Bányászati és Kohászati Lapok

Adattároló eszközök hulladékából történő tiszta ritkaföldfém-visszanyerés mágnesprekurzorok formájában hidrometallurgiai úton precipitációs és kelátképző kationcserés technikák kombinálásával

2026-09-23T09:16:51+00:00

Jelen tanulmány a hulladékká vált adattároló eszközökből származó mágnesek ritkaföldfém-tartalmának visszanyerését vizsgálja. A kiszerelt mágneseket demagnetizáltuk, majd pofás törőgépben, 2 mm-es résméret alkalmazásával finom porrá aprítottuk. A kapott port sósavas lúgzásnak vetettük alá, azonban az így nyert kloridos ritkaföldfémoldat jelentős vas-, nikkel-, kobalt- és mangánszennyezést tartalmazott. A termodinamikai vizsgálatok alapján a fő szennyezők nagy tömegű leválasztását goethit és oxidatív precipitációval, míg a finomtisztítást ioncserés eljárással végeztük. A precipitáció során a szennyezők több mint 98%-át sikerült eltávolítani, mintegy 3%-os ritkaföldfém-veszteség mellett. A neodímiumot, a prazeodímiumot és a diszpróziumot ezt követően kelátképző kationcserélő kromatográfiával egy tiszta oldatfrakcióba választottuk el. A ritkaföldfémeket oxalátos precipitációval csaptuk ki, majd a csapadékot 800 °C-on izzítva 99,9% tisztaságú, didímium-alapú keverékoxidot állítottunk elő. Noha a bemutatott eljárás rendkívül biztató eredményeket hozott, az elválasztás finomhangolása és a kihozatal optimalizálása további kutatást igényel.

Egy közel 150 éves öntöttvas vízvezetékcső grafitos korróziójának mikroszerkezeti vizsgálata

2026-09-23T09:16:51+00:00

A XIX. század második felében kiépített öntöttvas vízvezeték-hálózatok számos eleme napjainkban is üzemel, ezért hosszú távú korróziós viselkedésük vizsgálata mérnöki és örökségvédelmi szempontból egyaránt jelentős. A tanulmány célja egy közel 150 éves öntöttvas vízvezetékcső grafitos korróziójának mikroszerkezeti és kémiai vizsgálata pásztázó elektronmikroszkóp (SEM) és energiadiszperzív röntgenspektroszkópia (EDS) alkalmazásával, különös tekintettel a grafitos korrózió mikroszerkezeti jellemzőinek és kialakulási mechanizmusának feltárására. A vizsgálatok kimutatták, hogy a közel 150 éves üzemidő ellenére a cső eredeti keresztmetszetének jelentős része megőrződött. A korrózió elsősorban a grafitlemezkék környezetében zajlott, ahol lokális vas- és szilíciumtartalmú oxidfázisok kialakulása volt megfigyelhető. Az EDS-vizsgálatok emellett klór jelenlétét is kimutatták a korrodált zónákban, amely összhangban áll a grafitos korrózió szakirodalomban ismertetett mechanizmusával. Az eredmények hozzájárulnak a történeti öntöttvas vízvezetékek hosszú távú korróziós folyamatainak és a grafitos korrózió kialakulásának jobb megértéséhez.

Mesterséges intelligencia az alginitkutatás szolgálatában – Egy elfeledett magyar nyersanyag újraértelmezése a klímaadaptáció és a vízmegtartás tükrében

2026-09-23T09:16:51+00:00

A klímaváltozás, a fokozódó vízhiány és a fenntartható mezőgazdasági megoldások iránti növekvő igény világszerte újra előtérbe helyezi a természetes talajjavító anyagok kutatását. Az alginit hazai lelőhelyei az 1970-es és 1990-es évek között intenzív kutatások tárgyát képezték, azonban a vizsgálatok eredményei nagyrészt papíralapú dokumentumokban maradtak fenn, amelyek feldolgozása és szintetizálása napjainkban jelentős kihívást jelent.

Jelen tanulmány bemutatja, hogyan alkalmazható egy mesterséges intelligenciával támogatott, retrieval-augmented generation (RAG) alapú tudásbázis az alginittel kapcsolatos történeti szakirodalom digitalizálására, rendszerezésére és gyors újra értelmezésére. A vizsgálat során mintegy 120 magyar, német, szlovák és angol nyelvű dokumentum került feldolgozásra és egységes kereshető tudásbázisba rendezésre.

Az AI-alapú elemzés lehetővé tette a különböző kutatási eredmények gyors szintézisét, az ismétlődő következtetések azonosítását, valamint olyan új kutatási és hasznosítási lehetőségek feltárását, amelyek a jelenlegi klímaadaptációs és vízmegtartási célok szempontjából kiemelt jelentőségűek lehetnek. A tanulmány rámutat arra, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesíti a szakértői értékelést, ugyanakkor hatékony eszközt biztosít nagy mennyiségű történeti földtani szakirodalom feldolgozásához és a kutatási döntések támogatásához.

Kérdések és válaszok egy geotermikus koncesszió megvalósításának előkészítése során

2026-09-23T09:16:51+00:00

Magyarország a magas geotermikus gradiensének köszönhetően kedvező adottságokkal rendelkezik, de a legtöbb hazai hasznosítás alacsonyabb hőmérsékletű. Léteznek azonban nagy entalpiájú tárolók is az ország területén. A nagy entalpiájú geotermikus energia a Föld belső hőjének hasznosítását jelenti olyan rendszerekben, amelyekben a kitermelhető fluidum (víz vagy gőz) magas hőmérsékletű és nyomású. A nagy entalpiájú rendszerek jellemzően 150°C feletti hőmérsékletűek. Elméleti megfontolások szerint a Pannon-medence mezozoós–paleozoós aljzatában, mélyebb szintben (4-5 km), nagy entalpiájú geotermikus tárolók vannak. A Fábiánsebestyén-4. mélyfúrás víz/gőz kitörése látványos gyakorlati alátámasztást adott ennek a nézetnek. A Fábiánsebestyén-4. mélyfúrás magas entalpiájú geotermikus tárolót tárt fel a Pannon-medence aljzatában. Az energiahordozó fluidum túlhevített sós víz, amelynek nyomása a hidrosztatikusnál jóval nagyobb. A tároló teljes egészében a töredezett-repedezett medencealjzatban helyezkedik el. A tároló töréses szerkezetét jelentős mértékben tektonikai hatások, oldaleltolódásos zónához tartozó lokális „push-up" folyamat hozta létre. Jelentős lehet a túlnyomásos márgaösszlet által generált természetes hidraulikus repedésrendszer is. Magyarország jórészt kiaknázatlan nagy entalpiájú geotermikus energia készlete lehetővé teszi áramtermelő geotermikus rendszerek létesítését. A nagy entalpiájú geotermikus energiahasznosítás a hazai szerkezet- és szénhidrogén-kutatások során feltárt aljzati kiemelkedésekre fókuszál.

„Bányász hazája merre van?” avagy Carl Stegmayer és a harmadik bányászhimnusz

2026-09-23T12:18:11+00:00

200 évvel ezelőtt, Bécsben, kis példányszámban megjelent egy alig ismert fiatal osztrák költő és egyben Selmecbányán végzett bányamérnök, Carl Stegmayer bányász témájú vers- és dalgyűjteménye Klänge aus der Teufe (Hangok a mélyből) címmel [1], amely azonban a maga korában viszonylag visszhangtalan maradt az irodalmi életben, s alighanem csak egy szűk szakmai közösség, a selmecbányai Akadémia diáksága és tanárai, illetve az onnan kikerült szakemberek számára bírt egyáltalán jelentőséggel. Véleményem szerint azonban számunkra, mai utódok számára ez már mégis elegendő indok lehet arra, hogy egy kis figyelmet szenteljünk ennek a dalgyűjteménynek, s megismerkedjünk annak szerzőjével és a kiadvány tartalmával. A jelen cikk célja tehát röviden bemutatni Carl Stegmayer életét, írói munkásságát, majd pedig e bányászdal-gyűjtemény összetételét, jelentőségét és utóhatását a selmeci eredetű dalkultúrára, továbbá e dalanyag egyik érdekes darabjának kapcsán felvázolni a bányászhimnuszok fejlődéstörténetének eddig ismeretlen szeletét.

A cikk apropóját az adja, hogy – tekintettel e bányászdal-gyűjtemény első kiadásának 1826-os évi bicentenáriumára – az idén megjelent egy magyar nyelvű kötet [2], amely tartalmazza Carl Stegmayer 30 bányászdalának és további 20, korabeli újságokban és almanachokban megjelent költeményének műfordítását kottákkal együtt, kiegészítve a szerző életrajzára, munkásságára és a selmeci dalhagyományra vonatkozó tanulmányokkal, valamint a lírai művekhez kapcsolódó számos kiegészítő magyarázattal.