Földrajzi Közlemények

LINEÁRIS VÁROS: EGY VISSZATÉRŐ SZÉLSŐSÉGES KONCEPCIÓ AZ URBANISZTIKAI GONDOLKOZÁS RACIONALIZÁLÁSÁRA

Gergő Pődör — 2024-12-22

In January 2021, Saudi Arabia first published the vision of a 170-kilometer-long city on a single axis stretching from the Red Sea across the mountains of Tabuk Province to the Arabian Desert. Earthwork began in October 2022 and this urban utopia keeps fascinating the world. Nevertheless, the concept of a city organised along a single axis is not unexemplary in urbanism. Spanish architect Arturo Soría y Mata was the first to formulate the idea of a linear city in a programmatic way in 1882, which he would have applied for Madrid. 150 years have passed from the original idea to present day and the concept of the linear city appears at various points in time and space. This research focuses on linear city ideas that can be considered antitypes of the Saudi vision. Namely, Soría’s Ciudad Lineal, the Soviet plan for Magnitogorsk and The Continuous City of Alan Boutwell and Michael Mitchell concentrate space and limit the main movement of users to one direction – along a longitudinal axis. As such, this determining decision has a crucial effect on planning, operation and the lives of inhabitants. The core of this paper is the comparative analysis of similarities and differencies, advantages and disadvantages of four linear city concepts from different eras. Contemporary publications and the small number of existing comparative studies provide the basis for drawing the storyline of the linear city and for interpreting them in the history of urbanism. Such a paper is all the more necessary since the Saudi vision seems to be the first opportunity to fully realise ’The Linear City’ existing largely in the form of theories, sketches and blueprints only. After the failure of similar attempts, this urban utopia cannot avoid neither previous lessons nor hinders if it wishes to revive the recurring idea of urban revolution and rationalisation.

FELOSZTOTT ORSZÁG, MEGOSZTOTT VÁROS(KÉP): AZ ÉSZAK-ÍRORSZÁGI KONFLIKTUS DIMENZIÓI ÉS REPREZENTÁCIÓJA A BELFASTI FALFESTMÉNYEKEN

Ádám Labáth — 2024-12-23

A nagypénteki egyezményt követő negyed évszázad igazi sikertörténetnek számít Észak-Írországban. A terror évtizedei véget értek, a szembenálló felek közötti jogegyenlőség érdekében közigazgatási reformok sora valósult meg, és a békének köszönhetően jelentős gazdasági fellendülés indult meg a válság sújtotta régióban. Azonban Észak-Írország, ahogy a központja, Belfast is megosztott a mai napig. A szegregáció, a politikai szektarianizmus és a társadalmi immobilitás máig a hétköznapok része maradt. Ha más nem, a Brexit politikai viharai rámutattak erre. Tanulmányomban a városi geopolitika segítségével teszek kísérletet az észak-írországi konfliktus átfogó bemutatására. A szintetizáló vizsgálat kitér a konfliktus történeti kontextusára, ami tágabb értelemben elemzi az angol-ír konfliktus több, mint 800 éves történetét. Ez a megközelítés lehetőséget ad arra, hogy a konfliktust nem csak egy dimenziót kiemelve szemléljük, de együttesen értelmezhessük az évszázadok alatt egymásra rakódott rétegeket. Ezt követően a tanulmány kitér az észak-írországi politikai, vallási és nemzeti identitások bemutatására is, melyeket gyakran szinonimaként kezelnek a konfliktus elemzése során. Végül pedig a konfliktus városi reprezentációját és a szembenálló felek térformáló alkotásait, a belfasti politikai falfestményeket mutatja be. A politikai falfestmények hagyománya egyidős magával az észak-írországi konfliktussal, és az utcai alkotásokon keresztül magát a konfliktus történetét, annak eszkalációját és megbékélését, valamint a szembenálló felek, az ír nacionalisták és a brit unionisták identitását ismerhetjük meg. A tanulmány két legfontosabb célja, hogy felhívja a figyelmet az észak-írországi konfliktus komplex dimenzióira, annak máig releváns kérdéseire és a hasonlóságra a tágabb térségünkkel, Kelet-Európával. A politikai konfliktusok, a Brexit és a változó demográfiai trendek is azt mutatják, érdemes figyelni Észak-Írországra.

IPAR 4.0 TECHNOLÓGIÁK ÉS FOGLALKOZTATÁS A MAGYAR KÖNNYŰIPARBAN EGY EMPIRIKUS KUTATÁS TÜKRÉBEN

Eva Kiss — 2024-12-22

Az elmúlt évtizedben kibontakozó negyedik ipari forradalom egyszerre jelent kihívást és lehetőséget az évtizedek óta komoly nehézségekkel küzdő magyar könnyűipar számára. A tanulmány egy empirikus kutatás (céginterjúk) alapján azt vizsgálja, hogy a textil-, ruházati-, bőr- és cipőiparban (TRBC szektor) mennyire terjedtek az Ipar 4.0 technológiák, és ez milyen hatással van a foglalkoztatásukra. Azt tapasztaltuk, hogy az új technológiák alkalmazása ezekben az iparágakban ma még kevésbé előrehaladott. Emiatt a foglalkoztatottak számában és összetételében sem következett be látványos változás napjainkig. Ez összefügg az ágazat sajátosságaival és a foglalkoztatott munkaerő kedvezőtlen jellemzőivel is. Valójában ezen tényezők miatt a negyedik ipari forradalom új technológiái nem jelentenek valódi lehetőséget a TRBC szektor számos vállalkozása számára a következő években.

INFORMÁLIS VÁROSI ZÖLDTEREK FEJLŐDÉSI PÁLYÁINAK TÉRHASZNÁLAT-ALAPÚ VIZSGÁLATA SZEGEDEN

Nándor Zoltán Tráser — 2024-12-23

Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kap a fenntartható városfejlesztés akár a szakirodalmat, akár az Európai Unió szakpolitikai célkitűzéseit tekintjük át. Megállapítható, hogy ezek egyik kulcseleme a zöldfelület és térbeli összetevőinek hatékonyabb fel- és kihasználása. Ebbe beletartoznak az eddig sok esetben csak alternatív módokon, kevés lakos által használt informális városi zöldterek is, melyeknek fontos jellemzője a szabályozatlanság, különösen a térhasználati módok terén. Ennek nyomán fennáll a lehetősége, hogy a formális zöldtereket igénybe vevőkhöz képest eltérő látogatói szokások, térhasználói jellemzők tapasztalhatók ezeken. Jelen kutatás célja az informális városi zöldterek kihasználtságának, az azokat látogatók jellemzőinek, térhasználati szokásainak, kiemelten a devianciák megjelenésének a vizsgálata volt. Munkánk során 14 szegedi mintaterületet vizsgáltunk a terepi megfigyelés módszerével előre összeállított felmérő adatlapokat alkalmazva 12 alkalommal 2020.09.24. és 2021.07.16. között, majd a 2022-es és 2023-as években személyes résztvevőmegfigyeléssel változás utánkövetést végeztünk. Ennek nyomán megállapítottuk, hogy erős változatosság jellemző a szegedi informális városi zöldterekre, ugyanakkor jellemzően fizikai aktivitásokat végeznek rajtuk csoportosan a fiatalabb felnőttek, melyek között sok esetben előfordulnak illegális tevékenységek is.

A TERMÁLIS INVERZIÓ VISELKEDÉSE A MOHOS-TÖBÖR MIKROKLÍMARENDSZERÉN BELÜL 2023 ŐSZÉN

András Dobos — 2024-12-23

The sinkholes of the Bükk plateau appear as climatic anomalies. Due to the sinkhole’s morphometry, their dish-like, concave geometry, they collect the cold air layers from their environment by gravity and further cool it by extreme radiation processes. Thus, they can be characterized by significantly lower minimum temperature compared to their surroundings, if the conditions of the build-up are given. Although, the build-up of the inversed air stratification is not regular in every case. Geomorphologic factors and the current surface coverage of the sinkhole influences the albedo of the surface, moreover it is directly exposed to solar radiation and external weather impact. The Institute of Geography and Geoinformatics of the University of Miskolc carries out measurements in the Mohos sinkhole of Zsidó meadow, which representatively provides an outstanding medium for the understanding of the microclimate of the sinkholes. The variety of the transitional seasons enables the observation of the presence of these extremities and their study for better understanding of these phenomenon. This article summarizes the results of the complex physical geographic and meteorological study carried out in the Mohos sinkhole in the fall of 2023. Based on the records of the National Meteorological Service, the investigated autumn season of 2023 had the highest national average temperature in Hungary since the beginning of the national measurements (1901). Despite of the extremely warm weather conditions, the minimum temperature in the sinkhole fell below zero 56 days (out of the 91 days of the season), and exceeded the -10ˇC on 11 days, -15ˇC three times, and reached the lowest recorded temperature at 19.9ˇC at the end of November. These numbers show the real extremity of the sinkhole’s microclimate.