Civil Szemle

NIOK Civil Report 2025

2026-03-02T09:49:31+00:00

A tanulmány a NIOK 2025-ös Civil jelentést mutatja be angol nyelven, a magyarországi civil társadalom aktuális helyzetére fókuszálva. A klasszikus civil szervezeteket – a Magyarországon bejegyzett alapítványokat és egyesületeket – középpontba állítva tárgyalja a szektor működési környezetét meghatározó politikai, jogi és gazdasági folyamatokat, valamint bemutatja annak főbb strukturális jellemzőit. Az elemzés több adatforrásra épül, köztük a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hivatalos statisztikáira, az Adjukössze.hu adománygyűjtő platform adataira, a releváns szakirodalom szisztematikus feldolgozására, valamint a NIOK Alapítvány által végzett kérdőíves felmérésekre és interjúkra. A tanulmány három fő területet tárgyal: a civil szervezeteket érintő makroszintű környezeti feltételeket, a szervezeti kapacitásra, foglalkoztatásra és bevételekre vonatkozó statisztikai trendeket, valamint a forrászserzési lehetőségeket, különös tekintettel a normatív állami támogatásokra, az egyszázalékos személyi jövedelemadó-felajánlások rendszerére és a magánadományokra. Az eredmények azt mutatják, hogy a magyarországi civil társadalom egyre inkább korlátozó működési környezetben működik, amelyet az erőforrásokhoz való hozzáférés növekvő egyenlőtlenségei jellemeznek. Bár az összbevételek és a foglalkoztatás növekedtek az elmúlt 15 évben, ezek az eredmények erősen koncentráltak, miközben az önkéntes részvétel csökkenést mutat. Ugyanakkor a magánadományok és az egyszázalékos felajánlások továbbra is kulcsszerepet játszanak számos szervezet működésében, ami egyszerre jelzi a szektor ellenálló képességét és strukturális sérülékenységét. érintő makroszintű környezeti feltételeket, a szervezeti

Hány évünk van hátra a (civil) világvégéig?

2026-02-27T08:27:02+00:00

Tanulmányunkban a civil szféra domesztikációjának magyarországi modelljét mutatjuk be, különös tekintettel annak autoriter rendszerekhez való alkalmazkodására. Az írás központi kérdése az, hogy milyen módon követi Magyarország az orosz civil domesztikációs gyakorlatot, és milyen párhuzamok figyelhetők meg a két ország között. Az elmúlt évtizedben Magyarországon egyre intenzívebbé váltak azok az intézkedések, amelyek a civil társadalom működését – és újabban rajtuk keresztül az állampolgári jogok gyakorlását – korlátozzák. Írásunk célja megmutatni, hogy a magyar kormányzat milyen jogi és politikai eszközökkel törekszik a civil szféra háziasítására (domesztikációjára), továbbá, hogy ezen lépések mennyiben követik az orosz autoriter mintát. A kutatás módszertanilag dokumentumelemzésre és modellalapú összehasonlításra épül, amely során részletesen elemezzük a jogi és politikai intézkedések adaptációját. A magyar modell lépcsőzetes átalakulását az orosz modell mintájára helyezzük fókuszba, különös tekintettel a külföldi ügynök törvényre, a nemkívánatos szervezetek elleni fellépésre, valamint a civil szektor kriminalizálására. Az eredmények rámutatnak arra, hogy Magyarország hozzávetőleg hány éves (ennek leleplezése hadd legyen a tanulmány titka) késéssel követi az orosz domesztikációs folyamatokat, és a civil társadalom autonómiájának fokozatos felszámolása megfigyelhető. A jogi és adminisztratív eszközök használata az autoriter berendezkedés megszilárdítását célozza, amelynek részeként a kritikus civil hangok ellehetetlenítése válik egyre hangsúlyosabbá. Az előadás nemcsak a hasonlóságokat, hanem a különbségeket is feltárja, kiemelve az európai jogi környezetből adódó korlátozó tényezőket, amelyek némileg lassítják a domesztikációs folyamatot. A kutatás rávilágít arra is, hogy a civil szektor ellenállóképessége hogyan változik az egyre szűkülő politikai térben.

A civil szféra szerepe a cyberbántalmazás megelőzésében és kezelésében

2026-02-27T08:27:02+00:00

A digitális forradalom alapjaiban változtatta meg a mindennapjainkat, az emberi kapcsolatok dinamikáját. Egy új tér jött létre – a cybertér, amely nem csupán kommunikációs platformként funkcionál, hanem a társaskapcsolatok megkerülhetetlen színterévé vált. A pozitívumok mellett számtalan veszélyt rejt magában, az egyik legsúlyosabb probléma a cyberbántalmazás, amelyre nem tudnak megfelelően reagálni sem a közoktatásban résztvevők, sem pedig az egyéb intervenciós tevékenységet folytató állami szereplők. A formális keretek között zajló oktatásban az adminisztrációs túlterheltség és a módszertani hiányosságok gyakran akadályozzák a hatékony beavatkozást. Az állami szereplőkbe vetett bizalomhiány miatt nem fordulnak az érintettek az intervenciós tevékenységet végző szakemberekhez így a segítségnyújtás újabb akadályba ütközik. Ebben a társadalmi környezetben
válik különösen fontossá a civil szféra szerepe. A tanulmány célja, hogy bemutassa, a civil szféra miként képes reagálni ezekre a hiányokra és együttműködni az említett intézményekkel, továbbá ismerteti, hogy milyen hátráltató tényezőkkel kell szembenézniük a mindennapi munkájuk során. A kvalitatív kutatás civil szereplőkkel készített félig-strukturált interjúk segítségével tárja fel a civil szféra jelentőségét, jó gyakorlatait és kihívásait. A kutatás rávilágít arra, hogy a civil szereplők jelentős szerepet töltenek be a prevencióban és az intervencióban egyaránt. A kutatás másik szakaszában, az érintett felhasználókkal készült interjúk szintén azt mutatták, hogy az állami intézményekben nem bíznak és probléma esetén a civil szervezetekhez fordulnának bizalommal. Módszertani szabadságuk, tudásuk és a kapcsolatrendszerük lehetővé teszik, hogy partneri együttműködéseket alakítsanak ki és tartsanak fent a formális intézmények szereplőivel. Ennek ellenére az eredmények azt mutatják, hogy anyagi nehézségekkel és humánerőforrás hiánnyal, politikai korlátozásokkal kell szembenézniük, amelyek veszélyeztetik a működésüket és a hosszútávú jelenlétüket az iskolák és a közösségek életében. A civil szereplők kitartó és aktív jelenléte kulcsfontosságú, ugyanis gyakran pótolják a formális rendszer hiányosságait és sok esetben az egyetlen hiteles segítségforrásként szolgálnak.

Civil társadalom és partmenti kormányzás: empirikus betekintés a Partvonal-gazdálkodási Tervezéshez az indiai Tamil Naduban

2026-02-27T08:27:02+00:00

A partvonal-gazdálkodási tervek egyre fontosabb szerepet töltenek be India part menti tervezésében, hatékonyságuk azonban nagymértékben attól függ, mennyire tükrözik a parti közösségek társadalmi és ökológiai valóságát. A tanulmány a civil társadalom hozzájárulását vizsgálja Tamilnádu partvonal-gazdálkodásához, egy olyan térségben, ahol a gyors fejlesztések, az ökológiai változások és az ismétlődő ciklonhatások fokozott igényt teremtettek a koherens partvonal-kezelésre. A kutatás 14 parti körzetben végzett 180 konzultáción alapul, és négy civil társadalmi szervezeti kategóriára összpontosít: nem kormányzati szervezetekre, női önsegítő csoportokra, halászati szövetkezetekre és vallási intézményekre. Az eredmények azt mutatják, hogy e csoportok egymást kiegészítő szerepet játszanak a partvonal-gazdálkodás értelmezésében és támogatásában. A nem kormányzati szervezetek ökológiai helyreállítással, monitorozással és közösségi szemléletformálással foglalkoznak. A női csoportok a reziliencia alapvető tényezőire – például a vízminőségre, a higiénére,
a menedékek állapotára és a személyes biztonságra – hívják fel a figyelmet. A halászati szövetkezetek a mindennapi tengeri hozzáférés gyakorlati követelményeit hangsúlyozzák,
beleértve a kotrást és a kikötői infrastruktúrát. A vallási intézmények megbízható hálózatokat biztosítanak a segítségnyújtáshoz, a koordinációhoz és a konfliktuskezeléshez szélsőséges események során. E közös erőfeszítések segítenek abban, hogy a műszaki partvonal-tervezés helyi szinten is értelmezhető és elfogadható legyen. A Fülöp-szigetek, Banglades és Hollandia part menti tapasztalataival való összehasonlítás azt mutatja, hogy Tamilnádu olyan szélesebb mintát képvisel, amelyben a civil társadalom erősíti a part menti alkalmazkodási intézkedések elfogadottságát és eredményességét. A tanulmány amellett érvel, hogy a reziliencia a megosztott tanulásból, a felelősség megosztásából és az intézmények közötti együttműködésből alakul ki. A civil társadalom bevonása a partvonal-gazdálkodási tervek keretrendszerébe ezért elengedhetetlen a társadalmilag hiteles, ökológiailag megalapozott és változó parti feltételekhez alkalmazkodó megközelítések kialakításához.

Az időskori mobilitás a társadalmi innováció fókuszában

2026-02-27T08:27:02+00:00

Az idősebb generáció (65 év felettiek) aránya az Európai Unióban folyamatosan nő. Idősebb tagjaik jellemzően egyedül vagy idősek otthonában, társadalmi interakcióktól mentesen, elszigetelten élnek. Jelen tanulmány megalapozó kutatásként egy olyan társadalmi innovációt mutat be, amelynek fókuszában az idős generáció és annak mobilitása áll. Az eredetileg dán „Cycling without Age” (Biciklivel Kortalanul) program egy olyan nemzetközi jó gyakorlat, amely mára több országban is sikeresen elterjedt. A kezdeményezés a társadalmi felelősségvállalás kiváló példája, amely az idősebb generáció mobilitásának ösztönzésén túl a lokális értékeket hangsúlyozza, valamint a generációk közötti megértést szolgálja. A tanulmány részletesen bemutatja a program történetét, elterjedését a Visegrádi Együttműködés (V4-ek), majd pedig szakirodalmi áttekintést nyújt a PRISMA módszer alapján a témában releváns szakirodalmakból. Végezetül a magyar program koordinátorával készült interjún keresztül tárgyalja annak hazai hasznosíthatóságát.

Az időskori egészségmagatartás és a közösségi prevenció regionális dimenziói Magyarországon, különös tekintettel a civil szervezetek szerepére

2026-03-02T09:49:31+00:00

A magyar társadalom gyors ütemű elöregedése komoly kihívást jelent az egészségügyi ellátórendszer és a helyi közösségek számára. A 65 év feletti népesség egészségi állapota erősen regionális különbségeket mutat, amelyeket életmódbeli tényezők és társadalmi környezet befolyásolnak. Kutatásunk célja a Nyugat-Dunántúlon, különösen Győr-Moson-Sopron vármegyében élő idősek egészségmagatartásának feltárása (nemek szerint), valamint a civil szervezetek egészségfejlesztő szerepének vizsgálata volt. A kérdőíves felmérés eredményei szerint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a kiegyensúlyozatlan táplálkozás és a fizikai inaktivitás aránya magas, főként az alacsonyabb iskolai végzettségű, egyedül élők körében. Egy közösségi alapú intervenció keretében eszköz nélküli, csoportos edzéseket szerveztünk, a résztvevői visszajelzések és megfigyelések alapján javult a fizikai és pszichés állapot, míg a közösségi élmény és a civil szervezetek bevonása erősítette a részvételt és a fenntarthatóságot. Eredményeink szerint az időskori egészségi egyenlőtlenségek mérsékléséhez elengedhetetlen a civil szervezetek aktív szerepvállalása.