendi egyeztetés nélkül zajló újoncállítást, annak lefolyását, módszereit és eredményeit vizsgálja. Vizsgálatom kiterjed Erdély és Horvát-Szlavónország katonaállításaira is, de az ekkor már militarizált horvát Határőrvidék emberi hozzájárulása nem képezi tanulmányom tárgyát, mivel azok a területek csak közjogi fikcióként tartoztak a Magyar Királysághoz, hiszen a határőrvidéki katonaságot közvetlenül Bécsből igazgatták.

Habelschwerdt elfoglalása – egy sikeres rajtaütés a bajor örökösödési háború folyamán 1779-ben

Péter Tímár — v, 06 szept 2026 15:58:28 +0000

A bajor örökösödési háború (1778-–1779) utolsó hónapjaiban a császári-királyi hadsereg egy merész rajtaütés tervét dolgozta ki a téli szállásra vonult porosz csapatokkal szemben. A céljuk a sziléziai glatzi grófságban található Habelschwerdt városának és környékének elfoglalása volt. A támadásban résztvevő, mintegy 8000 katonát Dagobert Sigmund von Wurmser altábornagy vezette. A bajor örökösödési háború harccselekményeihez mérten nagyszabású támadást a precíz tervezésnek és végrehajtásnak köszönhetően siker koronázta. Jelen munkában a szerző az események lehető legpontosabb rekonstruálására tesz kísérletet.

A pesti inszurgens lovasezred az 1809-es magyarországi hadjáratban

István Nagy-L. — v, 06 szept 2026 16:11:57 +0000

A középkori eredetű magyar hadrendszert, az inszurrekciót az 1715. évi 8. törvénycikk fenntartotta az ország védelmének második vonalaként. Az utolsó országos felkelést 1809-ben hirdette meg I. Ferenc, 1796 óta negyedik alkalommal. Az előkészítettség magas szinten állt, egy hónap múlva már mustrálták a csapatokat, másfél hónap múlva átestek a tűzkeresztségen, alig több mint két hónap múlva pedig nagy mezei csatát vívtak. A pesti lovasezred az 1809-es inszurrekció legtöbb harcban részt vett alakulata volt. A tanulmány, ennek a területvédelmi egységnek a részvételét mutatja be a hadműveletekben, esettanulmány jelleggel. Az ezred az alapfeladatát kiválóan teljesítette, de elsővonalbeli feladat (nagy csata megvívása) ellátására akkor még alkalmatlan volt.

A francia hadsereg magyar tagjai a 20. század első felében

Krisztián Bene — v, 06 szept 2026 16:27:08 +0000

A 20. század első felének francia–magyar kapcsolatrendszere katonai vonatkozásaival kapcsolatban kevés tudományos igényű kutatás zajlott, ebből kifolyólag jelen tanulmány ennek a hiányosságnak az átfogó jellegű pótlására vállalkozik. Az első világháború során több száz magyar állampolgár harcolt a francia haderő kötelékében, az ezt követő évtizedek során pedig folyamatos volt a hasonló nagyságrendű magyar jelenlét a Francia Idegenlégió kötelékében. A második világháborúban ez a szám meghaladta a kétezret a francia hadsereg, majd kisebb arányban a Szabad Francia Erők soraiban. Az 1946-ban kirobbant első indokínai háború során is ezres nagyságrendben találunk magyarokat az Idegenlégióban. Ezen történeti epizódok feltárása hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok alaposabb megismeréséhez és újraértékeléséhez.

„Leleményes mi népünk…” „Íróasztal feltalálók” a második világháború előestéjén. 1938–1941

Ferenc Kiss Gábor — v, 06 szept 2026 16:39:07 +0000

A modern kor háborúiban a tömeghadsereg kiegészítését a polgári társadalom biztosította, így az is közvetlenül érintetté vált. Az első világháború esetében ezt erősítette fel a háborús vereség és Trianon tragédiája, és annak össztársadalmi kérdéssé válása. A hivatalos katonai gondolkodás egyértelműen nyomon követhető a korszak katonai szakirodalmi és levéltári forrásaiból, de „népi útkeresés”-nek is akad lenyomata. A M. kir. Honvédelmi Minisztérium 3.b osztály irataiban lelhető fel egy sajátos iratcsoport, az ide beküldött haditechnikai találmányok leírása, melyek jellemzően haderőn kívüli egyének tollából származtak. Cikkemben ezek bemutatására és elemzésére vállalkozom

Alibi a háborús bűnökre?

Ákos Fóris — v, 06 szept 2026 16:54:19 +0000

1943. október 23-án Lakatos Géza vezérezredes a Magyar Megszálló Erő parancsnokaként először adott átfogó szabályozást a partizánellenes hadviselés során alkalmazható megtorlás eszközeiről. Ezt a parancsot a német titkosszolgálat és külügyminisztérium a szovjet területeken elkövetett német megszálló politikával való szembefordulásként értelmezték. A tanulmány ennek a parancsnak katonapolitikai hátterét, valamint az 1941-1944 közötti magyar megszálló politikában betöltött szerepét vizsgálja.

A hadtörténelem fordulatai, az „új hadtörténetírás” és a normatív fordulat

Mihály Dr. Boda — sze, 09 szept 2026 01:23:46 +0000

A 20. század második felében a hadtörténelmi kutatás újabb és újabb fordulatokon ment keresztül. Ennek a folyamatnak, melyet „új hadtörténetírás”-nak vagy new military history-nak nevezünk, az a fő jellegzetessége, hogy a háborúnak a társadalommal összefüggő kérdéseit vizsgálja, szemben a megelőző, nagyjából másfél évszázad hadtörténelmi kutatásaival szemben, mely főként hadművészeti problémákkal foglalkozott. Ezért ezt az új kutatási irányt „háború és társadalom” vagy war and society hadtörténetírásnak is nevezzük. Az alábbi tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a fordulatok a hadtörténelem területén nem csupán a 20. század második felének a jellemzői, hanem már az ókortól kezdve megtaláljuk azokat; illetve, hogy az új hadtörténetírás fordulatai nem is merültek még ki, hanem azonosítható egy új, normatív fordulatnak nevezhető kutatási irány is. Ez a két jelenség önértékükön túl felhasználható arra is, hogy a tanulmány szerzője állást foglaljon és szándéka szerint megnyugvást hozzon a hadművészet-fókuszú és a társadalom-fókuszú hadtörténelmet képviselő kutatók között zajló vitában.

A Magyar Királyság katonaállítása a hétéves háború folyamán (1756–1763)

Lázár Balázs — sze, 09 szept 2026 01:24:13 +0000

A Porosz Királysággal vívott hétéves, vagy harmadik sziléziai háború a Habsburg Monarchia egyik legnagyobb katonai erőpróbája volt a 18. század folyamán. A császári-királyi hadsereg magyar komponense egyre nagyobb arányban képviseltette magát Mária Terézia császárné és királynő haderejében. A magyar gyalogezredek és a huszárregimentek számára az ország legkevesebb 50 000 újoncot állított vagy toborzott a háború folyamán 1756 őszétől 1761-ig. Tanulmányom a tömeges újoncozások módszereit és politikai háttérét vizsgálja mind a hadsereg, mind a társadalom szempontjából. Elemzi a korabeli hadkiegészítés problémáit és visszásságait, a tömegessé váló dezertálás okait és bemutatja a rendi katonaállítás felemás eredményeiből a birodalom vezetésében levont tanulságokat, amelyek II. József reformjaiban tükröződtek.

A pesti inszurgens lovasezred az 1809-es magyarországi hadjáratban

István Nagy-L. — sze, 09 szept 2026 01:24:38 +0000

A középkori eredetű magyar hadrendszert, az inszurrekciót az 1715. évi 8. törvénycikk fenntartotta az ország védelmének második vonalaként.

Az utolsó országos felkelést 1809-ben hirdette meg I. Ferenc, 1796 óta negyedik alkalommal. Az előkészítettség magas szinten állt, egy hónap múlva már mustrálták a csapatokat, másfél hónap múlva átestek a tűzkeresztségen, alig több mint két hónap múlva pedig nagy mezei csatát vívtak.

A pesti lovasezredben az 1809-es inszurrekció legtöbb harcban részt vett alakulata volt. A tanulmány ennek területvédelmi egységnek a részvételét mutatja be a hadműveletekben esettanulmány jelleggel. Az ezred az alapfeladatát kiválóan teljesítette, de elsővonalbeli feladat (nagy csata megvívása) ellátására akkor még alkalmatlan volt.

Habelschwerdt elfoglalása (1779)

Péter Timár — sze, 09 szept 2026 01:25:02 +0000

Absztrakt

A bajor örökösödési háború (1778-1779) utolsó hónapjaiban a császári-királyi hadsereg egy merész rajtaütés tervét dolgozta ki a téli szállásra vonult porosz csapatokkal szemben. A céljuk a sziléziai glatzi grófságban található Habelschwerdt városának és környékének elfoglalása volt. A támadásban résztvevő, mintegy 8000 katonát Dagobert Sigmund von Wurmser altábornagy vezette. A bajor örökösödési háború harccselekményeihez mérten nagyszabású támadást a precíz tervezésnek és végrehajtásnak köszönhetően siker koronázta. Jelen munkában a szerző az események lehető legpontosabb rekonstruálására tesz kísérletet.

A francia hadsereg magyar tagjai a 20. század első felében

Krisztián Bene — sze, 09 szept 2026 01:25:29 +0000

Alibi a háborús bűnökre? – Lakatos Géza vezérezredes 1943. október 23-i parancsa a partizánellenes hadviselésről

Ákos Fóris — sze, 09 szept 2026 01:25:57 +0000

1943. október 23-án Lakatos Géza vezérezredes a Magyar Megszálló Erő parancsnokaként először adta átfogó szabályozását a partizánellenes hadviselés során alkalmazható megtorlás eszközeiről. Ezt a parancsot a német titkosszolgálat és külügyminisztérium a szovjet területeken elkövetett német megszálló politikával való szembefordulásként értelmezték. A tanulmány ennek a parancsnak katonapolitikai hátterét, valamint az 1941-1944 közötti magyar megszálló politikában betöltött szerepét vizsgálja.

Az 1546 őszi szászországi hadműveletek és az adorfi csata a kortárs beszámolók tükrében

Barnabás Guiman — sze, 09 szept 2026 01:26:24 +0000

Lehet-e tökéletesen fordítani Clausewitzet?

Violetta Veres — sze, 09 szept 2026 01:26:52 +0000

Az egyik legnagyobb hatású katonai gondolkodó, Carl Philipp Gottlieb von Clausewitz munkáit számos nyelvre lefordították. A nemzetközi és magyar szakirodalom egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet azonban arra, hogy szövegeinek fordítása hírhedten nehéz vállalkozás. A fordítást nehezítő tényezők között rendszeresen megemlítik a nyelvtudományi tényezőket is, de a témában még nem született átfogó vizsgálat és elemzés. A Clausewitz-szövegek fordításának nyelvtudománnyal összefüggő nehézségei megfelelő szövegvizsgálattal nemcsak felszínre hozhatók, hanem kiválóan rendszerezhetők is. A kutatás eredményei pedig bővíthetik a napjainkban még töredékes hazai Clausewitz-alapkutatásokat. A tanulmány a Clausewitz-fordítás kihívásainak nyelvtudományi vonatkozásait összegzi.

„Leleményes mi népünk…”

Gábor Ferenc Kiss — sze, 09 szept 2026 01:23:19 +0000

Íróasztal generális, kávéházi konrád… a katonai és háborús kérdésekbe kontárkodó kívülálló alakja mindig is részét képezte az aktív közvéleménynek, s hogy mennyire is jelen voltak korszakunkban, ezt bizonyítja, hogy külön szót alkotott rá nyelvünk. Ennek több oka is lehet. Részben, hogy a modern kor háborúi, különösen az első világháborútól kezdve dimenzióban és intenzitásban felülmúltak minden korábbi háborút, s mivel a haderő kiegészítését a polgári társadalom biztosította, így érintetté vált, ezáltal, a tömegkommunikáció által is felerősítve hangját, úgy érezte, joga és kompetenciája hogy véleményt alkosson. A háborús érintettség mellett ezt erősítette fel a háborús vereség és Trianon tragédiája, és annak össztársadalmi kérdéssé válása. Ezzel mindenki „jogot” szerzett, hogy megoldásban közreműködjön.

A megoldásnak pedig egyik fontos elemét képezte az új háborúra való felkészülés, aminek egyfajta össznépi szintjét jelentették a jövő hadviselésére és haditechnikájára vonatkozó elképzelések. A hivatalos katonai gondolkodás egyértelműen nyomon követhető a korszak katonai szakirodalmi és levéltári forrásaiból, de „népi útkeresés”-nek is akad lenyomata.

A M. kir. Honvédelmi Minisztérium 3.b osztály iratai kutatása közben, a kutatás egyfajta melléktermékeként figyeltem fel egy sajátos iratcsoportra. Ez pedig az ide beküldött haditechnikai találmányok leírása, melyek jellemzően haderőn kívüli egyének tollából származtak. Előadásomban ezen dokumentumok alapján kerülnek bemutatására és elemzésére a „népi” hadtudomány akkor eredményei.