Civil Szemle

A civilitás új arcai: hibrid szerepek és közösségi biztonság

Éva Sütő — cs, 25 szept 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány az Országos Polgárőr Szövetséget (OPSZ) vizsgálja mint a magyar civil társadalom egyik legsikeresebb és leghatékonyabb biztonságpolitikai szereplőjét. A kutatás középpontjában az állami szervekkel folytatott stratégiai együttműködés és a civil autonómia hosszú távú fenntarthatóságának kérdése áll, különös tekintettel a közbiztonsági és migrációs kihívásokra. Az OPSZ decentralizált, mégis egységes szervezeti modellje egyesíti a lokális jelenlét előnyeit a nemzeti közpolitikai célok támogatásával. Az önkéntességre, helyismeretre és bizalomra épülő működés hatékony válaszadást tesz lehetővé krízishelyzetekben, miközben megőrzi politikai függetlenségét. A tanulmány az OPSZ-t mint komplementer rendészeti tényezőt értelmezi, amely horizontális, demokratikus alapokon szerveződő civil–állami együttműködést valósít meg.

Harmadik szektor partnerkapcsolatainak és fenntarthatóságának vizsgálata az EFQM-modell segítségével

Nóra Mária Halmai, Mónika Rajcsányi-Molnár, Márta Konczosné Szombathelyi — cs, 25 szept 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány célja annak megállapítása, hogy a harmadik szektorbeli szervezetek fenntarthatósági és együttműködési szintje vizsgálható-e az EFQM-Modell alkalmazásával. A Quadruple and Quintuple Helix modellek és a közösségi innováció integrált keretrendszerének alkalmazásával a civil szektor szerepét kutatja az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak (SDG-k) teljesítésében. A helix-modellt az egyes társadalmi szereplők közötti kommunikációt és döntéshozatalt elősegítő keretrendszernek tekintve hangsúlyozza, hogy a civil szervezetek jelentős szocializációs és kommunikációs feladatokat tudnak ellátni innováció szempontjából, biztosítva az innovatív ötlet megvalósításának hatékonyságát. A társadalmi szerepet vállaló civil szervezetek feladata szorosan összefonódik a közösségi innováció (social innovation) feladatával. A fenntartható fejlődés céljai nem egyenrangúak az egyén, vállalkozás, ország, hanem gyakorlatilag az egész társadalom jövőjét meghatározó célokkal. Ebben az értelemben az innováció természete a társadalmi innováció, amelyre számos alternatív definíció létezik. Az EFQM-modell átfogó keretet biztosít a szervezeti teljesítmény értékeléséhez és a folyamatos fejlesztés elősegítéséhez. Az EFQM-modell alkalmazásával a szervezetek mérhető célokat és kulcsfontosságú teljesítménymutatókat határozhatnak meg ezeken a területeken, növelve ellenálló képességüket. Ezen túlmenően a harmadik szektorbeli szervezetek közötti, valamint köztük és más érdekelt felek közötti hatékony együttműködés kulcsfontosságú a társadalmi hatás erősítéséhez. Az EFQM-modell a vezetést, az érdekelt felek bevonását és a stratégiai együttműködést helyezi előtérbe, lehetővé téve a szervezetek számára a bizalom építését és a közös célok előmozdítását. A kérdőíves felmérésen alapuló tanulmány hipotézise alapján a harmadik szektorbeli szervezetek alkalmazhatják az EFQM-keretet az együttműködés erősítésére, a fenntarthatóság fokozására, és végső soron a közösségeikben való érdemi változásra való képességük javítására.

Esélyegyenlőség, fenntartható fejlődés és a civil társadalom szerepe a felsőoktatásban

Anita Varga — cs, 25 szept 2025 00:00:00 +0000

A felsőoktatáshoz való hozzáférés és a felsőoktatási részvétel kérdése alapvető jelentőségű az európai társadalmakban, mivel közvetlen hatással van a társadalmi mobilitásra, a demokratikus részvételre és a gazdasági fejlődésre (EC,2020). Jelen tanulmány az esélyegyenlőség és méltányosság társadalomfilozófiai és etikai szempontjait figyelembe véve tárgyalja a fogyatékossággal élő hallgatók helyzetét. Rávilágít arra, hogy a teljesítményelvű kiválasztás és az esélyteremtés közötti feszültség csak akkor oldható fel, ha a felsőoktatási intézmények a jogszabályi keretek biztosította lehetőségeken túl valódi befogadó környezetet alakítanak ki (UN,2015). A társadalmi igazságosság elve, amely az esélyegyenlőség intézményi megvalósítását támogatja, szoros kapcsolatban áll az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaival (SDG 4 – Minőségi oktatás, SDG 10 – Egyenlőtlenségek csökkentése) (UN,2015). Az esélyegyenlőség és a befogadás előmozdítása a felsőoktatásban nem csupán morális és jogi kötelesség, hanem a fenntartható társadalmi fejlődés előfeltétele is, amely hosszú távon hozzájárul a gazdasági stabilitáshoz és az innovációs képesség növekedéséhez (Tilak,2018). A civil társadalmi szervezetek, különösen a nonprofit szektor szerepe a felsőoktatási esélyegyenlőség előmozdításában egyre hangsúlyosabbá válik globális szinten. Nemzetközi példák, mint az Európai Fogyatékossági Fórum vagy az Inclusion International, azt mutatják, hogy e szervezetek aktív részvétele nélkülözhetetlen az érdekérvényesítésben, a jó gyakorlatok terjesztésében, valamint a hátrányos helyzetű hallgatók támogatásában (ED F,2019). A magyarországi helyzetet tekintve, a felsőoktatás esélyegyenlőségi célkitűzéseit a 2011. évi nemzeti felsőoktatási törvény (Nftv.) rögzíti, amely deklarálja a fogyatékossággal élő hallgatók jogát a támogatott oktatási környezethez. Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala, valamint a fogyatékossággal élő személyek érdekeit képviselő hazai szervezetek, mint a MEOSZ (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége) és a SINOSZ (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) szintén kulcsszereplők az inkluzív oktatás előmozdításában (MEOSZ,2023).

A magyarországi civil szervezetek projektek, érzékenyítő kampányok, mentorprogramok és akadálymentesítési kezdeményezések révén támogatják a fogyatékossággal élő fiatalok felsőoktatási részvételét. Ennek ellenére a gyakorlati megvalósítás terén továbbra is jelentős kihívások mutatkoznak, különösen az akadálymentes infrastruktúra, a segítő szolgáltatások finanszírozása és az egyetemi közösségek szemléletformálása terén.

Civil szervezetek szerepe a fiatalok munkaerőpiaci kompetenciáinak fejlesztésében és pályaorientációjában

Edit Maczó — cs, 25 szept 2025 00:00:00 +0000

A 21. századi munkaerőpiac dinamikusan változó környezete új típusú készségeket követel meg a fiataloktól, amelyek fejlesztésében a formális oktatási rendszerek mellett egyre fontosabb szerepet töltenek be a civil sz ervezetek. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a civil szféra hogyan támogatja a fiatalok munkaerőpiaci érvényesüléséhez szükséges kompetenciák – például problémamegoldás, együttműködés, kreatív gondolkodás és társadalmi felelősségvállalás – kialakítását, valamint hogyan segíti pályaorientációjukat. Az elemzés elméleti kerete a nemformális és informális tanulási környezetek növekvő jelentőségéből indul ki), majd bemutatja, hogy a civil szervezetek által kínált projektek és programok bizonyítottan hozzájárulnak a fiatalok kompetenciafejlődéséhez és szakmai szocializációjához. Hazai példák, mint a tanodahálózatok és ifjúsági közösségi programok is alátámasztják, hogy a civil részvétel révén a fiatalok szociális készségei, vezetői kompetenciái és pályaismerete számottevően fejlődik. A tanulmány következtetése szerint a civil szervezetek kompetenciafejlesztő és pályaorientációs szerepe stratégiai fontosságú a fiatal generációk munkaerőpiaci és társadalmi integrációja szempontjából.

Közösségi kezdeményezés és civil erőforrások:

Edina Kocsó, Bálint Nagy — cs, 25 szept 2025 00:00:00 +0000

A civil társadalom autonóm szerveződéseinek egyedülálló példája a helyi közösségek által létrehozott iskola, amely nem csupán oktatási intézmény, hanem a társadalmi részvétel és közösségi önszerveződés terepe is. Előadásunkban egy Waldorf-iskola megalapításának folyamatát elemezzük, fókuszálva azokra az emberi, társadalmi és mentális erőforrásokra, amelyek a kezdeményezést életre hívták és fenntartják. Bemutatjuk, hogyan épültek fel az együttműködés, a közös értékek és a közösségi identitás mentén azok a mechanizmusok, amelyek képesek voltak hosszú távú társadalmi tőkét és intézményi struktúrát létrehozni. A példán keresztül arra keressük a választ, hogyan működik a civil szféra erőforrásainak mobilizációja, milyen kihívásokkal szembesülnek az alulról szerveződő közösségi projektek, és milyen társadalmi tanulságok vonhatók le az ilyen kezdeményezésekből egy szélesebb társadalomtudományi kontextusban.

Potenciálok és pedagógusi szerepvállalás a civil életben Dél-Fejér térségében

Imre Farkas, Mónika Rajcsányi-Molnár — cs, 25 szept 2025 00:00:00 +0000

Egy kistelepülés élhetőségét nagyban meghatározza a község lakóiból belső indíttatásból létrejövő civil szervezetek működésének minősége, az aktív részvételükkel irányított közösségi élet. Jelen tanulmány azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Dél-Fejér térségében tíz település közösségi életét befolyásoló személyek interjúja alapján bemutassa annak lehetőségét, hogy a civil szférába milyen bekapcsolódási lehetőségei vannak a településen dolgozó pedagógusoknak. Ismertetésre kerül, jó példákon keresztül, a jelenlegi állapot, valamint az esetleges aktív részvétel hiányának okai. Feltárásra kerülnek a községekben rejlő civil szervezeti szinten ki nem használt potenciálok, és azok az igények, melyek új szervezetek létrejöttét generálhatják.
Bemutatásra kerül, hogy a helyi iskola milyen hatást gyakorol a közösségi életre, milyen kapcsolatot ápol a működő szervezetekkel, az együttműködés milyen fokozatai valósulnak meg. A cikk tárgyalja a nemzetközi téren megjelent tanulmányok által bemutatott lehetőségeket, mintegy összehasonlítva a hazai állapotokkal, új lehetőségeket felvillantva ezen a területen. A pedagógusok civil szerepvállalása a legfrissebb kutatások szerint is kulcsszerepet játszik a helyi közösségek társadalmi kohéziójának és ellenállóképességének megerősítésében. Nemzetközi tapasztalatok azt is alátámasztják, hogy a tanárok civil jelenléte és az oktatási intézmények aktív részvétele hozzájárul a demokratikus kultúra fejlesztéséhez és a közösségi szintű részvétel bővítéséhez, különösen a vidéki térségekben. A szerzők az összegzésben következtetéseket vonnak le arra vonatkozóan, hogy a pedagógusi pálya és a civil élet szimbiózisából milyen, a közösségi együttélés számára hasznos sikerek születhetnek, annak negatív és pozitív vonzataival együtt.

A civil társadalom és a pedagógusok közötti partnerség:

Anetta Bacsa-Bán — cs, 25 szept 2025 00:00:00 +0000

A pedagógusok társadalmi megbecsültsége és szakmai státusza az oktatás minőségének kulcsfontosságú tényezője. Az oktatási rendszer hatékonyságának növelése érdekében a pedagógusokat érintő társadalmi és politikai diskurzusok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a civil társadalom aktív szereplői, akik különböző kezdeményezésekkel és kampányokkal igyekeznek támogatni a tanári pályát. Az előadás és a tanulmány célja, hogy bemutassa a civil társadalom és a pedagógusok közötti partnerség nemzetközi példáit, és elemezze, hogyan befolyásolják ezek a kapcsolatok a pedagógusok társadalmi megbecsültségét és szakmai helyzetét. Különös figyelmet kapnak olyan országok példái, ahol a civil szervezetek és szakszervezetek erős kapcsolatai segítettek elő a pedagógusok munkakörülményeinek javulását és társadalmi státuszuk növekedését. A tanulmány emellett bemutatja, hogyan formálhatja a civil társadalom a pedagógusok jövőjét nemzetközi és helyi szinten egyaránt.

A tanári hivatás védelmében – Civil szervezetek szerepe a pályaelhagyás megelőzésében

Márta Cserné Pekkel — cs, 25 szept 2025 00:00:00 +0000

A pedagógushiány világszerte egyre súlyosbodó probléma, amely komplex, egymással összefüggő tényezők eredményeként alakul ki. Az oktatási rendszerek egyik tartós kihívása a pedagógustársadalmak elöregedése, amelyhez szorosan kapcsolódik a pedagógusképzés iránti érdeklődés csökkenése, a képzés alatti lemorzsolódás, valamint a pályára lépők alacsony száma. Tovább nehezíti a helyzetet a tanári pálya korai elhagyása, amely különösen aggasztó tendenciákat mutat számos országban. Ebben a helyzetben felértékelődik azoknak a civil szervezeteknek a szerepe, amelyek aktívan segítik a tanárok pályán tartását és hosszú távú szakmai elköteleződését. E szervezetek nem csak alternatív tanárképzési lehetőségeket kínálnak, hanem komplex támogatási rendszereket építenek ki, amelyek a szakmai identitás megerősítését, a motiváció fenntartását, valamint a közösségi beágyazottságot célozzák meg. A mentorprogramok, szakmai műhelyek és támogató hálózatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanárok egy segítő közösség tagjaként élhessék meg hivatásukat. A tanulmány célja, hogy bemutassa e civil kezdeményezések pályán tartó erejét, különös figyelemmel a tanári pálya vonzerejének növelésére, a kiégés megelőzésére és a hosszú távú elköteleződés elősegítésére. Az elemzés nemzetközi jó gyakorlatokat is ismertet, melyek tanulságul szolgálhatnak a hazai törekvések számára. Írásunk rámutat arra, hogy a tanári hivatás támogatása nem kizárólag állami feladat, hanem közösségi ügy, amelyben a civil szféra jelentős hozzáadott értéket képviselhet.