Civil Szemle

Gyermekekért, korlátok között: Civil szervezetek lehetőségei a mai Magyarországon

Karolina Balogh — 2026-01-06

Tanulmányunk a gyermekekkel foglalkozó civil szervezetek működését vizsgálja a 2010 utáni Magyarországon. A kvalitatív, pilot jellegű kutatás során félig-strukturált interjúkat készítettünk a gyermekekkel foglalkozó civil szervezetek képviselőivel. A kutatásunk fő célja annak feltárása volt, hogy hogyan jellemezhető a civil szféra gyerekekkel foglalkozó szegmense az egyre szűkülő demokratikus térben Magyarországon. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a korlátozó politikai környezet hogyan befolyásolja a nem kormányzati szervezetek gyermekjogi érdekérvényesítő képességét, valamint a civil szervezetek kihívásait és megküzdési stratégiáit is azonosítottuk. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a vizsgált szervezetek tevékenysége gyakran az állami gyermekvédelmi rendszer hiányosságainak pótlását célozza, miközben folyamatosan erőforráshiánnyal és legitimációs nehézségekkel küzdenek. Eredményeink megerősítik a civil szerveztek körüli mozgástér szűkülésének tendenciáját, melyről korábbi, a hazai civil szféra más területeit vizsgáló korábbi kutatások is beszámoltak (Gerő et al., 2016; Fejős – Neményi, 2020; Petri – Hruskó, 2023). A kutatás során megfigyelhető volt, hogy a civil szervezetek önmeghatározásában és a többi szervezet besorolásában is fontos szerepet játszott a hatalommal való viszony. Az advocacy, azaz a gyermekjogi érdekérvényesítés fogalmának értelmezése eltérő volt a szervezetek között, ami a terület komplexitására és a szakmai diskurzus akadályozottságára is rámutat. Mindazonáltal az interjúalanyok között széles körű egyetértés alakult ki abban, hogy a gyermekjogok érvényesülése jelenleg Magyarországon súlyos korlátokba ütközik. Ez a helyzet jelentős kihívásokat támaszt a civil szervezetek számára.

„Minél nagyobb a hátrány, annál jobb minőség kell mindenből” – esettanulmány a TaLéTa Interkulturális Központ és Inkubátorház tevékenységeiről

Julianna Kiss — 2026-01-06

Az Oroszország által 2022. február 24-én Ukrajna ellen indított támadás emberek millióit, elsősorban nőket és gyerekeket kényszerítette lakóhelyük elhagyására. A Magyarországra érkező menekültek támogatásában a korábbi években leépített állami menekültügyi rendszer intézményei mellett számos önkormányzat, karitatív és civil szervezet és informális kezdeményezés is részt vett. A támogató tevékenységek között az oktatás kérdése hamar elsődlegessé vált, melynek kapcsán a mélyszegénységben élő, hátrányos helyzetű, kárpátaljai roma menekült családok esetében is számos nehézség felmerült. Számukra az oktatás területén való segítségnyújtásban egyes civil kezdeményezések elsődleges szerepet játszottak, mely kutatási területet eddig kevés elemzés érintett. Jelen írás e témát egy esettanulmányon keresztül járja körbe: a TaLéTa Interkulturális Központ és Inkubátorház programját mutatja be annak vezetőivel, mentoraival, partnerszervezet képviselőjével, valamint menekült és nem menekült kedvezményezettekkel készített interjúk alapján, a társadalmi hatás és társadalmi innováció kontextusában. A fő kutatási kérdés, hogy a TaLéTa Interkulturális Központ és Inkubátorház hogyan valósítja meg a kárpátaljai roma menekülteket támogató tevékenységeit, és e tevékenységek mennyiben eredményeznek társadalmi hatást és társadalmi innovációt. Az eredmények alapján a kezdeményezés a hátrányos helyzetű gyerekek és családok problémáira hiánypótló és újszerű választ nyújt a képessé-tevést és befogadást erősítő, a pedagógiai támogatást mentális és szociális segítségnyújtással kiegészítő komplex szemléletben megvalósuló megoldás alkalmazásával. A teljes mértékben önkéntes alapon működő program rugalmassága, folytonossága, szakmaisága és partneri megvalósítása révén a célcsoport és a befogadó társadalom számára is pozitív társadalmi hatást és innovációt valósít meg, melynek hatékonysága az intézményi környezet hiányosságaiból fakadó nehézségek mérséklésével, valamint egyes működéshez kapcsolódó területek fejlesztésével tovább erősíthető.

A nem-kormányzati szervezetek szerepe az inkluzív oktatás fejlesztésében és megvalósításában Montenegróban

Nada Šakotić — 2026-01-06

Ez a cikk a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) kulcsfontosságú szerepét vizsgálja a befogadó oktatás előmozdításában Montenegróban, a 20. század végétől napjainkig, elméleti-leíró megközelítéssel. A szerző a jogi keretrendszerek, stratégiai dokumentumok, másodlagos források és megvalósított projektek tartalomelemzését alkalmazza. A montenegrói nemzeti normatív keretrendszerre támaszkodva a tanulmány rávilágít arra, hogy az NGO-k, bár a közoktatási jogszabályokban korlátozottan szerepelnek, miként hidalják át a szakpolitikai és gyakorlati hiányosságokat a projektek megvalósításán, valamint az állami jogszabályok és stratégiák alakításában való részvételükön keresztül. A cikk áttekintést nyújt arról, hogy az NGO-k miként járultak hozzá Montenegró 2008 és 2025 közötti befogadó oktatási stratégiáinak kialakításához és végrehajtásához, számos fontos előrelépést eredményezve a befogadó oktatás terén. Különös figyelmet fordít azokra a projektekre, amelyeket a fejlődési rendellenességgel élő gyermekekkel, valamint a montenegrói roma és egyiptomi közösségekkel kapcsolatban valósítottak meg. A szerző a befogadó oktatás általános fejlődésére és hiányosságaira, valamint az NGO-k ezen a területen betöltött szerepére is kitér. A tanulmány végkövetkeztetése, hogy az NGO-k nélkülözhetetlenek a méltányos oktatás előmozdításában, és a rendszerszintű eltérések kezelése, valamint a nyomon követés megerősítése érdekében tartós állami-NGO együttműködést szorgalmaz a hosszútávú kutatások révén.

Az oktatás rejtett aktorai: Civil szervezetek a határon túli magyar oktatásban

Erika Kopp — 2026-01-06

A tanulmány a határon túli magyar pedagógus civil szervezetek szerepét vizsgálja a pedagógusok szakmai fejlődésében és a kisebbségi oktatás támogatásában. A kutatás hét, Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában, Szlovéniában és Horvátországban működő szervezet működését elemezte. A vizsgálat vegyes módszertanon alapult: dokumentumelemzés, félig strukturált interjúk és kérdőíves adatfelvétel segítségével térképeztük fel a szervezetek céljait, tevékenységeit, valamint a hálózati együttműködés jellemzőit. A tanulmány kiindulópontja, hogy e civil szervezetek nem csupán identitásőrző és közösségépítő szerepet töltenek be, hanem az állami oktatási rendszerek kiegészítőikéntis működnek, bár a kisebbségi oktatás sajátos kontextusa, valamint az egyes országok eltérő oktatáspolitikai és társadalmi keretei különböző fejlődési pályákat eredményeztek. A szervezetek céljait három fő típusba soroltuk: (1) identitás- és nyelvmegőrzés, (2) szakmai fejlődés támogatása, (3) érdekképviselet és oktatáspolitikai szerepvállalás. A tevékenységek között kiemelkednek a továbbképzések, tanulmányi versenyek, nyári akadémiák, szórványprogramok és szakmai közösségek építése. A szervezetek működését a Chapman–Fullan-féle együttműködési modell alapján elemeztük. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált szervezetek többségénél az együttműködés szintje az asszociáció és a kooperáció között mozog, a kollaboráció és különösen a kollégialitás szintje csak a nagyobb erőforrásokkal, stabilabb szervezeti struktúrával és politikai beágyazottsággal rendelkező szervezetekre jellemző. A szervezeti aktivitást és az együttműködés minőségét meghatározó tényezők közé tartozik a szervezeti méret, a rendelkezésre álló erőforrások, valamint az adott ország társadalmi és oktatáspolitikai környezete.

A moldovai civil társadalom és annak hatása az európai értékek előmozdítására a kulturális oktatáson keresztül

Karla Melinda Barth — 2026-01-06

A Moldovai Köztársaság európai integrációs folyamata nemcsak szerkezeti reformokat igényel, hanem a polgári kultúra és a társadalmi gondolkodásmód átalakulását is. Jelen tanulmány a civil társadalom szerepét vizsgálja az európai értékek kulturális nevelésen és diplomácián keresztüli közvetítésében, különös tekintettel Moldova sajátos kontextusára. A kvalitatív módszertant alkalmazó kutatás két fő eszközt kombinál: egy strukturált kérdőívet, amelyet moldovai pedagógusok töltöttek ki, valamint egy félig strukturált interjút. A kérdőív rávilágít arra, hogyan látják a pedagógusok a civil társadalom és az oktatási rendszer szerepét a demokráciához kötődő, európai normákhoz illeszkedő értékek formálásában. Az adatok egy tapasztalt és professzionális tanári közösséget tükröznek, amely ötvözi a pedagógiai hagyományokat az innováció iránti nyitottsággal. Az interjú konkrét tevékenységeket és kihívásokat tár fel, amelyekkel a civil szervezetek szembesülnek a kulturális nevelés – mint az európai értékek közvetítője – terén. E módszerek révén a tanulmány olyan kulcstémákat azonosít, mint az állampolgári részvétel, a kulturális diplomácia, valamint az oktatás szükséges alkalmazkodása Moldova európai törekvéseihez. Az eredmények azt mutatják, hogy a moldovai civil társadalom kulcsszerepet játszik a nemzeti identitás és az európai integráció közötti híd megteremtésében, különösen olyan kulturális és oktatási projektek révén, amelyek elősegítik a toleranciát, az emberi jogokat és a demokratikus részvételt. A tanulmány hozzájárul annak mélyebb megértéséhez, hogyan találkozik a civil társadalom és az oktatás a moldovai demokrácia fenntartható és kulturálisan érzékeny átalakulásának támogatásában.

Digitális regionalizmus: A Visegrádi és a Nyugat-Balkán Alapok, mint a civil társadalom diplomáciája

Lukas Danko — 2026-01-06

Ahogy a digitális diplomácia átformálja a nemzetközi kapcsolatokat, a regionális szervezetek egyre gyakrabban használnak digitális platformokat az ágazatok közötti együttműködés elősegítésére és a globalizált diskurzusokban való proaktív részvételre, a nyilvános, közösségi és részvételi hálózatokon keresztül. A Nemzetközi Visegrádi Alapot és a Nyugat-balkáni Alapot, bár hivatalosan kormányközi kezdeményezésekként működnek, ebben a tanulmányban a regionális démosz intézményesült megnyilvánulásaiként értelmezik, így a transznacionális polgári együttműködés és a részvétel alapú kollektív identitásképzés motorjaiként szolgálnak. Mindkét alap sajátos (sui generis) törekvéseket képvisel, amelyek diplomáciai kiegészítőként funkcionálnak a megfelelő tömbök számára, elősegítve a társadalmi, politikai és gazdasági kohéziót civil társadalom-orientált mechanizmusokon keresztül, miközben az EU keretein belül működnek. Ezért mindkét szervezet digitális tevékenységének elemzésével a digitális regionalizmus fejlődő természetét vizsgáljuk a civil társadalmi diplomácián belül. A hivatalos kommunikációjuk szisztematikus tartalomelemzésén keresztül a főbb közösségi média platformokon a tanulmány feltárja azokat a szerkezeti mintákat, narratív konstrukciós gyakorlatokat és tematikus prioritásokat, amelyek meghatározzák a kifelé irányuló álláspontjukat. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a két szereplő hogyan járul hozzá a regionális nyilvános diskurzusok közös létrehozásához, a kollektív identitások megerősítéséhez és a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó törekvések megfogalmazásához, a transznacionális mozgósításon és a nyilvános részvételen keresztül. Továbbá, azáltal, hogy előtérbe helyezi ezen civil struktúrák szerepét a digitális regionalizmusban és a civil társadalmi diplomáciában, a tanulmány kiemeli, hogy a virtuális interakciók hogyan váltak a politikai érdekérvényesítés, a stratégiai kommunikáció és a határon átnyúló párbeszéd központi módjává. Ezzel elősegíti annak megértését, hogy a nemzetközi civil társadalmi formátumok hogyan működhetnek maguk is diplomáciai vektorként, a nemzetközi kapcsolatok céljainak megvalósításában egyre inkább összekapcsolt és mediatizált környezetben.

A megfékezés stratégiái és a Kaliwa-gát esete a Fülöp-szigeteken, valamint a civil társadalmi csoportok korlátozása

Danilo Lorenzo Delos Santos — 2026-01-06

2016 és 2023 között a Fülöp-szigetek, más fejlődő országokhoz hasonlóan, fokozta erőfeszítéseit, hogy Kínához és a akkor még gyerekcipőben járó Övezet és Út Kezdeményezéshez (BRI) igazodjon, abban a reményben, hogy átfogó segítséget kap anélkül, hogy a más finanszírozó intézmények és országok által előírt strukturális kiigazításokat és követelményeket teljesítenie kellene. A Fülöp-szigetek Rodrigo Duterte vezetése alatt infrastrukturális alapú gazdaságpolitikát, azaz a „Build, Build, Build” (Építs, Építs, Építs – BBB) programot hirdette, amelynek célja a hazai gazdasági növekedés alapjainak lerakása és a hosszú távú, inkluzív növekedési célok megvalósítása. Az egyik ilyen cél az energiatermelés átállítása tiszta, megújuló és megbízható forrásokra, mivel az ország eddig nagymértékben a fosszilis energiahordozóktól függött. Bár a BRI-projektek a Marcos-kormányzat alatt 2023 óta stagnálnak, a legnagyobb ígéretek egyikének kudarcát Rodan „Részvételi módok” elméletén keresztül vizsgáljuk, megvitatva az eszkaláció módjait és dinamikáját, valamint a lehetséges korlátozási
stratégiákat. Ezenkívül rávilágít a civil társadalom hatásaira és kihívásaira, valamint más szuverén szereplők fejlesztési segélycsomagjainak hatására, amelyek célja a fenntarthatósági projektekben tapasztalható egyenlőtlenségi hiányosságok ellensúlyozása és kitöltése, ami tartós strukturális változásokhoz vezet.