Földrajzi Közlemények

Az aszály hatása a marokkói mezőgazdaságra – Az alkalmazkodás lehetőségei a döntéshozók szándékai és a gazdák tapasztalatai alapján

Judit Pappné Vancsó — 2025-09-20

Marokkóban az előrevetített klímaváltozás következményeként növekedhet az aszályos periódusok gyakorisága és hossza a jövőben, a jelenség azonban már napjainkban is érezteti hatását. A csapadékeloszlás és a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségének kedvezőtlen alakulása ronthatja a mezőgazdaság egyébként is változékony teljesítményét, veszélyeztetve az élelmiszerbiztonságot, a gazdálkodók megélhetését, valamint a külkereskedelmi mérleg egyensúlyára is kedvezőtlen hatást gyakorolhat. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a mezőgazdaság teljesítményét jelenleg mennyire befolyásolja az aszályosság, mennyire hatékonyak a problémákat orvosolni hivatott, eddig bevezetett intézkedések, valamint, hogy a szektort szabályozó intézmények és döntéshozók milyen kihívásokkal küzdenek a fenntarthatóbb mezőgazdaságra való átmenet során. Van-e összhang az alkalmazkodó mezőgazdaságra való áttérésben a kormányzati tervek, a pénzügyi vagy szakmai támogatási programok által kínált lehetőségek és a gazdálkodók ismeretei, motivációi között. A vizsgálat kitért arra is, hogy a gazdálkodók éghajlatváltozással kapocslatos problémaérzékelése mennyire biztos, használnak-e, ismernek-e bármely, alkalmazkodás irányába mutató módszert, van-e válaszuk az előttük álló kihívásokra. A főként szakértőkkel lefolytatott mélyinterjúk és a gazdálkodókkal készített kérdőívek alapján megállapítható, hogy az aszályosság a mezőgazdasági teljesítmény alakulásának legnagyobb kihívása jelenleg és a következő évtizedekben egyaránt. A kormányzat által nyújtott képzések és pénzügyi támogatások hatása ugyan tetten érhető, de mindez egyelőre nem jelent számottevő változást a problémák kezelésében. A szakértők véleménye szerint a gazdák képzésének és a gazdaságok modernizálásának csekély mértékű sikere nagyban összefügghet az írástudatlansággal és általában az iskolázatlansággal, valamint a részvételi megközelítés csekély mértékével. A kormányzati támogatásokkal kapcsolatos irányok gyakran nem egyeznek meg a gazdálkodók elképzeléseivel. A korábban meggyökeresedett, exportorientált mezőgazdálkodás az aktuális gazdasági érdekek mentén szerveződött, és nem mindig vette figyelembe a termőhelyi adottságokat. A reformok irányába tett lépések vélhetően a korábbi rendszerben meggyökeresedett szokások és a gazdák változásokkal szemben mutatott rugalmatlansága miatt lassú ütemben halad. Lényeges lenne a politikaalkotás során a hatékonyabb részvételi megközelítést alkalmazni, ahol a döntéshozó következetesen figyelembe veszi a gazdák tapasztalatait és elképzeléseit a támogatási rendszer kidolgozásánál, hangsúlyozva a fenntartható mezőgazdálkodás alapelveit, amelynek része a nemzeti érdekekhez igazodó mezőgazdasági exportpolitika átalakítása is.

BRIT KÖZÉP-EURÓPA TÉRKÉPEK, 1915–1919. II. RÉSZ A KÉZIKÖNYV ÉS ATLASZ SZERZŐJE: B. C. WALLIS

Róbert Győri — 2025-09-20

This article is the second part of a paper which examines The Peoples of Austria-Hungary I geographical handbook and the accompanying Atlas of Austria-Hungary, published by Britain’s Naval Intelligence Division in 1919, its making and contents, and the involvement of Hungarian and British geographers in mapping and boundary making. The article shows that B. C. Wallis undertook to study Hungary’s nationalities and demography from 1915 as part of the 1:1M mapping project coordinated by Arthur Hinks in the Royal Geographical Society in London on behalf of the Geographical Section, General Staff and, later, for the Geographical Section (ID32) of the Naval Intelligence Division. Wallis was known in academic circles for his book on the teaching of geography and work in statistics, but he was not an expert on Hungary, and he joined the project to boost his scholarly career. In comparison with those Hungarian geographers involved in the peace preparations and who used that work to start their career, Wallis failed to establish himself as an academic geographer after the First World War. Britain won both the War and the peace, yet British geographers rued the missed opportunity to strengthen geography as a discipline in the immediate post-war period. Hungary lost the war and the peace, yet geography in Hungary was seen as a strategic discipline that could help the country both know itself and achieve the revision of the peace treaty.

FÖLDRAJZ ÉS EMLÉKEZET KELET-KÖZÉP-EURÓPAI IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK KONTEXTUSÁBAN

Barta Géza — 2025-09-20

A tanulmány a kollektív emlékezet, a tér és az identitás összefüggéseit elemzi a kelet-közép-európai kontextusra fókuszálva, különös figyelmet fordítva a társadalomföldrajzi megközelítésekre. A társadalmi emlékezet elméleti alapvetései Halbwachs, Assmann és Nora koncepcióira támaszkodva körvonalazódnak, de azokon túlmutatva az emlékezet helyekhez és terekhez kötődő alakzatai is bemutatásra kerülnek. Kulcsfontosságú fundamentum, hogy az emlékezetkutatás interdiszciplináris jellege lehetővé teszi a társadalomföldrajzi megközelítések integrálását, amelyek eddig kevésbé voltak hangsúlyosak, különösen a magyarországi tudományos mező közegében. A kelet-közép-európai régió sajátosságai, történelmi traumái – háborúk, kitelepítések, rendszerváltások – különösen relevánsak az emlékezettájak és a traumatájak kialakulásában, melyek egyszerre kötődnek a társadalmi konfliktusokhoz és a kollektív identitásokhoz. Ennélfogva a posztszocialista térség emlékezet-narratívái gyakran konfrontatívak, egymással versenyeznek és folyamatosan újraértelmezik őket. A tanulmány számos példán keresztül elemzi az emlékezet földrajzi dimenzióit, különös tekintettel az emlékezet- és traumatájakra, valamint az emlékezet politikai és társadalmi szerepére. Végezetül, rávilágít arra, hogy a kelet-európai emlékezet-orientált kollektív praxisok gyakran egymással versengő identitásformáló erővel bírnak, ami eltér a nyugat-európai, lineáris, inkább a kommemoratív rítusokhoz kötődő emlékezeti modellektől. A dolgozat továbbá ahhoz a tudományközi diskurzushoz járul hozzá, amely hangsúlyozza a földrajzi megközelítések szükségességét az emlékezet és identitás térbeli vonatkozásainak megértésében.

A FÖLDRAJZTUDOMÁNY HAZAI SZAKMAI HELYZETÉNEK VÁLTOZÁSA A FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEKBEN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK TÜKRÉBEN

Péter Szilassi — 2025-09-20

A földrajztudomány tudományok közötti helyezének történeti elemzése azért fontos feladat, mert tükrözi az adott korszakban a népesség, a gazdaság, a környezet és a technológia fejlődését, és e társadalmi keret változásával együtt járó tudományos pozíció változásokat. Kérdés, hogy az adott szakma, mesterség esetünkben a geográfiával foglalkozó kutatók, azaz földrajztudósok mennyire képesek illeszteni tudományukat az adott korszak társadalmi, gazdasági, politikai változásaihoz. Nyilvánvaló, hogy egy tudomány helyeztét, pozícióját egy adott társadalmon, illetve tudományos közéleten belül nem lehet szabványok alapján számszerűsítve megadni, mert ez a fogalom igen sok szempontból megragadható. Így lehet pl. személyek alapján kvantitatívan minősíteni egy tudományterület (szakma) állapotát: pl. hányan dolgoztak földrajztudósként, és ez miként változott idővel, vagy lehet a tudományos eredmények alapján: pl. tanulmányok, projektek száma, vagy infrastruktúra (pl. terület, eszközellátottság) alapján, illetve, (esetleg összevetve a nemzetközi adatokkal), hogy milyen pénzügyi, gazdasági környezetben, finanszírozási helyzetben fejlődött egy adott tudományszak egy adott korban. Jelen összeállításunkban a Földrajzi Közlemények folyóirat 1900-2020 közötti lapszámainak szakmai tartalmi elemzésével kíséreljük meg a fentiekben bemutatott tudományrendszertani mutatók fontosabb változásait becsülni.