Gondolatok a büntetőügyekben alkalmazható egyezségről

Kulcsszavak: egyezség, előkészítő ülés, ügyész, terhelt

Absztrakt

Cél: A tanulmány célja, hogy bemutassa, mi okozza a három éve alkalmazható egyezség a bűnösség beismeréséről jogintézmény ritka igénybevételét.
Módszertan: A vizsgálódás keretében a szerzők ügyészekkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, bírókkal és védőkkel készítettek interjúkat, áttekintették a jogintézménnyel kapcsolatban megjelent publikációkat, valamint megvizsgálták a rendelkezésre álló, egyezségre vonatkozó statisztikai adatokat.
Megállapítások: Az egyezség a bűnösség beismeréséről a hatályos büntetőeljárási törvény régi-új jogintézménye. A korábbi törvény lemondás a tárgyalásról jogintézménye tekinthető az elődjének, amelyet a többszöri törvénymódosítások ellenére is elvétve alkalmaztak az ügyészek, így nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hogy gyorsítsák vele a büntetőeljárást, illetve tehermentesítsék a bíróságot. Az alkalmazás gyakoriságának növelését várták, illetve várják ugyanis az új jogintézménytől, amelynek szabályozása eltér az elődtől. A szerzők feltevései beigazolódtak, a tanulmányban statisztikai adatokkal támasztják alá a ritka igénybevételt: 2020-ban a vádemelések mindössze 0,0012%-ban került sor egyezség alapján vádirat benyújtására. A ritka alkalmazás okai közé sorolják, hogy az ügyészségi gyakorlatban előfordul, hogy egyezség helyett inkább az együttműködő terhelt intézményét veszik igénybe, esetleg a vád tartalmára tesznek informális ígéretet, ha a gyanúsított beismerő vallomást tenne. A nyomozó hatóságtól nagyobb odafigyelést követelne az intézmény, és nehéz az egyezkedési pozíció a védelem számára is. A szerzők megállapítása szerint az sem vezet jó irányba, ha csupán statisztikai megfontolásból kerül sor az egyezség alkalmazására.
Érték: A tanulmány hozzájárulhat ahhoz, hogy a jogalkalmazói gyakorlat változzon, és gyakrabban kerüljön sor az egyezség jogintézményének alkalmazására. A változások figyelemmel kísérése újabb publikációk témája lehet.

Hivatkozások

Bárándy G. & Dávid F. (2019). Mint a mesebeli okos lány: gondolatok a bűnösség beismeréséről szóló egyezségről. Büntetőjogi Szemle, 8(2), 10–15.

Békés Á. (2018). Az egyezség (valóban) új lehetőségei a magyar büntetőeljárásban. Kúria Pázmány Press.

Bérces V. & Gyulay D. (2019). Egy új remény, avagy az egyezség megjelenése a hazai büntetőeljárásban. Ügyészségi Szemle, 4(4), 20–32.

Czédli-Deák A. (2015). A beismerő vallomás szerepének változása. De iurisprudentia et iure publico – Jog- és politikatudományi folyóirat, 9(1), 1–16.

Fantoly Zs. (2020). Egyezség a nyomozásban. Magyar Rendészet, 20(3), 79–89. https://doi.org/10.32577/mr.2020.3.5

Gulyásné Birinyi I. & Pápai-Tarr Á. (2019). Néhány gondolat a büntetőjogi egyezségről. Ügyészek Lapja 27(3), 23–35.

Herke Cs. (2008). Megállapodások a büntetőperben. Monográfia.

Juhász B. (2017). Gondolatok a tárgyalásról lemondás jogintézményéről. Büntetőjogi Szemle, 6(1), 63–68.

Kiss A. (2019). Vádalku magyar módra? Kriminológiai tanulmányok, (56), 88–106. Legfőbb Ügyészség (2018a). A Büntetőbíróság Előtti Ügyészi Tevékenység Főbb Adatai I. A 2017. évi tevékenység. Legfőbb Ügyészség. http://ugyeszseg.hu/pdf/statisztika/buntetobirosag_ugyeszi_tev_I_2017.pdf

Legfőbb Ügyészség (2018b). Ügyészségi Statisztikai Tájékoztató. 2018. II. Félév. Büntetőjogi Szakterület. Legfőbb Ügyészség Informatikai Főosztály. http://ugyeszseg.hu/pdf/statisztika/Orszagos_2018_02.pdf

Nagy A. (2007). Lemondás a tárgyalásról történeti fejlődése. Sectio Juridica et Politica, 25(1), 155–151.

Polt P. (2020). B/12207 – A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2019. évi tevékenységéről. Legfőbb Ügyészség. http://ugyeszseg.hu/wp-content/uploads/admin/2020/10/ogy_beszamolo_2019.pdf

Polt P. (2021). B/16954 – A legfőbb ügyész országgyűlési beszámolója az ügyészség 2020. évi tevékenységéről. Legfőbb Ügyészség. http://ugyeszseg.hu/wp-content/uploads/jaskupeter/2021/10/ogy_beszamolo_2020.pdf

Szabó T. Zs. (2018). Gyorsaság, hatékonyság, pergazdaságosság, konszenzus kontra garanciák. Eljárásjogi Szemle, 3(3), 30–36.

Szaktor R. Gy. (2020). Az egyezség intézménye az új büntetőeljárási törvényben. TDK dolgozat. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar.

Vári V. (2019). Elterelés és az ügyész – nyomozó hatóság kapcsolata a nyomozásban. In Marton, Zs., Németh, K. & Péter, E. (Szerk.), III. Turizmus és Biztonság Nemzetközi Tudományos Konferencia (pp. 52–61). Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusz.

Vári V. (2020). A nyomozási szak egyszerűsítésének kérdései. In Madai, S., Pallagi, A. & Polt, P. (Szerk.), Sic itur ad astra: Ünnepi kötet a 70 éves Blaskó Béla tiszteletére (pp. 523–531). Ludovika Egyetemi Kiadó.

Megjelent
2022-06-20
Hogyan kell idézni
SzaktorG. R., TuriA., & Budaházi Árpád. (2022). Gondolatok a büntetőügyekben alkalmazható egyezségről. Belügyi Szemle , 70(6), 1157-1175. https://doi.org/10.38146/BSZ.2022.6.2
Folyóirat szám
Rovat
Tanulmányok